Kedves Barátaink, idő híján egy hibrid öfi-behari poszttal szeretnénk kedveskedni Nektek. Adná a Jóisten, hogy több időnk legyen, és meg tudjunk mindent szépen és jól csinálni, ahogyan annak a rendje meg a módja, de hát sajnos van az úgy, hogy örülsz, ha még napszállat előtt ki tudsz kecmeregni a zalai dombok közül, otthon még eldolgozgatsz úgy éjfélig (szabin, úgy a fasza), aztán meg ha a benned pislákoló halvány lelkiismeret utolsó foszlányai nem engedik, akkor még nem térsz nyugovóra, hanem megpróbálod taccsra menteni ezt a szögletre tartó labdát. Nem, nem ez nem sajnáltatás volt, hogy is ne, amikor egy 3-0-ra simán azt tudjuk mondani, hogy jó, jó, ez most még elment, de még legalább ennyit benne hagytunk?! Hajtás után minimális formátumú helyzetértékelés.
A Crotone tavaly éppen bent tudott ragadni az A ligában, sokak meglepetésére. A nagy tavaszi hajrát még nem pihenték ki, avagy szeretik a nosztalgiát, és elő-előveszik a pakliból dicső múltjuk hagyományait. Most persze lehetne azt mondani, hogy dehát mi ennyire jók vagyunk, hogy innentől magabiztosan ütni fogjuk az alsóházi csapatokat, de ez egy méretes önbecsapás lenne. A Crotone nekünk augusztusban, tíz emberrel nem tud mérce lenni. Pedig adná magát, hogy megdicsérjünk több jó teljesítményt nyújtó játékost is, kezdve Susóval, aki szerzett magának jobb lábat, Cutronével, aki igazi kis gólvágóként jelentkezett be a nagyok között, és emellett még az előkészítésben is otthon van, Calhanogluval, aki végre ki tud osztani igazi zsugákat is, ilyeneket pedig már valami félelmetesen régen nem láttunk ettől a csapattól, és akkor még nem is említettük a négytüdős Kessie-t vagy a magabiztos és jól passzoló Musacchiót stb-stb.
Mégis azt mondom, ki fogjuk mi még fizetni a valós árát ennek a nagy nyári átműtögetésnek, és csak remélni tudom, hogy Montellával át tudjuk lépni az árnyékunkat, és nem kell majd valaki újnak kitalálnia mindent a legelejétől jövő nyáron.