Címkearchívumok: serie_a

Milan-Como 2:1 Majdnem sima

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy összefoglalhatom a Como ellen történteket. Hogy hogyan került hozzám ez a nemes feladat, azt csak Buddy kolléga tudhatja. Viszont történtek érdekes dolgok a pályán is rögtön lehetne azzal kezdeni, hogy nyertünk. Viszont jó lenne nem ennyire előre szaladni, kezdjünk mindent a legelején.

Conceicao felrakta a gálakezdőt Bondo és Musah párosával a pálya közepén. Lehet, hogy ez valahol jó ötletnek tűnt, de végül nem volt az. Persze, egyenként érthető a szerepeltetésük, és abszolút indokolt is, valakinek muszáj Leao vagy Felix, ne adj’ Isten, mindkettő helyett belerakni a munkát a labda elleni játékba. Viszont ennél többet nem szabadna egyik delikvensre sem bízni. És mind a kettő mellé úgy kell Fofana, mint éhezőnek egy korty víz. Amúgy szigorúan csak a szememre támaszkodva, statokat még véletlenül sem nézve, Bondo nem tűnik ügyetlen gyereknek labdával, vagy legalábbis Musahnál biztosan ügyesebb. Viszont azt sajnos meg kell érteni és elfogadni, hogy amíg Conceicao itt lesz, és Leao meg a pályán, addig Musah is fent lesz, ugyanis, mint feljebb írtam, valakinek bizony melózni is kell.

Érdemes még megemlékezni a meccs két hőséről is. Természetesen, mint már oly sokszor, itt megint csak Reijnders és Pulisic neve kerül előtérbe. Nagyon nehéz lesz nyáron mindkettejüket megtartani, de ha itt valami változást szeretnénk a közeljövőben elérni, akkor bizony ehhez a két játékoshoz foggal, körömmel ragaszkodni kellene. Majd augusztusban meglátjuk, mit gondol erről a vezetőség.

A meccs hajrájában a főszerep minden tekintetben az angoloké volt. Végre visszatért közénk mindenki kedvenc Loftus-Cheek nevű játékosa. Sikerült becserélni az igencsak gyenge meccset kifogó Gimenez helyére Abrahamot, aki viszont nagyon jól szállt be. Két gólpasszt is kiosztott, nem is akárhogyan, kár, hogy csak az egyikből lett gól. Illetve a túlsó oldalon is becserélték a zarándokok útjáról újra a futballpályára visszatérő szebb napokat is megélt Dele Allit. Rögtön le is talpalta Loftust, természetesen a bíró csak sárgával jutalmazta, viszont a VAR hathatós közreműködésével már érkezett a piros. Hiába próbálta a játékvezetőt még Walker is győzködni, a piros kivédhetetlen volt. Allit meg, ha már kiszórta a sporttárs, akkor pár perccel utána kénytelen volt Fabregassal is ugyanezt tenni. Innen pedig már nem volt kérdés, kié lesz a három pont.

Most mindenki vehet egy nagy levegőt. Válogatott szünet következik az utolsó etap előtt. Conceicao-nak pedig most két hete is lesz felkészíteni a fiúkat a Napoli letiprására. Végre újra elérhető közelségben a Konferencia Liga hely. Megérkezett a tavasz is, lehet, hogy új stadiont is kap majd a klub a 2078-as bajnoki rajtra. Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Mindenki pihenje ki magát és rendezze készleteit az utolsó pár fordulóra.

Torino-Milan / Pontrúgások estéje / Avagy Vanja takarodj!

Jó előjelekkel lehetett várni a szombat délutánt. Amikor is a Torino vendégei voltak szeretett csapatunk csupa szív játékosai. Ugyanis a Bologna kikapott, illetve a Lazio is csak egy x-re volt jó. Ők pedig riválisaink az európai kupákért ádázul vívott harcokban. Ráadásul ehhez még az is hozzá csapható, hogy két biztos kezdő játékos, Ilic és Schuurs is sérültet jelentett. Nálunk Walker és Fofana nem kezdtek, egyik sérülés, másik talán csak pihentetés céljából. Így pedig minden adott lett volna egy három pontos meccshez. Végül tényleg három pontos lett, de nem úgy, ahogy azt mi szerettük volna. Rádiós tudósítás következik.

Rögtön a mérkőzés második percében Maignan bakizott egy beadásnál, amit nem tudott megfogni, itt még szerencsénk volt. Viszont a negyedik percben már kevésbé. Maignan és Thiaw összehozták a Torino vezető gólját egészen parádés módon. A kummant szekció szerint Maignan volt a hibás, szerintem viszont Sanabria nem lehet így a mérkőzés elején berohangálni egy kapus és védő közé, pláne akkor nem, ha még a labda is ott pattog valahol. Sanabria, takarodj!

