Nem történt semmi váratlan, simán kikaptunk, hiába a szorosnak tűnő eredmény. Nagyon hosszú volt ez a meccs, kár volt ilyen sokáig nyújtani. Az elejétől kezdve mindenki tudta, ki fog itt nyerni, a Napoli ne tudott annyira beleszarni, hogy ne lőjön két – lesgyanús – gólt, mi pedig akkora szerencsétlenségek voltunk, hogy a világ 8. csodája lett, hogy Romagnolinak elsült a kapanyél a hosszabbításban. Elég nehezen jönnek a pozitív gondolatok egy ilyen meccs után, na de ezért van edzőnk, majd olvassátok el miket mondott. Csütörtökön jön az Admira Wacker, ellenük könnyebb lesz. Hajtás után rövidre fogjuk, de még így is indokolatlanul terjengősek leszünk a meccsben rejlő izgalmakhoz képest.

Az első másfél perc megint erősre sikeredett, utána viszont szépen lassan átvették az irányítást a kukások. Azt nem lehetne mondani, hogy lefociztak volna minket, egyszerűen jobbak voltak, és vertek két kontragólt. Az sem igaz, hogy különösebben megerőltették volna magukat, bele is aludt mindenki a meccsbe. Mondjuk úgy nehéz frissnek maradnod, ha  az ellenfeled még csak labdába sem ér a tizenhatosodon belül – ezt nekünk sikerült eladnunk az első félidőben. Ennyire semmilyenek hogy lehetünk, ez teljesen lehangolja az embert. Nem tudom, mi volt a taktika, sajnos addig sikerült jutni, hogy voltak a távoli lövések meg a teljesen homály beadások. Én értem, hogy olasz bajnokság, „idegenbeli rangadó”, erősebb ellenfél, de akkor meggyőzőbben kapaszkodjunk a 0-0-ba, ha azért jöttünk. Ez egy óriási nagy nulla volt, nincs mit szépíteni rajta.

Mindemellett jegyezzük meg, hogy Montolivo nem volt rossz (81 passza volt, ebből 49 előre ment, ennél többet nem csinált senki a mezőnyben), sőt, Bigliánál nem is kérdés, hogy sokkal hasznosabb, Locatelli sem múlja alul a nyári igazolásokat. Mi okozta ezt a szánalmas hulladék nihil játékot? A Napoli mindig a labda mögött volt, széthúzni, egy az egyben megverni nem tudtuk őket, kaptuk ezt a semmit. Jack volt talán az egyetlen játékosunk Suso kiválásával, aki képes lett volna bármilyen váratlanra, wingbackként azért nem tudott csodát tenni. Borriellót talán egyszer fellökték, Matrit egész meccsen nem láttam. Ennyit a csatárainkról. Meg erről az egész szarról.  Felejtsük el ezt a sivár nápolyi estét, ennél már csak jobb jöhet.