Csak, hogy mutassuk a pozitív hozzáállást a meccs egyetlen vidám történetével.
Ez valami ritkán látott színvonal volt. A meccs két kaput eltaláló lövése is a kilencvenedik perc után érkezett. Még szerencse, hogy pszichedelikus Széles.
Mindenesetre továbbra is a Roma előtt, a Cremonese ellen pedig szerdán mutathatunk valami értelmeset is.
Madarat tolláról, bloggert kommentelőjéről, ahogy az ősi mondás tartja. A címért ezúton is köszönet, Cs99! Ezen kívül is elég sok minden történt, hajtás utan néhány kevéssé magvas gondolat, hogy robogjunk is tovább a szerdai Bl-re.
A vége szoros és izgulós lett, de így is keményen odavertünk.
Ibra 40 felett is nagyon szigorú.
Leao meg nem adott gólja vagyok. Azért ezt így ezen a meccsen. Mennyire elképesztően laza vagy.
Aranylabdás Kjaer
Theónak van miből tanulnia. A derbin pedig még ennél is jobban fog hiányozni.
7 sárgát se kaptunk eddig Pioli alatt, ha jól sejtem.
Tizenegyből tíz győzelem veretlenül. Maestro Pioli
Szerdán jön a Porto és bármennyire idétlen is, de még akár a Bl-ben is továbbmehetünk.
P.s. Mikor láttatok utoljára Fáraó gólt győztes Milan-meccsen?
Egész jól sikerült a kilábalás a nyeretlen sorozatból. Az első félidő brutál volt rengeteg helyzettel, meg nem adott gólokkal és egy Kessie-bombával. A második már eggyel lágyabbra sikeredett, de Rebic úgy fordult le, hogy még Bergkamp is megtapsolta.
Pioli elég keményet vállalt, hogy a Capitanot padoztatta, de Tomori nagyon nagyot ment. Egy ideig a letámadás is pofás volt, a helyzetek is jöttek, de vagy les vagy Pau Lopez megviccelt. Még szerencse, hogy Calabria lelkesedését az Elnök úr megjutalmazta.
Veretout egyenlítésére gyorsan érkezett a válasz, Rebic hihetetlen nagyot vállalt. Az a lefordulás zseni volt, a befejezés precíz. Nagyon kellett egy győzelem az ezt megelőző négy meccs után, főleg, hogy a közvetlen vetélytárs Roma ellen lett meg. Sok pihenés most se lesz, a szerdai Udinese elleni viszontforzára.
Egészen meglepő, de úgy megyünk neki a Roma elleni hétfő esti meccsnek, hogy az eredménytől függetlenül a tabella élén találjuk magunkat. Kellemes.
Az Inter után újabb rangadón mutathatjuk meg, mit tudunk. Márpedig úgy tűnik, az utóbbi időben elég sokat. Ha minden szellemesen alakul, akkor még Fonseca búcsú meccsét is összehozhatjuk.
Az alap kezdőnkből csak Calhanoglu es Rebic hiányoznak. Mondjuk ők nagyon. Még úgy is, hogy Diaz egész pofásan küldte Glasgowban, Leao pedig a derbin. Ezt leszámítva viszont a védelem és Ibra a legerősebb lesz, ahogy a Kessie-Bennacer double pivot is.
A Roma is egész használható eddig, azt leszámítva, hogy a Verona ellen nem sikerült Diawarát rendesen benevezni, ezt pedig három pontjuk bánta. Továbbra is szórakoztató és fordulatos a Serie A.
Kessie duplára felkészülni, estére pedig Forza.
Talán kezdő: Donnarumma, Calabria, Kjaer, Romagnoli, Theo, Kessie, Bennacer, Castillejo, Diaz, Leao, Ibra
Tipp: Milan-Roma 2-1
És egészen biztosan nem Romanes eunt domus. Vasárnap este megpróbáljuk hazaküldeni a Romát, ami nem csak azért lesz nehéz, mert a meccs Rómában lesz. De az is elég valószínű, hogy Di Francesco akkora győzelmi kényszerben kezdi meg a találkozót, hogy ha nem jön össze, akkor ő aztán tényleg hazamehet.
Kicsit furcsa péntek esti időpontban, de folytatódik Rino kalandos utazása. A harmadik fordulóban a szezon második meccsén újabb rangadó következik. Amennyiben vagyunk olyan szinten, hogy a meccseinket rangadónak lehet nevezni. Mindegy is, mert jön a Roma, szóval ismét egy kellőképpen komoly kihívással kell szembenéznünk.
Kezd szürreálisan idillivé válni a helyzet Gattuso alatt, ezúttal egy magabiztos 2-0 Rómában, ahol nem sűrűn szoktunk nyerni. Ehhez jön, hogy továbbra is összeszedettek vagyunk, működött a letámadás, működött a védekezés, zsinórban ötödik meccsen nullázzuk az ellent és két fiatal saját nevelés lőtte a góljainkat.
A Roma elleni meccs se úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ez valamennyire várható volt, de kellemesnek így se nevezném. A játékunk most egészen rendben volt, legalábbis 70 percig, utána viszont jött Dzeko/pech/összeszokottság és kijött a két csapat közti különbség. Montella legalább a derbiig marad, jobb is így.
Valamint legfőképpen mire elég. Ahhoz valami nagyon kiugrót kellene mutatni a Roma ellen, hogy erre a hétre azt mondjuk, hogy rendben volt, ez pedig az előzmények tükrében mindenképp meglepő is lenne. Nyilván, egy csúnya 1-0-ára sem csapnánk rá az ajtót, mint ahogy nagyon éhesen jól csúszik a zsíros deszka is – kérdés, hogy mennyire érzi a fej, hogy éhes a gyomor. Continue reading
Emberek, most ilyen hibrid összefoglaló/beharangozó poszttal jelentkezünk, ha nem gond. De ha az, akkor is. A Crontone ellen mocsoklavináról is lehet és kell is értekezni, a Roma elleni „rangadóról” pedig nyilván kötelező. Van egyfajta lefelé hajló íve az amúgy sem császári meg királyi szezonunknak. Lehet, hogy már nem emlékeztek rá, de sokáig voltunk harmadikak. Aztán lecsúsztunk ezekre a kevésbé patinás helyezésekre. Mostanra pedig akkora lett a nihil, mint mondjuk pontosan egy éve a Brocchi úr regnálása alatt. Most lehet azt mondani, hogy szar Montella nem tud motiválni, szar játékosok nem tudják mit jelent a Milan-mezt viselni stb. stb. stb., kurvaannyát az összesnek (Boldog Anyák Napját, egyébként!) De szerintem inkább arról lehet szó, hogy kurvára nem akarunk odaérni az Erópaliga selejtezőre. Ahogyan tavaly sem. És ahogyan a gyökér kuzinok meg a féreg violák sem, mert már ráuntak ők is. Hajtás után szarozunk még egy keveset az ünnepi hangulat elmélyítéséért.