Ennyire talán nem drámai a helyzet, de azért extra röviden megfogalmazva a derbi előtti gondolatmenetet: gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy mi sülhet ki ebből, függetlenül attól, hogy merre lépünk. Romagnoli kiesése alapvetően befolyásol mindent, és ezen kívül is van még tényező, ami olyan bizonytalanná tesz bennünket, mint egy józan szűzlány az akció előtt. /Pálka kolléga szavai./
Kezdjük a legfontosabbal: Romagnoli minden bizonnyal kihagyja a vasárnap Derbyt, de ha választanunk kellene, akkor inkább 0-1-ről kezdenénk a meccset, csak játszhatna Ale. Láthattuk, Montella rendszerében mit jelent, ha egyetlen elem is kiesik (Niang), és ezt tetézzük meg azzal, hogy most a komplett csapat legmegbízhatóbb embere nem lehet ott az Inter ellen – oké, én mondjuk egészen pozitívan nézek Gustavo Gomez szereplése elé, (Zapata esetében már finomabban fogalmaznék) de egy védelmet megbontani annyira nem túl jó előjel. Jöhetnénk azzal, hogy vékony a pad, meg vannak hiányposztok, és még mind a mellett, hogy ezek igazak is, itt most nem erről van szó, a legjobb védődet egyszerűen nem tudod kapásból, feltűnés nélkül pótolni, szóval nagy a bizadalmunk abban, hogy gyakorolták a Romagnoli nélküli játékot, ha már volt minderre két hét. Az, hogy most ez a szünet kinek jött jól, nehéz megmondani, talán tudtunk mi is fújni egyet, de igazából tekintve, hogy Madonnináról van szó, ha december 31-én este nyolckor játszanák, az sem számítana semmit. Az viszont már jóval inkább jelent bármit is, hogy két, derbyken szűz edző fog a padon ülni, sőt, a túloldalt ugye duplaszűz mister próbál meg majd valami Stramaccioni-szerűt előadni, és nagyjából nincs is különbség a két forma között, csak olyan húsz év. Hogy aztán mi sül ki abból, hogy gyakorlatilag a megálmodott kezdőcsapatával két napnál sokkal többet nem tudott együtt dolgozni Mazzarri, khm, Pioli,nem tudni, de mindenbe megpróbálunk belekapaszkodni.
Rátérve a meccsre: egy egészen érdekes kérdést tettek fel Montellának a meccs előtt, miszerint hogy mit szól ahhoz, hogy szinte csak a tizenhatoson kívülről vagyunk eredményesek, amit a Mister egy kicsit megfordított, ugyanis bentről csak Bacca tudott gólt lőni. Valahol persze ez egy örvendetes dolog, de sokat mutat is: abban azért nem vagyunk jók, hogy kigurigázzuk a védelmet, viszont legalább kintről jól megy, még ha persze valahol ezt a kapanyél elsülésének is lehet értelmezni, de inkább tudjuk be tudatosságnak. Szóval van egy olyan elem a játékunkban, amire azért bátran támaszkodhatunk, és nagyon nem baj az, ha erre kicsit felkészül az ellenfél is, mert ha kicsit bátrabban lépkednek ki Kuckáékra, akkor pont ebben lehet majd egy újabb fordulat a lukakba bepasszolgatott labdákkal – hogy legyen egy kis kétely bennünk, kérdés persze, hogy az Inter egyáltalán akart és tudott-e erre készülni. Még Baccáról: a kolumbiai öt meccs óta nem lőtt gólt, ilyenre pedig egyszer volt példa milanos karrierje alatt, ám akkor a hatodik jött a hála az égiek felé, szóval hogy adjunk a bulvárnak is ;
_a klubban eltöltött legsötétebb időszakát élheti át Bacca_, ha nem talál be az Internek –
nyilvánvalóan ez őt is frusztrálja, és valahogy azt kell elérni, hogy ne a hiszti jöjjön ki ebből a pályán. Túl azon, hogy minden Madonninának azért van hatása a közeljövőre is, a mi szempontunkból különösen értékes lenne nyerni vasárnap, hiszen vízkeresztig egyetlen igazán komoly meccsünk van (a Roma ellen idegenben), és azon túl, hogy tíz ponton túlra lökhetnénk a kuzinokat, ez adna egy nagyon szép esélyt arra, hogy a télen érdemes lehetne elgondolkozni azon, hogy rá lehet menni a harmadik helyre a megfelelő korrekcióval. Ha a hiányzóval kezdtük, azért úgy illik, hogy említsük meg az érme másik oldalát is: függetlenül attól, hogy az alapcsapatát tudja majd felrakni Montella, már bőven másképp sakkozhat majd a meccsen, elnézve, hogy Pasalicra is rá lehet sütni a használható bélyeget, és ott van még a Sosa-Mati Fernandez duó, tehát a védelmet leszámítva azért előrefele lehet majd tekergetni a dolgokat – gondolok itt Bonaventura posztjára, vagy a Locatelli-Kucka kettős cseréjére, amennyiben úgy alakul a meccs.
Veszíteni valója jobban az Internek van: nemcsak a pontkülönbség, meg a szezon eddigi alakulása, hanem a szituáció miatt is. Ha egy újonnan kinevezett edző egy Milan elleni vereséggel nyit, az kevésbé érezhető jó ómennek, pláne abban a közegben, ahol nem úgy tűnik, hogy lenne türelem bármire is, na meg hát úgy is meg kell várni, míg befutnak a repülő Indonéziából. Nyilvánvalóan nekünk sem hiányzik az, hogy elkezdjenek cikkezni a Milan megroppanásáról, vagy hogy finomítsam, pihenőjéről, de talán esetünkben kevesebben döntenének a harakiri mellett, mint a túloldalon. Eddig nagyon úgy tűnt, hogy Montella a megfelelő team talkot nyomta el szinte minden meccs előtt (kivéve a Genoa ellen), abban én mindenképp bíznék, hogy bármennyire is Derbytlen még a kisrepülő, azért pontosan tudja ő is, hogy ebben a helyzetben milyen mentalitás lehet a nyerő. Aztán persze elindulunk majd valamerre, és mint éjszaka a szétdobált játékok mellett, próbálunk mindent kikerülni, nekem az se baj, ha rámegyünk egy biztonsági 0-0-ra, és menjen mindenki a maga útján.
Várható kezdő:
Gigio – Abate, Paletta, Gomez, De Sciglio, Kucka, Locatelli, Bonaventura, Suso, Bacca, Niang. Tipp: 1-1