Ezután három Milan szöglet következett, semmi veszélyt nem jelentettek a Torino kapujára, csak gondoltam, megjegyzem, majd később talán értelmet nyer, hogy miért. Itt kicsit éledezni kezdtek a fiúk, olyannyira, hogy Musah össze is hozott egy sárgát magának. Illetve itt volt még egy szép Felix lekészítés is Gimeneznek, csak picit sikerült hosszúra. Ezután megint egy teljesen veszélytelen szöglet, ki gondolná. Majd ezután közvetlenül újabb szöglet, viszont ez már tényleg jól sikerült, Reijnders elé került a labda, aki el is találta a túloldalon lévő szöglet zászlót, szép próbálkozás volt, meg kell hagyni. Majd jött is belőle egy majdnem Torino kontra.

És elérkeztünk a meccs 30. percéhez, ahol egy Jimenez beadásra Rafa érkezett, Pedersen pedig kezezett. Jött is a jól megérdemelt tizenegyes. Pulisic vállalta, és milyen jól tette. Csak sajnos Vanja pont akkor és pont ott volt, ahol a labda is. Gondolom, mondanom sem kell: Vanja, takarodj! Ezután érdemes kiemelni két Maignan-védést, amivel valamelyest javította a meccs elején bemutatott teljesítményt. Az első félidő hajrájában pedig olyan történt, ami nem sűrűn: Rafa óriási elánnal rohant vissza Lazaroval, és becsúszva szerelte a félpályánál. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a második félidőre ki sem tudott jönni. Na persze nem Lazaro.

 A második félidőt óriási taktikai variációkkal kezdtük. Rögtön a szünet után Rafa helyett jött az immár kipihent és felfrissült Fofana. Ez annyiban változtatott a dolgokon, hogy Pulisic átvette Rafa helyét, Musah pedig Pulisic helyén rohangált tovább. Érthető döntés, elvégre tartani kellett az 1:0-ás eredményt. Na de nem sokáig, az 55. percben már érkezett is Abraham Musah helyére, itt már nem volt jó az 1:0. Ezzel a cserével pedig jött a 4-4-2, Pulisiccel és Felixel a két szélen. Hogy ez kinek, hogy tetszett, saját magában döntse el mindenki. Ja, mielőtt elfelejtem, újabb szöglet, Fofana lövés, Vanja védés, takarodj!

Ezt követően egy szép Jimenez labdaszerzés, Felix elé szép passz, amiből egy szép Vanja védés következett. Vanja, takarodj! Majd Pulisic indította Reijnderst, aki egymaga vezetheti Vanja kapujára a labdát, viszont a lövés elakadt az ott felejtett 47,5 csuka peremén. Vanja, kérlek, takarodj már! Ezután szöglet, végre, amiből most már Torino kontra sem lett kár érte. Kicsivel később Felix unta meg a tologatást, és lőtte a labdát a kapufa mellé, természetesen Vanja ott volt, csak nem hajlandó eltakarodni. Ezt már Conceição sem bírta tovább, ha Vanja nem, akkor Felix Sottil érkezik végre 4-4-2, két igazi szélsővel. Mondanom sem kell, sokra vittük ezzel is. Közben itt a 168. Milan szöglet a mérkőzésen, az eddigi legjobb. Jimenez tudta csak megállítani az ebből indult Torinói rohamot, kézzel, szerencsére a bíró nem szúrta ki.

És elérkeztünk a mérkőzés 74. percéhez, amikor is Reijnders Abraham lekészítéséből és Sottil szélen való kevergetéséből végre betalált Vanja, takarodj! Persze, rendes Milanistához illően ennek sem lehetett sokáig örülni, mindössze kettő percre rá Ginetis szigorúan tonikal szépen kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és Maignan mellett senkitől sem zavartatva elgurította a labdát a hosszúba. Ez Vanolinak annyira megtetszett, hogy teljesen kikelt magából, és végre Vanja is takarodik. Ezt követően Pavlovic a félpályáig cselezi magát, majd lefejel két vállat is, szerencsére mindkettő torinói. Végre szöglet, ez most Gimenez elé kerül, jó lövés, a felső karéj is vihet, majd legalább haza labdát.

. A végére érkezik még két csere: az egyik nagy munkabírású örök tehetség korosztályának nagy tehetsége, Chukwueze, és mellette Camarda is kap pár percet. 92. és 94. percig újabb Pavlovic momentumok jöttek: előbb egy szöglet utáni fejes, amiből Torino kontra indult. Egyébként ez volt a mérkőzésen a 300. Milan szöglet, a Torino kapujára semmi veszélyt nem jelentett egyik sem, viszont a miénkre az ezekből indult kontrák már annál többet. A mérkőzés végén pedig Pavlovic tört be megint a 16-oson belülre, sajnos a neki szánt passz túl hosszú volt, így pedig nem maradt más a végére, mint hogy: Vanja, takarodj!

