Hölgyek és Urak, következik a helyosztó a hatodik helyért. Az elmúlt évek (egyik) mumusával, a mindig szimpatikus Atalantával fújt össze minket ez a csúnya hideg őszi szél. Köztünk legyen szólva, inkább ültek volna fel egyesével a jegesmedve faszára, ennyire se hiányoznak. Az előző 29 közös csörténkből mi 11-et húztunk be, ők 8-at, látványosan feljöttek ránk, bár BL vagy BEK-et még azóta sem nyertek, és kiszoptak a kappanhágói éjszakában az EL-playoff alkalmából. De lehet, hogy utóbbi csak egy bölcs megfontolás eredménye. Elég hitvány formában vannak egyébként, a Cagliari és a SPAL is alaposan megfingatta őket, így vigyoroghatnak a 15. helyről. (Mi egy meccsel kevesebbet játszottunk, ezért a mi 16. helyünk nem kiindulási pont.) Lényeg a lényeg, ez nem az a párosítás, ahol bármilyen kimenetel meglepetés lenne. Hajtás után rátérünk a holnap esti kiváló calcio csemegére, de előtte még összefoglaljuk a Dunaferr-verés tanulságait: -.
Címkearchívumok: serie_a
Majd legközelebb, Ildikó # Napoli 3-2 Milan
Hölgyek-Urak, nehéz erre 3 nap után is mit mondani. Utálom azokat a helyzeteket, amiket nem lehet egyértelműen ide vagy oda besorolni. Lehet, hogy valaki tud, de én sok okosságot nem tudok leszűrni ebből a meccsből, következtetéseket levonni meg főleg nem. Hacsak azt nem, hogy nem látom sarkaiból kifordulni a világot, összességében maradt, ami volt. Valamiből több lett, valamiből kevesebb, de a vége ugyanaz. Az viszont biztos, hogy munkával telt a nyár, ennyire összeszedett és éles csapatot rég küldött fel szezonnyitóra az aktuális Mister. (Az egy dolog, hogy szépen szét is esett.) Hajtás után következik egy-két kósza gondolatfoszlány.
Csattogjunk le egy lángosért # Napoli v Milan
Urak, szombat este tényleg elstartol nekünk is a Serie A 2018/19-es szezonja, nem kisebb mérkőzéssel, mint a szokásos nápolyi szopótúrával. Szar dolog vereséggel kezdeni az évet, de már hozzászoktunk, ezen már meg sem lepődnénk. A Napoli vitán felül jobb csapat jelenleg, már az is meglepetés lenne, ha egy ikszet össze tudnánk ácsolni valahogy. Az előszezon meccsei ilyenkor már jottányit sem számítanak, tiszta lappal indulunk, de nem a nulláról. Idén nyáron legalább az edző nem cserélődött le, cserébe minden más viszont igen. A hazaiaknál az edző személyén kívül komoly változás nem volt, ez még a tavalyi pontrekorder ezüstérmes csapatuk. Hajtás után tapogatózunk a sötétben.
Tavaszi fáradtság # Bologna v Milan
Urak, 3-kor pályára lép a Milan Bolognában. Kb. mindenki leszarja, ugye? Hát igetvn, tavasz lett, a hőmérséklet emelkedésével lelohadt az impulzus. Gyönyőrű szép kora nyári időnek örülhetünk, egy hosszú hétvége keretében, sporteseménynek ott volt a jéghoki vb, aki jó focira éhezett, a hétközi meccseken megkapta, a csapatunk idei szezonja már full érdektelen, legalábbis a bajnokikat illetően és a kupadöntőt leszámítva. Mondjuk ki, lehúztuk az elmúlt évet is a klotyón, a szokásnak megfelelően. Mivel lehet ilyenkor motiválni a csapatot ilyen helyzetben, Rino? „– Mindig 100%-ot várok el a csapattól. „A Bologna elleni mérkőzés egy bajnoki döntőként fogjuk fel „– kaptuk a választ Rinótól. – „Elvonultunk a Mecsekbe edzőtáborozni. A srácok éhesnek tűnnek, bizakodó vagyok” – folytatta.
