Kösz mindenkinek az elmúlt tizenkét évet. Atomkirály utazás volt!

Már érlelődött egy ideje. Egyre nehezebben ment. Aztán Maldini kivágása volt az utolsó csepp a pohárban. Vagy inkább vödör víz.

Még pont jókor kezdtünk 2010-ben, bajnoki címmel nyitottunk. Hogy utána jöjjön a lassú, de biztos lepusztulás. Közben elképesztő játékosok, változó vezetőség és a lecsúszás. Aztán Maldini visszatért és egy olyan keretet épített fel, hogy bajnoki cím, Bl-elődöntő és négy abszolút elit spíler a keretben. A lelkesedés valamelyest visszatért. A tavaszt sem éltem meg olyan gyászosan, a Bl-menetelés nagyon felhúzta.

Nem akartam első felindulásból felborítani az asztalt, de azóta sem lett jobb. Egyszerűen nem érzem, hogy mitől lenne ez az én csapatom, mármint a megszokás hatalmán túl. Elveszett, vagy csak eltörött valami. Nincs kedvem, energiám végig nézni a következő évek irgalmatlan mélyrepülését.

Még így is szerencsés vagyok, mert a bloggal tizenkét évem elszelelt, de havi kétszáz kommentre rendszeresen telt. Kösz mindenkinek, aki olvasott, kommentelt!

A blog természetesen nem áll le, Krasnaja és Harkness vigyázó tekintete a biztosíték.

Kösz még egyszer mindenkinek!!!

Csirko Pasek