2015. december hónap bejegyzései

A 10 legnagyobb csalódás

Nem tudom, hogy mitől szilveszteri a téma, a lényeg, hogy a következő posztban összegyűjtöttem azokat a játékosokat, akik szerintem a legnagyobb csalódást okozták nekünk, milanistáknak. Hatalmas méhkasba nyúltam bele, amikor elkezdtem azokat az arcokat összegereblyézni, akiknél valami elcsúszott. Rengeteg játékos, csoda sok történet, változatos tényezők. Ez nem egy kategória, ez nem egy poszt. Ebbe az elsőbe most azok kerülnek bele, akikben sokkal, de sokkal több lett volna benne, mint amennyit végül is sikerült realizálni. Hajtás után vár mindenkit egy rendhagyó lista. És hatalmas köszönet a Forza Milan fórum lakóinak, amiért nem egy posztra való névanyaggal láttak el.

Continue reading

A 10 legszebb Milan-gól

Kedves barátaink, karácsony alkalmából összedugtuk a fejünket, és a Forza Milan fórum lelkes csapatával kiegészülve megkíséreltük összegereblyézni a 10 valaha volt legnagyobb dugót. Mihez lehetne ezt hasonlítani? Szokták mondani, hogy nem lehet az összes jó nőt megdugni. Hát, ilyen. Vagy még kegyetlenebb. Nem lehet, egyszerűen nem lehet megcsinálni! A listán, az én listámon lesz 10 átkozottul penge zúzás, mindezt úgy, hogy nem fért rá egy Ibrahomovic-, egy Pippo-, egy Ronaldinho-, egy Boateng-, egy Mexes-, egy Borriello-alakítás sem. Hogy a Grenoliról például szót se ejtsünk, mert hát mi volt az. No de ajándék lónak ne nézd a fogát, uram bocsá’, majd ha te csinálsz egy ilyen listát, akkor én jövök. De szeressük egymást, ünnep van, minden fasza. Hajtás után előétel a nagy gyomorrontáshoz. 

Continue reading

Fujtós tarhonya

Száraz, mint a jó kunsági homok, nehéz, mint egy talicska érett trágya, kapar, mint a legcudarabb házipálinka, és úgy érzed magad tőle, mintha lenyeltél volna egy kiló meggymagot. Állítólag egyszer valaki ráfújta az orrát, hogy jobban csússzon, persze, aki mesélte nekem, az is csak úgy hallotta valahonnan, ti is úgy terjesszétek, hogy beiktattok vagy 5 köztes szereplőt. Tisztára mint Platón Lakomája. Szerencse is, hogy nem láttam, mert aligha tudtam volna felépülni belőle, és akkor most nem tudnék posztot írni nektek. Na nem mintha ne lett volna doszt elég a Hellas-szopás, én azt mondom, posztot kaptok, oszt jó napot, a meccset magát meg inkább ki is hagyom a sunyiba. Még hétközi olvasnivalót is kaptatok Pálka arany tollából, ugye, hogy micsoda cukker-mukkerek vagyunk? Hajtás, pajtás!

Continue reading

Ki oszt lapot kinek?

A Verona-meccs előtti sajtótájékoztató könnyen lehet, hogy egy folyamat kezdete lehet Mihajlovics Milanjánál, amire később még fogunk emlékezni. Egyetlen elcsöpögtetett, morzsányi információ ugyanis az egész szezont befolyásolhatja: ha pedig valamiből nincs tengernyi a szerb képzeletbeli raktárján, akkor az mindenképpen a türelem.
Continue reading

Milan – Verona 1-1 // Nincs mentség

A Carpi elleni vereséggel felérő döntetlent, még úgy ahogy kilehet(ett) magyarázni, de a tegnapi erőtlen, gyáva teljesítményre nincs magyarázat, se mentség. Mihajlovic hiába kelt ki, egyébként jogosan, a bírók ellen, ezt a meccset így is, úgy is, simán, erőből be kellett volna húzni, még 10 emberrel is. A Hellas egyetlen számottevő kaput eltaláló lövése épp Toni tizenegyese volt, ezen kívül csak vergődtek, az idei bajnokság leggyengébb csapatának sikerült hazai pályán 1 pontot ajándékozni. Így nem lesz jövőre Európa. Continue reading

Amikor a pardon nem elég // Milan-Verona

Folytatódhat az álomhajkurászás, hiszen vasárnap az a Hellas jön szembe a San Siróban, amely csont utolsó a Serie A-ban, és nem igazán látszik, hogy mi menthetné meg őket a szezon végére: szóval amíg múlt héten végül nem történt tragédia, a Verona ellen már bármilyen játékkép esetén is eléggé redukalizálódnak a lehetséges érvek a bocs mellett. Continue reading

°15 Giornata: Carpi-Milan 0-0 – Teljes középszer

Újabb 90 perc büntetést kaptunk vasárnap este, pedig úgy mentünk neki a meccsnek, hogy akkor most megmutatjuk, jöhet egy jó győzelmi sorozat verhető ellenfelek ellen, és elkezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Ebből a remek gondolatmenetből csak az az apróság maradt ki, hogy lehet, hogy az ellenfelek nem túl acélosak, de akkor meg is kell nyerni ezeket a meccseket, az pedig nehéz értelmes játék nélkül. Szóval lehet, hogy a nyúl bent van, mi viszont kint vagyunk.

Continue reading

Óvatos derűvel # Carpi v Milan

A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.

Continue reading