Lehetett volna más is talán # Milan v Napoli
Lehetett volna rangadó is, de mégsem az lett. Urak, szépen ránktavaszodott, szép lett az idő, hajrájához érkezett a Serie A. Egy darabig hihettünk egy nagy menetelésben, egy valószerűtlen feltámadásban. És amikor már-már beértük az előttünk csetlő-botló brigádokat, elillant a spiritusz, elfogyott a lendület, most már lassan ott tartunk, hogy megint kacsintgat ránk a mi kis klasszikus hetedik helyünk. Persze eb ura fakó, Európa Ligával meg nem alkuszunk, mondjon le minden ratyi balkáni kiscsapat, nekünk ők nem kellenek. Hát akkor mi kell? Hmmm, sok minden kellene, talán első körben legyen elég annyi, hogy játsszunk egy szurkolható meccset a Nápollyal. Az előjelek voltak már fickósabbak is, hát, meglátjuk. Hajtás után szűkre szabott felvezető.
Ütöttük őket is, magunkat is # Milan 3-2 Chievo
Urak, ez sem volt egy sima menet, de a lényeg, hogy meglett. A srácok addig próbálkoztak, amíg jó nem lett. A fáradság alaposan kiütközött a csapaton, az első félidőbe sikerült a vezető gól után bealudni, 1-2 után meg beletelt egy kis időbe, mire megjöttünk a pislogásból. Fordulás után újult erővel rohamoztunk, ez előbb egyenlítést, a hajrában vezető gólt ért. Mivel a vendégek kapura sem lőttek a második játékrészben, csak attól a fránya „egy gól nem gól” szabálytól tarthattunk. Mivel azonban a Csacsik már minden makkot megettek addigra, sikerült behúznunk a meccset, még ha jóval szorosabban is, mint ami a játék képéből következett volna. Ezt most magunknak tettük nehézzé, szerencsére pont csak annyira, hogy még pont beleférjen. Az ATOMVONAT nem kérdez, csak zúz. Hajtás után rövid örömködés.
Aki a babból is húst főz # Genoa 0-1 Milan
Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.
És tényleg nem harap a Terka… # Cagliari 1-2 Milan
Urak, egészen korrekten vettük fel a fonalat a téli szünet végén, szoros meccsen legyűrtük a Cagliarit idegenben. Ez nem kis dolog, az nekünk mindig is egy nehéz hely volt, sosem szórtunk ott sziporkát. Ez Gatta úr számára dicséret, nem merészelném elvitatni tőle, hogy ez az ő keze munkája. Attól persze messze vagyunk még, hogy azt emlegethessük, hogy „minőségi futball”, de most ez a legkevesebb. Semmi nagy dolog nem történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy olyan produkciót láttunk a csapattól, ami ettől a kerettől mindig és mindenkor elvárható lenne. Hajtás után szűken mért dicsérő szófoszlányok.
Egyszer csak véget ért a mókás félszezon # Milan v Crotone
Urak, bizony, már lement a fele ennek is, hálistennek. Sőt, ha ezen túl vagyunk, akkor két hétig békén leszünk, pihenni fog a bolhacirkusz. Hogy eljuthassunk ehhez a csodálatos állapothoz, a zseniális Crotone állja útunkat. A legutóbbi hat hazai bajnokinkon ötön nem lőttünk gólt, az ellenfél 7/5-nél jár, mindent összevetve, szóval igazi futballünnepre van kilátás. És persze közben folyik a mercato, de most lényegesen megfontoltabbak vagyunk, mint 2017 nyarán. Hajtás után rövid helyzetkép.
Évadzáró # Fiorentina v Milan
És itt van a 2017-es év utolsó meccse: tisztelet azoknak, akik végigbírták. Szerintem erre nem szolgáltunk rá, ennyit nem lehet mások orra alá fingani, hogy ezt most lenyomják a torkunkon. Én jó gyerek vagyok, sokat dolgozok, keveset iszom ritkán vagyok rossz, ezzel a szarral hagyjanak békén. Ezzel azt szopassák, aki kiguberálta az ötvenesemet a Szent Antal perselyéből, na az egy mocskos nagy bunkó, szemben velem, aki szelíd, mint a tej. Ha már a piáknál tartunk, ez a Fio olyan, mint egy sunyi, alattomos, galád módon széjjelkevert szemét szar koktél, ami úgy szétkap, ahogy egy rendes maratós pálesz sohase. Csak akkor érzed, amikor szedd alá van, de akkor már késő. Hajtás után beszórjuk a barackot.