Ezt is megnyertük, a csoportgyőzelem is meglett. Azok játszottak, akiknek kellett. A többiek pedig rápihenhettek az év utolsó négy bajnokijára.
Hauge ismét nagyot alkotott, ez a gólja is parádé volt. Kalulu is bemutatkozott, ráadásul belső védőben, teljesen jól. Még Tatarusanunak is voltak nagy védései. Az Európa-liga csoportkör kipipálva, tavasszal jöhet a folytatás. Vasárnap pedig Parmára fel!
És akkor még jól is jártunk. Hölgyek-Urak, folytatódnak a csütörtöki Mikiegér Kupa futamok, ha esetleg valakinek így esik jól a kispéntek, akkor hajrá. Máskülönben egy nagy frászt nem ér az egész, full érdektelen. Ebből a BLASZ hármas csoportból nincs az az isten, hogy kiessünk, szinte elég felküldeni a mezeket a pályára. A Dudkót itthon is csapjuk, ahhoz még 2 iksz csak összejön, azzal meg már nagyon nagy bravúr kell a blamához. De akár nyerhetünk is valahol, valaki ellen, valamikor. A görögök egy híres világverő gárda, tele vannak jobbnál jobb játékosokkal, akik akár a Chievóban is játszhatnának. Vagy a Bolognában, de ott már nem biztos. Róluk ennyit. Na vagy talán még annyit, hogy nem más, mint Martins az edzőjük, neves agysebész és érspecialista volt még anno az alvégen, ha valaki emlékszik rá. Gatta is telibe fossa az egészet, még ha nem is nyilatkozta. Előrángatta a nagy öreg Zapkót, és még Mauri és Bertók is kezdhet, folytassam még? Nem fogom. Tavaly a sokéves átlagból is kiemelkedően szánalmas dupla 0-0-t toltunk ezekkel (vagy a klónjaikkal), ha jól emlékszem, annyit biztos hozunk most is. De ha nem, hát akkor nem. Hajtás után a várt kezdők, azt lehet kommentelni meccs közben. Na pákó!
Drága cimborák, elérkezett a nagy pillanat, rajtol a Májaskenyér Liga! A nagy eufória már a múlté, hiszen a tavalyi nagy-nagy kalandozás papíron visszatett minket a térképre. Biztosan emlékezhettek a tavalyi dicső tettekre, amikor is a hősiesen megvívott nyári selejtezők után végigdrukkolhattuk a tyé csoport véres csatáit. Aztán tavasszal tán még mentünk egy kört, aztán lemészárolt minket az Arsenal. Idén sem látok sokkal nagyobb kifutást ennél, hiszen ahhoz iszonyat nagy feljavulás kéne, hogy meg tudjuk nyerni a sorozatot, ezen kívül viszont sok értelme nincs a dolognak. Akkor már inkább egy csöves negyedik hely. De azért hangolódjunk, elvégre mégiscsak egy ilyen szép nevű csapattal fogunk mámma szemberkerülni.
Urak, elérkezett az utolsó előtti fordulója is ennek a kiváló bajnokságnak. A sorsolás különlegessége, hogy a közvetlen riválisainkkal mérkőzünk meg a záró körökben. (Előre ezt nem gondoltuk volna, de így alakult. Mindenki elmehet persze a picsába, de ettől még ez van.) Szóval, most megyünk a vidéki prolikhoz, az utolsó körben fogadjuk a Dózsát. Érdekel ez valakit? Annyiból mindenképpen, hogy egyszerűen nem szabad visszaesnünk egy helyet. Kettőt nyugodtan, akár hármat is, ha tudjuk szállítani ezt a bravúrt, csak hetedikek ne legyünk – a szomorú szemű Szűzmária keservét – mert akkor posztolhatunk megint júliusban a Dinamo Helsinkiről meg a Szpartak Nicosiáról. Hiányzik ez valakinek? Nem, kurvára nem hiányzik. Ezért, én azt mondom, szedjünk magunkra egy minimális tökösséget, és induljunk el egy egyértelmű irányba, tegyünk ehhez egyértelmű lépéseket! Simázni kell, az irány mindegy. Hajtás után nagyon röviden legyezgetjük még az árnyékot.
Urak, jönnek Londonból a San Siróba, tétmeccs lesz. Európa Liga negyeddöntő. Hát, régen volt már ilyen. Mondjuk az Arsenal már akkor is lúzer volt, csak akkor még nem csúsztak le ennyire. Olyan ez, mint amikor két egykori excellenciás úr találkozik a recski internálótáborban – mondhatnám, ha a mondjuk egy Notts jönne, de nem az jön, hanem az Arsenal. Semmi bajom nincs velük, csak hát ellenünk sokat nem lehet nyerni, amolyan kötelezően lenyomandó röhejbrigád, amely azonban sajnos sokkal nagyobb erőt képvisel annál, minthogy bármilyen szinten is lekezeljük őket. A kívülállóknak biztosan nagyon vicces lesz ez a párosítás, reméljük, nekünk is. Hajtás után rövid felvezetés. A legfontosabb, hogy 7 órai kezdés van, aki a szokásos 9-et lövi be, az korábban fog lefeküdni, mint gondolta,
Urak, eljött ez a nap is, itt van az Európa Liga egyenes kieséses szakasza, sálálálá!!! Hát, igen, tényleg nagyon vártuk. A tét nem csekély: bejutni a legjobb 16 közé. Nem is értem, volt már eddig is vagy 20 meccsünk, és még mindig ilyen sok csapat van. Na mindegy. A Ludó egyébként bolesznak bolesz, de egyáltalán nem rossz, szerintem többet voltak ők nemzetközi kupákban mostanában, mint mi, az EL-ben tuti, de még a BL-ben is jó eséllyel. Emlékszem, egyszer ki is pakolták a Laziót valahonnan. Szóval nem lebecsülendők. Főleg nekünk nem. De ez még meglesz, nem úgy, mint a Juvének 🙂 Hajtás után szűkre szabott felvezetés.
Kedves Olvasóközönség, folytatjuk menetelésünket az Európa Ligában, holnap esti ellenfelünk a tavalyi macedón ezüstérmes, a tetovói illetőségű Skendija lesz. A tét a roppant impozáns, 64 kiváló csapatot felvonultató ún. főtáblára kerülés. Ez igazából csak annyit jelent, hogy onnantól nem egyenes kieséses rendszer van, hanem négyfős csoportokba sorolják a csapatokat, és körmérkőzéses, oda-visszavágós minibajnokság fog dönteni a továbbjutókról. (Aki pedig kiesik, az majd a Serie B-ben folytathatja, de ne szaladjunk most ennyire előre.) A továbbiakban felvezetjük a két csapat közös történelmét, beleértve az előzmény párharcokat és a mind a két klubban megfordult edzők-játékosok névsorát is, meg minden, ahogy szoktuk az ilyet.
Ahogy a művelt olasz mondja, azaz „elsőre jó volt”. Nagyjából ennyiről szólt a Romániában lejátszott Európa-liga meccs, ami lehet, hogy több dologra rávilágított, csak az a kérdéses, hogy ezekkel mennyire kell foglalkozni, nagyjából három héttel a bajnoki rajt előtt. Continue reading