Nehéz ilyet leírni egy idegenbeli BL meccs előtt, de nevezzük nevén a dolgot: ha tovább akarunk jutni (márpedig 4 körrel a vége előtt azért akarjunk még továbbjutni), akkor ma este nyerni kell.  Ez nagyon nem lesz egyszerű feladat, mert egy abszolút háromesélyes meccs következik, ahol valószínűleg a legjobb játékunkat kell hozni a győzelemhez. De igazából az, hogy a 3 pont hogyan jön össze nem számít egyáltalán, annyi a lényeg, ami az előző meccs konklúziója is volt, ennek a csapatnak meg a jelmondata is lehetne lassan: valahogy meg kell oldani, ahogy szoktuk is, bármi legyen. 

Jön az a forduló, amelyik mindig az egyik legkellemetlenebb az évben, idegenben Gasperini bandája ellen, kölcsönös gyűlölettel, most is elég fizikális és pikáns meccs várható. A válogatott szünet és a kis szusszannás előtt tehát egy utolsó nagy teszt következik, még a szép májusi emlékekkel élénken a fejünkben, ‘mindössze’ azt kéne reprodukálni, és nagyon elégedetten távozhatnánk. És persze ne feledjük a nap másik eseményét sem, Zlatan betölti a 40-et, letagadhatna jó pár évet, buon compleanno ezúton is!

Nagyon a ‘majdnem’ nélkül szerettem volna írni ezt a címet, és volt is erre esély, de egy vereség után nem tehetem meg sajnos. Még akkor sem, ha amúgy nem arról kéne szólnia ennek a posztnak, amiről szólni fog. Ez a mi esténk lesz, úgy tűnt: végre BL meccs a San Siroban, erős ellenfél, tomboló szurkolók, és egy egészen parádés első fél óra, ahol gyakorlatilag letoltuk a pályáról az Atlétit, Don Stefano beültette az iskolapadba Simeonét. Azt hiszem elfogultság nélkül ki lehet mondani, hogy pontot érdemeltünk volna. És nem csak a játékot nézve, hanem egyszerűen azért is, mert Cakir undorítóan elfújta a meccset, emellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Szar ez a vereség, de nem teljesen keserű a szájíz, a tovább után hosszabb kifejtés, amiből a rage sem marad ki.

Ezt is behúztuk valahogy, pedig valljuk be, annyira nem érdemeltünk győzelmet ezen a szombat délutánon. Annyi baj legyen persze, ez a csapat mindig tud újat mutatni, most is sikerült, duplán ráadásul. Történelmi gól, kiharcolt 3 pont, és 6-ból 5 győzelem, tartjuk a tempót továbbra is tehát.

Hölgyek-urak, zsinórban a harmadik kiesés ellen küzdő csapat elleni meccs jön, tudjuk vigyázni kell velük, mert tavaly sikerült itt istenesen kiszopni a szezon egyik legfontosabb szakaszában, de tartani kell a lépést az élen, nem szabad most pontot veszíteni semmiképp. Van új sérült, vannak visszatérők, van rövid beharang a tovább után, legyen újabb győzelem is.

Kicsit nehézkesen, szenvedős első félidővel, de nagyobb izgalmak nélkül hoztuk a kötelezőt, Stef úgy döntött a 60. perc körül, hogy kiteszi az asztalra, amit ki kell, behozta a frissen megolajozott Theot, plusz – és azt hiszem ezt senki nem látta jönni – Saelemessi/Dinhomaekers is leugrott a játszótérre oktatni kicsit a gyerekek közé, innentől kezdve pedig nem is volt gond. Hajtás után dicséretosztás mindenkinek, előtte meg álljon itt képként a világ legjobban kinéző és szurkoló bingóklubja.

Robog tovább a rangadóvonat, ezúttal a rabruhás brigádot látogatjuk meg, jó szájízzel a tavalyi 0-3-as kiütés után, de óvakodva, mivel már egyrészt nem a wannabe maestro Pirlonak kell leckét kiosztani, hanem visszatért a jó öreg Max hozzájuk, azaz bármikor kerülhet balbekk trequartistába, és esetleg még De Sciglio is fényt kaphat. Emellett pedig az is gond, hogy a szerelvényről ismét csak kezdenek lepotyogni a játékosok szépen lassan, hála az orvosi stáb áldásos tevékenységének, úgyhogy hiába lennénk talán még esélyesebbek is teljes csapattal, így egészen biztosan meg kell majd szenvedni keményen minden pontért. 

Túl vagyunk rajta, visszatértünk és letudtuk az első és egyben valószínűleg legnehezebb csoportmeccsünket, ami nem is akármilyen összecsapás lett. Igazából egyszerre kaptunk komoly leckét, és álltunk helyt egészen jól, az optimizmus jegyében a cím inkább az utóbbira fókuszál. A vereségre lehetett számítani, voltak azonban szép pillanatok, a tovább után kitérünk mindenre.

Az előző posztban letudtuk a sportszakmai elemzést, most pedig pénzügyi szemmel és ránézünk a mercatora, hiszen ahogy évek óta mindig, idén is nagy kérdés volt, mennyit költhetünk, hogy állunk gazdaságilag, mi engedhető meg az FFP miatt és így tovább. A nyilvánosan elérhető adatok alapján persze pontosan számolgatni nehéz, de ez nem állíthatott meg, a tovább után az eredmények és mélyebb betekintés abba, hogyan is zajlik a költekezés egy mercato alkalmával.

Mozgalmas nyári calciomercaton vagyunk túl, a távozók között csak 1-2 említésre méltó eset volt, érkeztek viszont 11-en (vagyis, néhányan maradtak ugye), van tehát miről beszélni. Elsőként  most szigorúan a sportszakmai szempontokat vizsgálva nézem az igazolásokat, és mivel így is hosszú lett a poszt, a pénzügyi részből külön bejegyzés készül inkább. A tovább után bemutatásra és elemzésre fel, rögtön beleugrunk a közepébe, statisztikák és hasonlítgatások izzítva, posztonként haladás és értékelés következik.