Visszatoltuk a templomot a falu közepére # Atalanta 2-3 Milan

Pajtik, zsinórban másodszor poroltuk ki a bergamói útonállókat — ekkora sorozatunk utoljára 2013 és 2014 januárja között volt — nem most. Háromszor még Maxi bácsival sikerült elrakni őket 2010 és 2012 között, a 4-hez pedig vissza kell menni egészen 1993 és ’96 közé. Sima is volt, megnyugtató is, látványos is, erődemonstráció is, minden, na. Annyira pengék voltunk, hogy arra nincsenek szavak, pár éve még mi néztünk egyes gárdákra, hogy lehet az, hogy fele annyi pénzből se sokkal jobb focájuk van, ez most itt szépen megfordult. Ez egy jóféle közösség, amely tud és szeret is együtt játszani, meg nyerni is, ez nagyon átjön. És itt most játszási is meg nyerési is volt, keményen. Hajtás után pár szó, tényleg csak annyi, minden túlmagyarázás csak meddő és hasztalan kísérlet lenne.

Magasra kaptunk

Hihetetlenül indult, ilyet azért ritkán látni, hogy a balhátvéd a középkezdés után kiugratja a kapuig robogó jobbhátvédet — valahol itt kezdődnek az igazán nagy dolgok. Várja persze mindenki vissza a jó öreg bójákat, de prima punta nélkül valami hátborzongatóan izgalmas ez a gárda. Rengeteg elmozgás, helycsere, tele vagyunk opciókkal támadásépítés közben, van meglepetés, igazán játék a játék. Szép. Nem kevésbé, hogy a saját szarukat etettük meg a kis kék parazitákkal — az ő nagy bulijuk volt a meccs eleji sokk meg a kontrából szétrohanás. Ami megmaradt nekik, az a meddő erőlködés. Persze, kellettek nagy mentések Mikitől, de a fő szabály mégiscsak az volt, olvassuk a szándékukat, és meg is tudjuk akadályozni annak keresztülvitelét. Közben pedig hibára kényszerítettük őket, Tonhal szólója rendesen lelombozta a hazaiakat, a legjobbkor, a félidő vége előtt. Akár még tökéletes parti is lehetett volna, úgy tűnt.

Pirlo+Gattuso

Adott ponton úgy tűnt, gála lesz — Rafa kegyetlenül flegmán pókhálózta le a balfelsőt Musso mögött — ezek a kis dolgai, meg az a rengeteg hasznos mezőnymunka, ami mintha azt mutatná, a gyémánt megcsiszolódott. Nálunk — na ez a hihetetlen. Messi is zsugázni jött, kiosztott egy fél asszisztot — mintha nem is üzleti alapon került volna ide, hanem valakinek a valakije, aki elhívta a srácokhoz, mert illik a brancsba. Óriási zsivány a faszi, meglátjátok. Node, mielőtt bealudtunk volna, emberhátrányba kerültünk, ez pedig sajnos nem ízlik nekünk, lásd a legutóbbi BL-fordulót akár. Gyorsan be is nyeltünk 2-t, szerencsére többre már nem volt idő. Igen, van min méltatlankodni egy bengamói győzelem után is, hisz “csak” 3-2 lett. Persze ne higgyünk el azért még mindent, pokoli hosszú még a szezon, és még mindig nem a keretünk mélységével húzzuk be a mindenféle meccseket. Plusz a hazaiak elég erős programon vannak túl – kuzinok, svájci retesz, sérültek — itt most elég megtépázva fogadtak minket, sebaj, odanyújtották jobbról is, nem sajnáltuk a sallert tőlük. A lényeg, hogy szépen elraktuk őket.

Most újra beköszönt a válogatottak ideje, ideje számot vetni az előzetesen gyilkosnak tűnő sorozattal. Gyilkosnak gyilkos volt, de azoknak inkább, akik belénkszaladtak. Most elvonulunk egy szusszanásra, aztán jöhetnek újra a legkeményebb kiforzázások!!!