Na, akkor itt is vagyunk egy unalmas válogatott szünet után. Mondhatnánk, hogy hiányzott az újabb forduló, de kinek hiányzik a TV2 hétköznap délután adásba kerülő török szappanoperájának a következő része milánói formába öntve? Hiszen mindig ugyanazok a kiszámítható fordulatokat láthatjuk hétről hétre, ahogy Harkness mester legutóbbi összefoglalójában megírva vagyon. Sebaj, unalmas nyugdíjas vénaszonyok vagyunk, ez éltet (vagy visz a sírba) minket, úgyhogy csapjunk is bele.
Igazi rangadó ez a javából méghozzá a SzériÁ második kalapos csoportjában, az első kalapot tavaly csak a napoletano nemzettsége alkotta, de megunták. Az idei vetési szezonban már a kuzinok és rabruhások játsszák a bajnoki küzdelmeket. Ez minket nem is érdekel, ellenben a második kalapot, még erőteljesnek nem mondható szerepléssel vezetjük. Itt a hangsúly a még-en van.
Kezdjük a lila színekben vonuló ellennel, aki nem a nemzetiben utolsóként nemzetietlen tulajdonú kiscsapat és még csak nem is a majdnem megyeiben szárnyaló Csabai Előre ellenben a firenzei Komisz elnökkel rendelkező violák. A Fior elég vegyes képet mutat, hozzánk hasonlóan. Az utolsó meccsükön már nyerni tudtak előtte 3 meccsen viszont buktat, amiből kettőre még rá lehet fogni, hogy rangadó, de ettől függetlenül nem mutat fényesen. A mi esélyeinket támogatja az a tény, hogy ezek közül a mindenkit alulmúló Lazio is meg tudta őket verni, de manapság már ez mit számít nálunk, mármint az esélyek… Szóval nem tudom miért ilyen hektikus a teljesítményük, pedig szimpatikus csapatnak tűnnek és Italiano is tehetséges edzőnek fest. Lehet, hogy az európai ligakupa is nagyban közrejátszik, ott vezetik a csoportot, de meglepően nagy birkózásban vannak a magyar szuper csapattal és a Genkel, ami számomra kicsit meglepő, de persze közrejátszhat, hogy nem egy nagy költségvetésű a játékosokra sokat költekező csapat és a keretük se olyan vaskos, mint a miénk. Persze ez vicc volt. Ettől függetlenül van mitől aggódni velük kapcsolatba, bár nekünk a saját szerencsétlenkedésünk épp elég probléma. A kezdőcsapatuk nem fest rosszul az ismerős képű Dzsákomóval, egy két hiányosságuk biztos akad a csapatban főleg csatár poszton, erről később, de összességében várhatóan a legjobb kezdőjükkel jönnek, ami nem tűnik rossznak. A csatár poszton található hatalmas űr pedig a mi (bal)szerencsénk, a csávó akinek tavaly győztes gólja volt ellenünk, idén már minket „erősít”.
Ezzel meg is érkeztünk a csodás formát magával hozott kedvenc csapatunkhoz és ideje, hogy tovább lépjünk a Pioli vagdalkozásai című taktikai zsebkönyv következő fejezetére, hogy megértsük, hogyan kell egy ilyen meccshez neki állni és győzzük követni a Missiön Impásziből 13. részét. Vegyük jegyzőkönyvbe, hogy lassan annyi a sérült, hogy ebbe már egy hazai falusi háziorvosi rendelő is bele betegedne, nem hogy a Milanelloi közkórház. A kedvenc férfiállatunk kötelező pihenőjét tölti, miután vehemensen leteremteni merte a nálánál államférfiúi mivoltában meredeken lentebbi szinteken tartózkodó olasz szakkollégát, alias Sporit a kellőképp szakmaiatlan döntésképtelenségei eredményeképp meghozott ítéletei miatt. És a szegény ember Dinho-ja is pihenésre szorul a legutóbbi meccsen isteni gondviselésből elkövetett szökellő mozdulatait nem bírták követni, nem csak az ellenfelek, de saját vázizomzata sem. És az angol terminátor is mondhatnánk, mindig visszatér, tartja a jól bevált 1 meccs 3 pihi rendszertruktúrát, pediglen tudhatjuk jól, őnélküle a középpályánk olyan elveszett, mintha meg se találtuk volna. Mindenesetre most vagy játszik vagy nem, de ez biztos. Hogy csak a legfontosabbakra térjünk ki, az egész osztályt lefedő sérüléshullámot tekintve. Ha eddig nehéz dolga volt az edzőnek, most aztán végképp megveszekedett küzdelmeket kell szenvedni a kezdőcsapat felrakását illetően.
