Tegnap emlékezetes estének lehettünk szemtanúi, úgy is mondhatnánk, hogy történelmi esemény volt ez a javából. Hiszen ez a csodálatos, szemkápráztató, Juve koppintott csapat végre megszerezte a várva várt első győzelmét a szezonban. Igeeeen! Úgyhogy vágjunk is bele, legyünk rajta minél hamarabb túl.

Nehéz Szombat estének néztünk elébe, ez egyértelmű volt, a csapat háza táját és a várható minőségi játékot megtetéztük és olyan kicsit sem lekicsinylő lökéshullámok érkeztek a Kőbányai okozta mámoros előző estéből, amik megpecsételték az emberi sorsot, vagyis akármi lesz is itt ma, jókedv az nem. Úgyhogy belső zörejektől hangosan ültem le, meghallgatni a sport tv csakis isteni viszonyításban értelmezhető szakmai okosságait. Hiszen minek igyon az ember ízletes minőségi cseh remekeket, ha vedelhet magyar csodát is.

Egyébként nem vártam könnyű meccset az elmúlt években többször szenvedtünk Udinese ellen, mint nem. A játék is sokszor volt a másik rabruhás alakulathoz hasonlóan ezeken is szemet kicsit sem gyönyörködtető szenvedés. Egyszóval igazi mumus ez az alakulat és ez ki is derült. Meccs előtt közvetlen érkezett a nagy hír a klub háza tájáról: Nem, nem Pioli menesztése volt ez, hanem a bécsi gyors megfeneklése. Ahogy a való életben a győri vonalat, úgy a pályán a balszárnyat is szerencsétlenség érte. Újabb áldozat a már alapból veretes közkórház által kezelésbe vettek listáján.

A mester a meccs előtt átpörgette a Pioli vagdalkozásai című fantasztikus taktikai zsebkönyvet, fellapozta a szarban a haza című részt, ahol érdeklődve olvasta, hogy ha nincs begyakorolt játéka egy csapatnak és nem megy a gól lövés, akkor használd a modern futball csúcsát jelentő legegyszerűbb, az angolok által feltalált 4-4-2 felállást a „rúgd el és fuss” elnevezésű taktikával. Azaz ívelgessünk a 16-oson belülre 2 csatárra 4 védő közt aztán majd valami lesz. Hiszen ez eddig is működött.

Az első félidő játéka hozta azt, amire előzetesen számítottunk egy nagyszerű 17. helyezett csapat és egy rohadt nagy ürülékkel teli gödörben lévőnek a szerencsétlenkedését. Mindent elmond a 0.15-ös xG mutató a jelenetekről. Ötlettelen, szánalmas, minden eddigit felülmúló katasztrófa. A legnagyobb helyzet nyilvánvalóan az ellenfél előtt adódott, mikor is Florenzi ajándékozta őket egy gólpasszal, de nem tudták érvényesíteni ekkor még, az adódó ajtó ablak helyzetet. Ettől függetlenül az olasz Zambrotta utánzatot nem ekézném, ő még így is az elfogadható kategória volt a meccsen, aminél meg jobb kategória ma, vagyis tegnap nem létezett. Volt még egy helyzete az udinei vereteseknek egy szabadrúgás formájában, ami nem volt veszélyes, de a múltkori mágia nélküli Mike teljesítmény után, egy pillanatra megremeghettek a gyomrok. Ja és megemlíteném itt azt a nevet, hogy Jovic. Csakis azért, hogy szerepeljen az összefoglalómban.

https://x.com/TeamJovic/status/1547532589455626241?s=20

A második félidőre ezek után már egy vért ivott, feltüzelt minden áron győzni akaró alakulatként jöttek ki a srácok a pályára mondhatnánk, ha Napoli blog lenne a múltkori meccs után… De itt folytatódott az ötlettelenség és a csodálatlan futball rugdosás. De megjött a messiás, akit a legtöbb szurkoló megjövendölt és Vegyesbolt vegyes érzelmekkel a szurkolók örömére eldöntötte a találkozót. Szegénynek nem szólt senki, hogy 16-oson belül nem illik taposósat játszani. Leao egyébként próbálkozott egyedüliként a csapatban, de két sárgán és elfektetett bábun kívül több gondot nem tudott okozni és feltűnő volt, hogy hiába támadtunk 8-9 emberrel az egész meccsen inkább 3, mint 2 játékos figyelt a portugálra, ezzel a ténnyel megspékelve, hogy nem élete formájában focizik nem volt sok remény rá, hogy egyedül megnyeri a meccset. Ami kisebb (kurva nagy) kritika, hogy a társak ennyire nem tudták lekötni a védők figyelmét és ezzel a közepes teljesítménnyel is bőven kimagasló volt a többihez képest. A legveszélyesebb helyzetek ismét távollövésből adódtak, pedig a mágus Tomi ott se volt, ezért megjegyezhetjük, hogy a két szélső védőnk (és Musah lövése) volt a legveszélyesebb a meccsen nálunk. Azt hiszem, ez mindent elmond, nem is kell ragozni. Még talán annyit, hogy Tijjani barátunk feltűnően be van oltva az ellen, hogy eltalálja azt a fránya kaput.

Szóval összefoglalván a szituációs helyzetet, az állás rossz és reménytelen. Ugyan csak 11 forduló ment le, de a tegnapi meccs után szerintem kijelenthető, hogy a kezdeti lelkendezés már nagyon rég volt, itt idén bajnoki küzdelmekről nem beszélhetünk. Ellenben közelebb vagyunk a teljes széteséshez. Bele néztem a kuzinok meccsébe, hátha meglepetés lesz, de amit én néztem részt, az feltűnően egyértelmű volt sajnos. És úgy látszik, hogy a kupa nélkül menetelő AllegriBall is többre lehet képes hosszútávon, ha így haladunk, mint mi. Azt nem mondanám, hogy ők elég jók, hogy megszorongassák az Intert, úgyhogy könnyen kijöhet egy sima és korai bajnoki cím, de ez még messze van. Foglalkozzunk magunkkal, ha így haladunk és marad ez a posványság, akkor a vérmes szurkoló elvtársaknak lehet igazuk és jöhet a Pioliout. Viszont megjegyzem, hogy vicces itt olyan nevekkel dobálózni, mint De Zerbi vagy Conte, de tündérmesében kell élni, hogy elhiggyük lelkes kis csapatunk majd ki fog fizetni egy edzőnek 10 milliós fizetést, mikor a legjobb játékosának se ad annyit és eleve valószínűleg a felvetést is hangos nevetések között fogadná főleg az előbbi megnevezett. Eleve ki kéne fizetni Pioli szerződés felbontását vagy fizetni a fizuját, úgy, hogy nem alkalmazzuk. Szóval felkészülhet Abate vagy a kirúgás szélén álló Pirlo. Véleményem szerint viszont ez elég meredek és bár az olasz jobb hátvéd nem volt világklasszis, de én kedveltem és kár lenne megint elkezdeni a megégetést. Ennek tükrében, ha így folytatódnak a dolgok Piolinak mennie kell, de nem tudni mi lesz utána és ez így elég kiábrándító. Hozzáteszem a helyzetértékelésemet nagyban befolyásolja az elkeseredettség, ahogy most gondolom mindenki így van ezzel. Sebaj, megyünk előre és jöhet a következő kiütés a párizsitól, ahol Krunic IZOMSÉRÜLÉS miatt, biztosan nem lesz ott.