Kedves barátaim, egy igazi jóféle lazulós, kellemes értelemben vett izgalommentes hazai 1-0-on vagyunk tól, hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, mondjátok nyugodtan, de nekem valósággal simogatta a kis lelkem, hogy nem kellett görcsölni núlkettő és egyéb járulékos hupákságok miatt. Az órát se kellett nézegetni, szép lassan lecsorgott a meccs, mert minden úgy ment szépen előre a maga az útján, mint égen a csillag. Ilyen is kellett már, na! Én mondjuk hozzá tudnék szokni ehhez a formátumhoz is, szóljon valaki Tibi bácsinak. Hajtás után egy picit megpiszkáljuk a dolgokat, de nem nagyon, mert igazán nincs miért, beírok mindenkinek egy jó nagy piros pontot.
2017. március hónap bejegyzései
Van még egy tizesed? // Milan-Genoa
Tíz kör van vissza, ez meg persze pont jó arra, hogy lehessen számolgatni, már annak, aki szeret. Nehéz továbbra is a futballra koncentrálni, de megpróbáljuk. Continue reading
De rohadt egy köcsögök ezek!!! # Juve 2-1 Milan
Az anyjuk betyár kurva hétszentségit, én már elhittem, hogy kihúzzuk!!! Erre fel a legvége után 2 perccel csak beszopunk egy ilyen idióta tizit! Pont, amikor Gáll Jani bácsi kiment hugyozni. Brrrr, hogy rakná teherbe egy csuklósbusz! Mennyivel jobb is lenne, ha szegény Mattia De Scigliónak nem is lenne inkább jobb keze!! Mert így, hogy van, össze meg vissza himbálja, és a végén ez lesz belőle! Duhhh. De azért legyünk észen, komák, szürreál, amit előtte megúsztunk, és a döntetlen nem lett volna igazságos. Bocsánat, de mondjuk ki. Tudtuk, hogy a Juventus tényleg sokkal, de sokkal erősebb csapat, mint a miénk. Azt is tudtuk, hogy ők zsebre vágják azokat is, akikkel mi csak szeretnénk konkurálni (Roma, Napoli). És mit kaptunk ebből vissza a pályán? Pont azt. Ilyenkor mi van? Tudja a tarka fasz! Hajtás után mittomén.
Szerintem hajszárító // Juventus-Milan
Doha valószínűleg nem Torino, Montella meg bizonyára kiirtotta a konnektorokat az öltözőből: nem is azért, mert bármivel elkaphatóbb lenne a Juventus, mint korábban, hanem inkább azért kellene ma nekik menni, mert jó ritmusból érkezünk, na meg ha nem jön, hát bumm. Continue reading
Pozitívat a pozitívval // Milan-Chievo 3-1
Bármennyire is siker a lidérc ellen, meg visszatérő Romagnoli, és ha még hozzávesszük azt, hogy hogy is alakult ez a meccs, valahogy mégis az jön ki, hogy ez egy abszolút jobb mű, mint amit el lehetett volna várni. A Football Managerben ilyenkor jönne az, hogy miért nem tudtok így minden héten?! Continue reading
Sárga csikó, csengő rajta # Milan v Kijev
Ahogyan szépen lassan kitavaszodott, úgy hagytuk magunk mögött az egyre problémásabbá váló rossz formánkat, és ha nem is egyről a kettőre, de csak összekapták magukat a srácok, és már egy hónap is elmúlt utolsó vereségünk óta. A Chievo ellen még soha az életben nem kaptunk ki a Serie A-ban, sőt mi több, Vince is felettük aratta edzőként legtöbb győzelmét. Kár lenne megtörni ezeket a szép tendenciákat. Reméljük, a játékosok is így gondolják, és odateszik magukat alaposan, mert nem számíthatunk könnyű menetre a csontfaragók ellen. Bár ki tudja, lassan ott is elindul a tippmixidény, én lehet, hogy megtennék egy félidei V, a vége H kombinációt, biztosan jól fizetne. Hajtás után rövid felvezetés.
A világ legértelmetlenebb posztja # Sassuolo 0-1 Milan
Gyerekek, régen régen még a kettővel ezelőtti helyen voltak ám retro meccsposztok, úgyhogy ennek felevenítésére most valami hasonló műfajú szösszenet következik. Most azonban nem fogunk visszamenni Mózesig meg az égő csipkebokorig, éppen csak 2017. február 27-ig, amikor is amolyan télzáró, farsangi, ördögűzős hangulatunkban elmentünk busót járni a rettegett susuellói kertek alá, és most voltunk akkora csibészek, hogy mi tettük be a bűzös, taknyot prüszkölő, mindenkire üzekedő bakkecskének, és nem pedig fordítva, azt a szomorú szemű szerelmetes édesanyjukat, hej, hej, hej!!! Hajtás után sietve még egy pár szó, mert este máris itt a Kijev, és azt is be kell valakinek harangoznia.
Kérdezzünk, és keressük meg a válaszokat
Nagyon úgy fest, hogy tovább húzódik a klub átadás-átvétele, a kínaiak azon túl, hogy egyre inkább megdolgoztatják a csuklónkat, mert ennyit legyinteni valószínűleg az életünkben nem fogunk többet, az egyre vékonyabb kötélből álló idegrendszerünk is úgy táncolnak, mintha még bőven lenne idejük a kűr befejezésére. Megpróbálunk visszajönni az ablakon, ha már az ajtón nem engedtek be. Continue reading