Egy vereség után persze hogy is lehetnénk elégedettek, de ha a borzasztóan őszinte kategóriába akarnánk sorolni a tegnapit, akkor lehet, hogy még erre is azt mondtuk volna előtte, hogy tök reális eredmény. Így sem a fordítottja, de mégis tud fájni – egyben pedig egyből képes volt újraírni minden, másfele cikázó gondolatot a római kaland.

Nyilván az ember szeret előre számolgatni, ha ezt húzzuk, meg ott bemutatunk egy bravúrt, akkor így meg úgy állunk majd: szó se róla, nehéz volt nekifutni úgy a tegnapi meccsnek, hogy ne az járjon a fejünkben, ha tudnánk csinálni egy szép estét az Olimpicóban, akkor be lehetne betonozni magunkat a dobogóra karácsonyra. Aztán hogy mik a realitások, azt mindannyian tudjuk, de ezt most itt le is zárnánk. Tulajdonképpen teljes mértékig kijöttek mindazon hibáink, amikre számítani lehetett: Kucka hiányában nem volt olyan középpályásunk, aki érdemben tudott volna szűrni 90 percen keresztül a két középpályát összenézve egy dologban nyújtottunk jobbat, azok a szabálytalanságok (2 vs 6). Kevesebb százalékkal szerelt a Locatelli-Pasalic-Bertolacci trió a Nainggolan-Strootman-De Rossi hármasnál (42% vs 29%), és a fejpárbajokat is elveszítettük hasonló arányban, és ami a meccset önmagában eldöntötte, az az egy plusz blokkolt lövés, amit a Roma fel tud mutatni. Jó, persze, ez nagyon lecsupaszított verzió, de szó se róla, ha már Locatelli lemaradt, valaki igazán kiléphetett volna a belgára, és halkan jegyezzük meg, hogy Gigiót is láttuk már védeni ilyen helyzetben, de ez nagyon nem az a szituáció, amikor őt kellene elővennünk. Szóval tudtuk, hogy Kucka és Bonaventura nélkül, egy alaposan kifáradt Locatellivel, és egy ki tudja milyen állapotban lévő Bertolaccival minden lesz, csak könnyű nem, mindezekhez képest egy egészen korrekt estét toltunk – pont az hiánzott, hogy legyen nálunk egy kis frissesség, dinamika, ez pedig nyilvánvalóan a közepén jött ki a legjobban. Az, hogy mi lett volna, ha Niang belövi a tizit? Kár ezen rágni magunkat, a Roma még ha nem is mutatott annyit, képes a fordításra, minden esetre egy abszolút kontrafocira játszó Milant megnézem volna, így meg inkább az jött le, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy nem lenne rossz a három pont, de az már egy összetetebb kérdés, hogy ezt hogyan tudnánk megvalósítani. Kicsit elvitte a lendület Montellát is, ilyen cseréket júniusban, az utolsó előtti fordulóban vártunk volna, még ha nem is volt sok lehetősége, de Lapadula lecserélése abszolút az érthetetlen kategória, és bármennyire is szerelmes Mati Fernandezbe, az inkább fizikálisan rendben lévő Sosa többet hozhatott volna – még ha ő sem mutatott semmi érdemlegeset idáig. Azon pedig csak lamentálunk, hogy miért a keret egyik legideggyengébb embere rúgja a tizit, akinek a meccsét szépen le is húzhattuk a retyón a mozdulat után.

Ez mondjuk komoly volt

Nem volt ez a Roma egy extra, és bármennyire is el lehet engedni ezt a meccset, mégis ott mocorog a fejünkben, hogy mi lett volna, ha képesek vagyunk egy büntetőt bevágni. És tulajdonképpen ez az egyetlen dilemma: az 1-0 is abszolút elfogadható eredmény mindazok tükrében, hogy hol tart a Roma és a Milan, csak most azok a pici tényezők, amik eddig rendre segítettek bennünket, most teljes mértékig eltűntek. Azt azért megpróbálom felírni pozitívumnak, hogy Bertolacci csak azért sétált a kispad fele tíz perc után, mert véres volt a meze, és egyébként egy egész korrekt meccset tolt. Bármennyire is sok a próbálkozó középre, valahogy egy igazi megoldást még nem sikerült találni, szóval nagyon nem ártana, ha bővülnének az opcióink, és a kras ártal pudingtérdűnek keresztelt Andrea végre képes lenne két hónapot egészségesen megoldani. Locatelli egyértelműen elfáradt, Jack hiányában pedig azért egyet visszakapcsoltunk, ami a sebességet illeti. Ugyanakkor nincs miért rohanni a fegyverraktárba azért, hogy megélezzük a kardokat, és rögtön bele is dőljünk: a szünetig vár ránk egy Atalanta-Bologna duó, és bízunk benne, hogy egy kipihent Jack-Kuco duó. Montella talán túlpörögte ezt a római sztorit, szerencsére olyan sok excsapata, vagy legalábbis ilyen kaliberű excsapata nincs, és nem is lesz a jövőben, szóval ezt a kettőt behúzzuk, és megdörzsöljük a szemünket február elején, aztán meglátjuk, amit meglátunk.