Valahol meg tudom érteni mindazokat, akik idegesen püfölték a billentyűket tegnap este, és mind a mellett, hogy persze mindenkinek szíve joga úgy reagálni erre, amit kaptunk, ahogyan akar, én azzal a jó tanáccsal élnék felétek, hogy ne vegyétek ezt annyira komolyan, mint ahogy – mert egész egyszerűen jelenleg jóval komolyabb kérdések vannak teljesen nyitva hagyva, mint hogy milyen lenne a megfelelő taktika a Milan számára. Szóval keep calm. Continue reading
Tiborkáim, halmozzuk az élvezeteket, hétközben is rádolgozunk, hogy meglegyen a mennyiség. Valakik ott a métaszövinél úgy gondolták, hogy szebb lesz a világ, ha lesz mostan csütörtökön egy Milan-Carpi. Hát, akkor dicsértessék, jöjjön, aminek jönnie kell. Nem mondom, hogy meccslázban égek, de ha már úgy alakult, ahogyan alakult, akkor itt vagyok, hozzáteszem a magam szerény morzsáját, hogy aztán szerényen elvonuljak a színről, amikor majd fellépnek a pódiumra a srácok, és előállnak az E-KKO-RA faszasággal. (Mutattam, csak nem látta senki.) Naszóval, hajtás után tovább pallérozódik a broki.
Szomorú, de januárra ismét odakerültünk, hogy nincs reális sanszunk Bajnokok Ligáját érő helyen célba érni a szezon végén. Matematikailag és elvileg még igen, de ahhoz olyan tavaszt kellene produkálni amire ez a csapat, ebben a formába képtelen. Már az év első hónapja is döntő lehet, hisz több az említett helyekért küzdő riválissal találkoz(t)unk ebben az időszakban. Hétvégén már a Fiorentinat látjuk vendégül, majd két forduló múlva derby. Nem mellesleg úgy, hogy 2016-ban még nyeretlenek vagyunk. A szezont legegyszerűbben a kupán keresztül tudná megmenteni Sinisa, ehhez pedig az első, és talán legfontosabb lépés lenne, a Carpi földbe döngölése. Continue reading
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.
