Alapvetően baromira szoktam félni az ilyen meccsektől, de igazság szerint ha ezt most nem húzzuk be, akkor tényleg nem lehet miről beszélni a továbbiakban. Ha ez nincs meg, az egy olyan foltot ejt majd Mihajlovics milánói karrierje alatt felhúzott bármelyik mellényen, öltönyön vagy taxissapkán, amit ennek az istennek az ideje alatt képtelen lesz lemosni.

Beszélhetünk arról, hogy hiányozni fog az az ember, aki gyakorlatilag alfája és omegája a Milan játékának, vagy hogy várhatóan nem a két érintésből három gólt szerző csatárunkkal fogunk kezdeni, de ezek mind olyan tényezők, amiknek egyszerűen nem szabad, hogy befolyással bírjanak a végeredményre. Nem a továbbjutásra, mert az egy olyan kérdés, ami nem kell, hogy kérdés legyen. Egy olyan könnyű ágra kerültünk, ami tartogathat magában bőven lehetőségeket – erre pedig Mihajlovics Milanjának kíméletlenül le kell csapnia, Bonaventura vagy Bacca nélkül is.

Az viszont továbbra is egy érdekes kérdés lesz, hogy milyen mentalitásban küldi ki a csapatot a szerb: papíron persze azt mondhatnánk, hogy itt azért mehetne a full támadás, de az Alessandria megviccelte már a Genoát, na meg annyira nem ment nekünk még a dominálás 90 percen keresztül, itt viszont ezt nagyon erőltetni kellene, egyúttal pedig minden létező esetlegesen lecsöppenő vérfoltot a lehető leggyorsabban fel kell törölni, mert attól még nagyon-nagyon messze állunk, hogy bárki ellen is kiküldjük a dresszt a pályára. Alex sérülése miatt meg ugye ketyeghet egy időzített bomba hátul Zapata testet öltött alakjában ; előtte minden bizonnyal megnézhetjük, hogy hiba lenne-e kölcsönadni José Maurit, vagy ő tényleg beszállhatna pár meccsre, elöl pedig Balotelli küzdhet meg a válogatottbeli helyéért, mert hogy állítólag az a cél – reméljük, az Olimpicóban, mert hogy ott játsszák a meccset, békén hagyják a lelkét.

Várható kezdő:
Abbiati – Antonelli, Romagnoli, Zapata, De Sciglio, Boateng, José Mauri, Poli, Honda, Luiz Adriano, Balotelli.

Tipp: 0-3