Szerdán Bologna, gyertek, majd az is jó lesz, ebben biztos vagyok.

°19 Giornata: Empoli – Milan

Most, hogy mindenki kiheverte a nagyon boldog Újévet, és lassan visszaszokunk a dolgok normális, kevésbé ünnepies és petárdás mederébe, itt van kedvenc csapatunk újra, vagy a 2024-es évben legalábbis bajnokin először, méghozzá egy vasárnap déli étvágycsinálóval. Papíron jó sorozatban, jó formában vannak a srácok, így minden jel arra mutat, hogy ennek folytatódnia kell a Carlo Castellaniban is. De igyon a medve bőrére az, aki még nem látott falon pókot a fától az erdőt.

Continue reading

°17 Giornata: Salernitana – Milan: Obligát elő-bejgli

Pajtások, az évben utoljára vendégségbe megy a kedvenc csapatunk péntek este, mint valószínűleg a legtöbbünk ezen a hétvégén, és míg mi a kötelező bejgli- és nehézétel-pusztításunkat kétséget kizáróan siker és némi puffadás fogja koronázni, úgy a Milan a festői salernoi kalandja is egyértelmű előjelekkel kecsegteti a kellően összezavart szurkolókat. Összezavarhatja ezen hősies szurkolótábort ez a bevezető, az Afcon nevezések, a Szuperduperliga kiírása, vagy akár Pistabá aktuális taktikai megújhodása is, de csüggedni semmiképp sem szabad, a táncdalfesztiválon csak mi jöhetünk ki győztesen, hiszen Zlatyó személyében újra nálunk a lédi miszter kárnevál! Salerno, Sanremo, egy kutya!

Continue reading

Ac Milan-Monza 3:0

Ha valakit megviselt volna a Vasárnap déli kakashere pörkölt vagy a szuvidált malacpofa, akkor itt volt levezetésnek ez a kellemes Monzai élmény. Könnyed kis ebéd utáni ejtőzés.

Jó volt nézni ezt az első félidőt. Rögtön kezdtünk is egy Giroud fejesel. Ez még elkerülte a kaput. Viszont utána olyan dolog történt, ami már rég nem egy játékosunk gondolt egyet, aki egyébként nem Leao vagy Theo volt. Kicselezett három védőt majd Di Gregorio lábai között a kapuba gurított szép volt Reijnders. Amúgy igaza van Pistának, ha ilyet is tud jobb minél távolabb tartani a kaputól a fair play szelemében.

Ezután picit lankadt a figyelem és a visszatérő viking vezérnek kellet már is a saját kapuja előtt parádézni olyannyira, hogy majdnem sérülés is lett belőle, de szerencsére ezt itt még megúsztuk. Nem úgy, mint mindenki kedvenc Pobegája. Ő már nem volt ilyen szerencsés, érkezett is a helyére a nap egyik hőse Simic.  Igen Simic 18 évesen debütált a San Siroban ráadásul rögtön tette mindezt egy igen komoly teljesítménnyel. A védő munkájára sem lehetett semmi panasz a gólja pedig egészen pazar volt. Reijnders passza Leaonak zseni, majd Leao megindulása és középre gurítása az ott érkező tömegbe szintén.

Meg is volt a második innentől kezdve már mindenki a szünetet várta kivéve Pulisic aki még a hajrában bemutatott egy parádés tekerést Di Gregorio itt már csak a legendás Sanyit megszégyenítő szemelverést tudta alkalmazni. Sajnos működőt és a kapufa kisegítette.

Ami még érdekes lehetett ebben az első játékrészben az a formáció volt. Nem tudom jól vettem e, ki de szerintem az első félidő jó részét 3-4-3 hadrendben játszottuk. Ez pedig nagyon is fekszik több játékosunknak is, én leginkább ennek tudom be ezt az első félidős parádét. Kjaer a háromfős védelem közepén a vezér egyéniségével és a hosszú labdáival nagyon is jól nézhetne ki. Theo és Florenzi is szárnyvédő poszton kiválóak. Az utóbbinak az első félidőben kettő nagyon komoly helyzete is volt. Leao ezt a fajta szélsőjátékot nagyon éli pláne mikor Theo tud mellette rohanni.  Illetve Loftus és Reijnders is nagyon jól nézet ki ebben a picit szabadabb szerepkörben.

A második félidő már sokall gyengébbre sikerült. A mi részünkről ez érthető kettő gólos előnyben, a Monzától viszont kicsit többet vártam volna. Így is sikerült majdnem összehozni nekik egy gólt Colpanit sikerült teljesen üresen hagyni az ötös körül az első lövésébe még Tomori piszkált bele valahogy, viszont a másodiknál már csak az isteni Mikeon múlt, hogy nem jött az a szépítés.