Szerencsére Mike, még nem vette ki rendszeres féléves pihenőjét és előtte a védelem is megvan még, legalábbis a kezdőt illetően, cserélni meg ugye minek. A kapitány baloldalon talán vissza is térhet, ha meg nem akkor ott van pótlásunk a szintén (nem) balhátvéd futóbolond fekete istenostora legutóbb is bevált mondhatnánk. Meg van egy Florenzi, de ez úgy sem érdekli kedvenc kopaszunkat. Középpályán is egyértelmű a helyzet a most már kiszakadt gólzsákkal rendelkező hollandunk mellett, akit biztosra vehetünk az a szuperhős leghűségesebb segédje a bosnyák szupernova. És akkor jöjjön a legizgalmasabb része a csapatnak. Az egész héten napról napra, váltakozóan láttak napvilágot a legkülönfélébb pletykák, hogy vajon Jovic eljövetele megtörténik e, vagy csatárként a kevésbé logikátlan Oka kezdhet, de nem kell hálisten Stefnek ezt az unszinpatikus döntést magára venni a vérmes ultrákkal szembeni magyarázatra, hiszen a kérdés Okafogyott lett szegény nem rég megsérült egy svájci csúcsrangadón. Pioli legújabb taktikája tehát a zsebkönyv 69. oldalán található árnyék csatár pozíció használata/feltalálása, amihez keresve sem talált volna jobb személyt, mint Jovicot. Mert ugyebár nem vitatható, hogy árnyéka önmagának, a kérdés inkább az: volt-e egyáltalán önmaga valaha? A két széle meg egyértelműnek tűnik, mert Csubakkán és Pulisicon kívül nem nagyon van más, nem számolva az argentin srácot, de vele tényleg nem számol a mester. Epekedve várom, hogy bőrszínét tekintve sötét szélsőnknek végre sikerül-e értelmezhető megmozdulásokat kimutatni magából. Eközben a végére még megjegyezném a rendkívüli helyzetünkre való tekintettel, szintén egész héten fennálló kérdés úgy látszik eldőlt idő közben, hogy a 15 éves csodacsatárunk kerettag lesz-e a hétvégén, igen. Ellenben, ha részletében megvizsgáljuk a történetet és nem az érzelem alapú elgondolásra hivatkozunk, hogy Jovic semmire sem jó, nem gondolnám, hogy egy ilyen fiatal kisgyereket egyáltalán közelébe kéne engedni a felnőtt játékhoz, akármekkora Shevát is látunk a srácban, biztos jót tenne a karrierjének, ha 15 évesen kettétörné egy tapintatos és rutinos „olasz” védő. De megértem persze, annyi biztos, hogy Jovic szintnél rosszabban nem teljesítene. Bár ettől nem biztos, hogy félni kell tekintve, hogy az edzőbá a ruhafogast is hamarabb becserélné, minthogy posztra változtasson.
Közben most jött a hír szerkesztőségünkbe, Alexandre Pato januártól szabadon igazolható, aki abszolút beleillik a csapat csatár politikájába, sőt még kicsit fiatal is a maga 34 évével.
Szóval így nem állunk jelenleg, a reményünk mindenképp az lehet, hogy az ilyen nem várt és szegényes szituációkban szoktunk nagyot villani, csak nehogy elillanás legyen.
Tipp:
Milan 0-0 Fior (gsz.: Jovic, Jovic, Jovic)