Boldog karácsonyt # Milan 2-1 Fior

Mama, nem én szartam össze a wécét! Nem tudom, mivel lehetne itt még mentegetőzni, mert ez egy kénköves pokollal felérő gyalázat volt. Azt sem tudom, milyen lehetett, amikor anno a románok bevonultak Budapestre, de sokkal nagyobb csicskaság nem jutott hirtelen az eszembe. Mekkora öröm volt, amikor sikerült két épkézláb passzt összehozva nagy-nagy keservek árán kihozni a labdát saját térfélről, te jó ég! És a végén most meglett, de az egyetlen köszönet az, hogy két hónapig elmegy szunyálni a Tévémackó, plusz nem kellett “Arrivederci, Scudetto!” címmel ellátni ezt az egyáltalán nem magasröptű bejegyzést. Hajtás után időutazás 2015-be.

A meccs maga jól indult, jól indult, egy mélyről jó ütemben (talán Zsuzsi) felpasszolt labdával Rafa meglépett, és higgadt módon eltette a kiszolgáltatott helyzetben verdeső Tetrapack mellett – még körbe sem puszilhattuk egymást úgy istenigazából a kocsmában, máris mehetett a GYEREAKURVAANYÁD A KÚÚRVAANYÁÁÁD körtánc – ezúton is jó egészséget, mielőbbi felépülést Kálmán bácsinak!!! Ami ez után jött, az egy mosogatószifonból kikapart elemi dzsuva, vérfertőző sátánista bakkecskehágás és az emberiség létét fenyegető atomarmageddon pusztító, maró, de mégis bántóan húgyszagú esetsav-esszenciája. Ezen nincs mit ragozni, elfogytunk, mint védett családi krumpli a kisközértben, a vendégek egy kategóriával jobb erőnlétnek örvendhettek, emiatt pedig átvették a meccs irányítását, és nincs rá jobb szó, hazai pályán éghetett a pofánk, hogy ennyire fostalicskák vagyunk. Az isteni Sanyi ugyan kapufára szemezett, amit tudott, de Csáó belekalimpálására már ő sem tudott rontást tenni, emiatt jött is az 1-1, a helyzet pedig nem javult, és a félidőben akkor is ránk nézve volt kedvező az eredmény, ha a vendégek több ziccerig már nem jutottak.

A második játékrészben már volt egy jobb tízperces periódusunk, amikor képesek voltunk beszorítani a Dózsát, de a gyenge befejezéseknek hála maradt az 1-1. Aztán jöttek a cserék, mi csak előrefelé, a végén már egyszerre volt a pályán Rafa, Zsír, Eredet és Anti is, ami azzal is járt, hogy sokszor kettészakadt a pálya, volt, hogy fél perccel a labdavesztés után is 6-an voltunk mindössze a pettyes mögött. Eredet persze ismét akkora trágyafergetegbaszó volt, hogy Flagstaff szerint helyette jött be Antal, de ugyanő látta Zsírt is a lelátón, vigyázzatok vele!!! Hátul is voltak gondok, Zsuzsi gyakorlatilag kétszer is életbevágóan mentett, egyszer ziccerben szerelt, amit nem óvtak meg a varrónők, egyszer meg a gólvonalon mentett. Nem sokon múlt, hogy ne teleljen előttünk a szánalmas sittes osztag, na. Elöl minden kimaradt, viszont már a hosszabbításban érkezett QR, egy megzavarodott vendégbekk beolvasta, a VAR nem mentette ki őket, így teljesen valószerűtlen és lehetetlen módon, de itthon tudták tartani a srácok a 3 pontot. Megérdemlik a pihenést, az tuti!!! Megjegyzem, annyira örültünk a gólnak, hogy pár pillanatra túlharsogtuk a Forma 1 berregését is, mindenki láthatta, hogy az igazi SPORT még mindig a CALCIO, az igazi CSAPAT pedig csak a MILAN, akkor is nyer, amikor kevesebb gólt lő, mint az ellenfél!!! Mondhatjuk erre persze, hogy a bajnok szíve ismét megdobbant a lá Harkness mester, de mondhatunk mást is, csak az csúnya!!! MK szerint amúgy lecsúszott, nem tudom, nem vagyok hajlandó visszanézni.

Mit mondjak még? Az utóbbi hetek teljesítménye bajnoki címvédőhöz teljesen méltatlan, sokkal inkább a boldogult banter érát idézi. Ha csak ennyit tudunk, akkor álmodhatunk arról a **-ról még egy darabig. Persze, meg lehet ezt is magyarázni, olyan nagyon nincs is hova kiakadni a srácokra, össze lett torlasztva a naptár, jó, hogy nem gyűlnek úgy a pontok, mint tavaly. És jegyezzük meg, hogy a sérülésekkel még egész jól állunk, már ha a tavalyihoz nézzük, mert jobb bele sem gondolni, hol lennénk most annyi kiesővel. Marad tehát remény, a mínusz 8 még pont a határa annak, amit be lehet hozni. Talán abban reménykedhetünk, hogy sikerül nagyobb intenzitással támaszkodni az újakra, és akkor még az is előfordulhat, hogy le tudunk tenni két épkézláb meccset egy héten belül az asztalra.

Vége tehát az erőltetett menetnek, egyelőre, legközelebb meccsposzttal már 2023-ban jövünk, egy fergeteges, ebédszünetre időzített Salernitana-töcsköléssel. Ami viszont fix, hogy diavolisan elnézünk a Börzsönybe, MK kummanttárs vezetésével, december 10 szombatján. Azt mondta, az előző túráján csak ketten ájultak el, minket teljesen megvett a helyszínen. Aki ki tudja hagyni aznap a Fönícia-Inka Birodalom örökrangadót az jöjjön, plusz nyilván akkor aznap álljon más sorba tojásért!

Bajnokok, egyelőre akkor viszontlátásra, jövünk még, a kummantszekció pedig soha nem érhet véget!!!