Ettől aztán annyira zavarba jöttek a srácok, hogy gyorsan meg is rúgták a harmadikat. Megint Reijnders kavargatott és osztott ki egy tökéletes passzt Giroudnak. Aki szépen és rutinosan készítette le a teljesen üresen várakozó Okafornak jött is a harmadik.

Ezután Giroud akár még a negyediket is meglőhette volna, csak hát van az a bizonyos egylábas szabály. Miszerint ballal nem ér.

Itt akár már tényleg vége is lehetett volna. De Sajnos nem így történt még mindenképpen meg kellett várni, ahogy Okafor is lesérül megint… Szóval egy könnyed kis déli meccs volt ez, viszont még ezen is sikerült összehozni két újabb sérülést Pobega és Okafor megint pihenhetnek egy kicsit.

Összességében ez a három gól szépen mutat, azt viszont, hogy ez most csak egy meccses csoda volt vagy esetleg megint elkaptak valamit a srácok majd később fog kiderülni. Mindenesetre én személy szerint ezzel ma elégedett voltam kellett már egy ilyen is nagyon.

°12 Giornata: Lecce – Milan: Hogyan ne legyünk gasztroblog?

Párizsi után lencse. Ezt sajnos muszáj volt leírni, ezúton is elnézést a jóízlésű kedves olvasóktól, de az eddigieket tekintve mégsem szakadhat meg a blogos gasztroforradalom, és egy borús, esős novemberi hétvégén mégiscsak jobban esik otthon ülni a kandalló mellett – és bosszankodni, hogy csak füstöl, de az istennek nem ég a tűz, rossz volt a fa, hát tiszta nedves, már megint milyen tüzépről hozta az após ezt a szart? -, vagy épp kötényben állni a konyhában, miközben lélekben Stahl Judit és Borbás Marcsi ölelő karjai között kevergetjük a pörkűttet, simogatjuk a lábast, mint a Zsír fejéről bezuhanó labda Dollár lelkét, ahogy lebiggyesztett szájjal szedi ki a hálóból, de közben legbelül végülis örül, mert az igazi csapata nyerésre áll!

Continue reading

Napoli – Milan: 2-2

Urak, itt egy egész huszáros első félidő után egy kimondottan huszártalan második következett. Javuló játékkal, rossz helyzetkihasználással, majd a szokásos cserékkel. Sok-sok vegyes véleményt szül a szurkolói lélek a már-már megszokott 100 percnyi érzelmi hullámvasút alatt. Megpróbáljuk most a lehetetlent, azaz emészthető karakterszámban összefoglalni azt, amit láttunk, és éreztünk a meccs közben és után.

Google Translate: A man who has won everything in his career, at 37 years old, in this state.
Continue reading

°9 Giornata: Milan – Juventus: Megfogadtam, hogy többet nem fogadok!

Sok dolog vonja el mostanában a figyelmet a fociról Olaszországban, megannyi poénnak és még több komoly pénzügyi büntetésnek, pernek, valamint eltiltásnak megágyazva ezzel. Nyilván mindenki olvasta, olvassa a folyamatosan napvilágot látó újabbnál újabb híreket a fogadási csalásokkal kapcsolatban – és tegye fel a kezét, aki úgy istenigazából meglepődött, hogy 1) gazdag hülyegyerekek baromságokat csinálnak, és 2) van egy fekete-fehér pólós spicli, aki borítja az asztalt. Én sem lepődtem meg, maximum szerencsétlen Tonhalon. Itt a piaci rés most, hogy alapozó pénzügyi, makro-, és mikroökonómiai képzést tartson végre valaki a milliomos suhancoknak!

Continue reading

°4 Giornata: Sassuolo-Milan 0-0 – #IdegenbenMégMindigJóAzX

Az, hogy mire, az már egy másik kérdés. A szezon végén majd erre is választ kapunk.

Elég lagymatag volt a meccs, sajnos nem pörögtük túl, a rotálás sem segített. Túl vidám biztos nem volt, de nagyon elkenődni sem érdemes. Pláne, hogy szombaton derbi és egyébként is heti két meccs. A mercato is hamarost zárul, bár az kérdés, hogy ez minket mennyiben érint. 

Bármennyire is nullnull, néhány vidámabb gondolat. Kjaer visszatért, egész rendben volt, mindenképpen jó volt látni. Maignan óriási tanár, ez a mostani tizenegyesbűvölés elsőrangú volt.  Adli bemutatkozott, egészen lelkesen, biztatón.

Nyugis mercatozárást mindenkinek, aki pedig betippeli, hogy ki lesz az új Thiaw, annak a szerkesztőség a Palletta d’Oro virtuális emlékéremmel fejezi ki elismerését.