Búcsú a fegyverektől # Inter 1-0 Milan

Pajtások, hát ezt is letudtuk. Nem volt jó, de cserébe vége lett. Nyilván, ha visszanéznék egy-két forrást, akkor részletesebben vissza tudnám adni, de nem hiszem, hogy erre van igény. Nálam biztosan nincs, annak ellenére, hogy a BL-elődöntő mégiscsak piros betűs ünnep a mi kis szerény évkönyveinkben, azért az lehorgasztó, hogy még csak május idusa, és már a 4. Madonninát buktuk el az évben, gólt sem rúgva. Lealázva most mondjuk pont nem lettünk, szóval még ez volt a legjobb mind a négy vereség közül. Zseniális. Köszönjük szépen az ilyen legjobbakat. Hajtás után röviden sommázunk.

Az eleje még fogyasztható volt

Olyan volt, mint 10 perc bágyadt, szűrt napsütés egy rövid, szomorkás, csöpörgős, szélfútta, didergős novemberi nappalon. Ehhez kellett, hogy Stef sikerrel egyensúlyozta ki a középpályás fölényüket, meg az is, hogy a FoxiMaxi fejű Inzaghi most kiegyensúlyozottabb meccstervvel küldte fel a bitangjait, nem akartak mindenáron elgázolni minket a legelején, cserébe nem is hullottak össze később a mezőnyben, mint a túlkelt szalagos fánk. Jónak azért nem nevezném, mert sterilek voltunk, kaput nem sikerült találni, csak olyanból, amit 20 percig varoztak volna utána, és jó eséllyel el is veszik. Hiányzott a lenyugvó Nap ereje, ha Theónak momentuma sincs Dumfries mellett, ha Rafánál alig van a labda, ha Brahim egyik lepattanásából jön a másik, ha Zsír mintha ott se lenne, akkor az elég hűen bemutatja, hogy nem volt itt sok látnivaló. És még akkor ez a jobbik fele.

Persze vereség lett belőle

Hiszen a kuzinok szórványos kontráiban jóval több veszély volt, és a hajrában sikerült Laurát szabadon hagyjunk 10 méterre a kaputól. A szétesettség egyre markánsabb jeleit mutatta a csapat az idő előrehaladtával, gyűltek a rossz passzok, amikre sokszor nem is mozdult a társ, annyira reménytelenek voltak. Ahogy teltek a percek, úgy vált egyre vontatottabbá, keservesebbé a szenvedésünk, mely olykor-olykor már szánalmas vergődésbe csapott át inkább. Nem volt jó, kicsit sem, lélekölő az ilyet nézni, és ilyenkor túl sok lelket a csapatban sem lehet látni. A lefújás kész öröm volt, ha elmentek a Honvéd sürgősségire, akkor csak papírral engednek ki, na hasonló felszabadultságot éreztem a lefújáskor, mint amikor onnan kiengedtek, 6 óra tarrbélázás után.

Az egész évben hiányzó dinamika most különösen megbosszulta magát

Egy nyers erőben fölényben lévő ellenféllel szemben, ha nincs meg az a robbanékonyság, ami tavaly megvolt, akkor az roppant kellemetlen, és nincs az a taktika, amivel nyerni lehet. És valamiért az a bizonyos csupán néhány meccs erejéig volt meg egész szezonban. Az, hogy miért, az egy nagyszerű kérdés, és nem is biztos, hogy most kell válaszolni erre. A lényeg, hogy az ártalmatlan támadójátékot helyenként lyukas védekezéssel koronáztuk, amit az sem ellensúlyozhat, hogy a mezőnyben most nem voltunk úgy szétalázva, mint az odavágó bizonyos periódusaiban,

Szurkolhatunk az Ügyészségnek

Hogy legyőzzék a Juventust. Az is lehet, hogy egy zebrák elleni vereséggel is odaérhetünk a BL jövő évi kiírásába, épp az ő kárukra. Persze olyan is volt, hogy tőlünk pont annyit vontak le, hogy még pont el tudjunk indulni. Az olasz bajnokság még mindig utánozhatatlan.

Az Internek is

Jár nekik a gratuláció, európai szinten is erős csapattá nőtték ki magukat, róluk el tudom képzelni, hogy nem csak ezzel a sorsolással tudtak volna döntőbe jutni. Még szurkolni is tudnék nekik a City ellen, ha nem lenne ott a kebabos. De tudjátok mit, minek utáljak meg gyűlöljek valakit, nézzük meg, milyen jó kereszténynek lenni! Valamiért úgyis azt érzem, hogy bele van írva a karmájába, hogy minden komoly sorozatban legfeljebb második lehet.

Őrizzük meg a maradék arcunkat

Iszonyú fáradt és szétesett gárda benyomását keltettük az este. Korai még, mert ott van a három utolsó bajnoki. Azt mondom, tegyük oda magunkat mi is, forzázzunk, szurkoljunk, minden kis gól gól, minden kis győzelem győzelem!!! Bármennyire is BL-elődöntő volt, én most ezt a legszívesebben elfelejteném, a Sampdoria ellen meg még mindig ott a lehetőség, hogy futballcsapat benyomását keltsük magunkról. Hát nem csodálatos?? Pihenjetek, ne olvassatok híreket, ne pörögjetek azon, hogy ki mennyire inkompetens meg kókler, és egy kis méregtelenítő kúra után jöhetnek az utolsó forzák ebben a kegyetlen szezonban.