Hölgyek-Urak, végre lesújtott a magyarok istene: megalázó vereséget mértünk az undok Sassuolóra, a tetves Makita Parkban, csak, hogy érezzék, miről van szó. Kellett és régóta kijárt ez már nagyon. Annyiszor beledöngölték már az orrunkat a szarba, hogy ideje volt jól meggyomrozni és a saját hányadékukban megforgatni őket. A 4-1 egy teljesen korrekt eredmény! A Juvét kéne így legközelebb. Váratlanul jött ez a nagy kiütés, cserébe annál jobban esik. Nekik is 🙂 Valóban, először arról volt szó, hogy tartalékosak leszünk, és eddig sem gyűltek a pontok mostanság, aztán egyszer csak bekurblizták a srácok az úthengert. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogunk innentől sem 4-1-re nyeregetni vendégként, viszont nagyon jó helyre tették a srácok az ikszet. Hajtás után rövidre szabott örömködés, hisz hétfő reggel mindenki megváltja a világot melókában, isikében, ugye.
Az előjelek nem voltak túl biztatóak, hiszen hiányát szenvedhettük az összes csatárunknak, meg amúgy sem nyertük mostanában halálosan szét magunkat. A másik oldalon a Sass viszont egészen fürge rajtot vett, a 3. helyről várhatták, hogy szétdíboljuk őket. No de ne szaladjunk ennyire előre. A mesterterv az lehetett, hogy majd Samu hamis kilencesből megoldja, ez viszont hamar borult, és kiment a szélre, a kebabos húzódott inkább a trió közepére. Ignotus is bekerült a kezdőbe, Calabria helyére, a meccs elejét túléltük, onnantól már nagy bajt nem csinált. Ezen kívül olyan retek nagy változás nem lehetett, legfeljebb nem szúrtam ki, van ilyen. És meg kell mondani, hogy az első 20 perc után bizony lehetett pislogni, főleg Iggy és Musa között találták meg a rést a furkók. Simán megszerezhették volna a vezetést, szerencsénkre mindent elbasztak, és még tizit sem lehetett nekik rúgni az este. Agresszívan letámadtak, különösebben sok labdát viszont nem dobtunk oda nekik (bravó), most pedig nagyon csúnyán keresztül tudtuk passzolni a ránk zúdult csúnyákat, onnantól pedig jött a bünti. Kessie az első ziccerét még kihagyta, msáodszot viszont úgy bebüntette, mint a régi FIFÁ-kban, amateur módban. Totál el voltak csúszva a hazaiak, ritkán lehet olyat látni, hogy a pálya közepén labdával ilyen tiszta lövőhelyzetig lehet előremarsírozni. Csokko ezt már nem dobta el, gól-gól-gól!
Lehetséges, hogy a prima punta hiánya kavart be szegényeknél, ennyire slendrián helyezkedést, amely ilyen nagyvonalúan maximalizálja a támadó csapat esélyeit a sikeres támadásbefejezésre, ritkán látni. Az egészen bizonyos, hogy most nem voltak előre leosztva a lapok, többen és változatos helyekről is be tudtak indulni, ez pedig láthatóan felkészületlenül érte a vendéglátókat. Hát még az, hogy még meg is tudtuk játszani – egészen jó arányban – a beindulókat. Suso is a névjegyévé vált fifás gólját lőtte meg elsőnek, Samu dugója pedig már teljes hazai rövidzárlatról tanúskodott. Persze nem is mi lettünk volna, ha nem engedünk nekik is egyet, de hát 3-1-nél azért már nem kokszolódott be különösebben a pelus. A slusszpoén a végén csattant, Suso csak nem nyugodott, és kiütéssé emelte győzelmünket. Ez volt idén az egyik legszebb győzelmünk a bajnokságban, főleg az idegenbeliek közül.