Nem fogta meg a szerdai vereség egy kicsit sem a csapatot, a most már teljesen megszokott módon hiányzókkal teletűzdelt kezdő 11 lesimázta gyorsan a Torinot, így pedig végül még növeltük is az előnyünket az élen. És a meccs végén Ibra is visszatért, csak hogy kicsit felcsillanjon némi remény a sérüléses időszakból való kilábalást illetően.

Van ez így, szar érzés kikapni a Juventustól, de nekik ez gyakorlatilag egy must win meccs volt, ha bele akarnak még szólni a bajnoki címért folytatott harcba, nekünk meg belefért a vereség is, még akkor is, ha így oda a szép veretlenségi sorozat, oda a meccsenkénti két gólos sorozat, és fel is zárkózott ránk kicsit a mezőny. Részemről bosszankodás tehát nem igazán van, hajtás után értékelés ennek szellemében.

Egy a klasszikus szenvedős, kiharcolós meccsen vagyunk túl, nem nézett ki jól, de valahogy behúztuk végül ezt is. Lassan a jelmondatunkká válik ez, mert bármilyen csapást lehet erre a csapatra mérni – ezúttal egy 60 perces emberhátrányt – nem törnek meg a fiúk, valaki mindig elő tud lépni, hogy cipelje a többieket, vagy legalább villanjon egyet. Mondani sem kell, hogy ezt a meccset az elmúlt 8 évben egyszer sem nyertük volna meg, sőt ugye lehet épp az ellenfél kapusa fejelte volna az egyenlítő gólt a 95. percben.

Jön az év utolsó meccse a könnyed karácsonyi hangulatban, megfogyatkozott csapattal vesszük fel a harcot a Coccolino ellen. Akármilyen rosszak az előjelek, ezt most tök nyugodtan lehet várni, legrosszabb esetben is másodikként vonulunk a szünetre, 4 pont előnnyel a harmadikhoz képest, azt hiszem bármikor aláírtuk volna ezt a forgatókönyvet. Ha meg már a Sassuolo ellen meg tudott lepni minket (ismét) a csapat, ki tudja, mi lesz még ma este…

Hát Hölgyek-Urak, a lehető legrosszabb módon érkezünk meg a rangadó szériába, kisebb hullámvölgyben vagyunk, jönnek fel a riválisok, növelve a nyomást, kidőlt a fél csapat, és a még ép arcok között is vannak, akik a fáradtság és egyéb okok miatt borzasztó formában játszanak, szóval talán most van az, hogy tényleg félthetjük kicsit a fiúkat. Innen szép nyerni?

Nincs mit ragozni: ez a genovai teljesítmény bizony szar volt, méghozzá nagyon, és nem lehet szerencsétlenségre sem fogni, mint mondjuk a Parma ellen. El kell fogadni, hogy most ennek az 1 pontnak is örülni lehet, mert még ezt sem érdemeltük meg annyira valójában. A tovább után azért inkább pozitív hangvételű értékelés következik.

Papíron könnyűnek ígérkező meccs következik ma este, kötelező lenne tehát megőrizni az előnyt az élen, egyrészt mivel az Inter megnyerte az aktuális bajnokiját, nekik ráadásul már másra nem is kell majd koncentrálniuk ugye, így tartani kell előttük ezt az 5 pontot, amíg csak lehet. Másrészt meg azért, mert pont ezután következik majd egy nehezebb sorozat, több (egész pontosan 4, ha ideveszem a Sassuolot is) rangadónk is hátravan még a szezon első felében.

Minimális téttel bíró csütörtök esti lötyögés, gyakorlatilag ennyivel lehet jellemezni az amúgy is kissé érdektelen EL csoportkör utolsó meccsét. Tegnap röhögtünk egyet az Interen, ma elég azon izgulni, hogy ne legyen sérülés, holnaptól meg 2 hónapig lehet kizárólag arra fókuszálni, hogy jövőre már kedd és szerda esténként szurkolhassunk európai meccseken a csapatnak.

….and another one. Így gyűjtjük a győzelmeket mostanában, szépen rutinból. Hiányzik a csapat 5 legfontosabb játékosából 3? Nem baj, akkor is behúzzuk valahogy, ennek köszönhetően pedig túl a szezon negyedén is még mindig magabiztos előnnyel tartjuk az első helyet. Kis izzadás a meccs végén, rekordöntés, fiatal csillagok, újabb 3 pont.

Annyira jól megy a csapatnak, hogy a Celtic ellen egy kis önszabotázst is be kellett vetni, hogy némileg izgalmasság tegyük a dolgokat, de még így is sima győzelem lett a meccs vége, ezzel pedig tovább is jutottunk a csoportból, úgyhogy a januári szünet után ismét nem lesznek szabadok a csütörtök estéink. Hurrá?