Pajtások, nincs megállás, folytatódnak a legendás Serie A küzdelmei. A 10. forduló vasárnap esti meccsén a Farkasok érkeznek a San Siróba. Bár ők a négylábúak, a mi nyelvünk lóg, úgy, hogy még csak most indul a november, és nem is vagyunk hivatalosak egyetlen nemzetközi kupában sem, a januári Kóma-meccset leszámítva. A Ladoga jege veszélyesen csúszós lesz, ezért deszantozunk délre. Node ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a szőrehullató fővárosiak látogatása minden bizonnyal tovább emeli majd hazai szereplésünk makulátlan fényét. Hajtás után tovább eddzük az ekevasat.

Pajtások, ez most nem jött össze. Bármennyire is hígnak néztek ki a vendégek, végül elkaptuk tőlük az alsóági fertőzést, és elcsöpögött ujjaink között a nyúlós végtermék. Az előzetes várakozásokhoz képest ez csalódás, legtöbbünk győzelmet várt, jogosan. Ha onnan nézzük, hogy az erősen ikszes Dózsa-meccset behúztuk, az első körben nagyon hasonló helyzetben még az egy pont sem jött össze, egyébiránt pedig a tabella második helyén tanyázunk a tavalyi ágybavizelés után, akkor sok ok a panaszkodásra nem lehet. Hajtás után kisajtolt vizeletminta. Ha valaki húgyhalálában olvassa, akkor annyit elárulok, hogy hárompont-otthontartási problémáink vannak, mely az inkontinencia egy bizonyos, igen nemes válfaja.

Pajtások, ha létezik jó 0-0, akkor ez az volt. Lüktetett a játék, mindkét csapat nyerni akart, a maga óvatos duhaj módján. Minden lehetőség kimaradt végül, úgy, hogy a legnagyobb nálunk volt, és a végére csak nekünk maradt értelmezhető támadójátékunk. Allegri a győztes mentalitást dicsérte, hogy a srácok mérgesek voltak magukra az elszalasztott győzelem miatt. 9 hónapja ugyanitt egy hasonlóan semmilyen Bundáskenyér 2-0-ra simázott minket. Mi ez, ha nem előrelépés? Hajtás után vázlatos összegzés.

Pajtások, elérkezett hát az ősz, most indul az éleslövészet. Este 70 ezer milanista fogja kiszurkolni az első hazai győzelmet a San Siróban. Végighallgattam Allegri 29 perces meccs előtti sajtótájékoztatóját, még mindig imádnivalóan lezser ez a ragazzo, viccelődős, de nem komolytalan, és pont úgy nem gondol semmit sem a futballról, ahogyan eddig sem, edzői karrierjének majd 20 éve alatt. Nem az ideák embere, na. Akárhogy is, megnyugtató őt látni a Mister pozíciójában, egy olyan faszit, aki már több csapattal többször is letudta a TOP4 feladványát. Ehhez ellenfelünknek is lesz néhány szava — a szomszédos régió piroskékjei szépen kiemelkedtek a középmezőny posványából, tavaly szerepelhettek a BL-ben is, és úgy emlékszem, még a Coppát is megnyerték. De ezt még meg kell néznem a Wikipédián. Ellenük most meg lehet nézni, hol is tart ez a projekt Max-szal, mennyire hasonlítunk Serie A topcsapatra. Hajtás után rövid felvezetés.

Kedves Olvasók, akkor kicsit megcsúszva, de jövünk a szokásos kérdőívvel. 16. szezonja a blognak, szóval sok meglepetés itt nincsen, nem is szaporítom a szót feleslegesen, mert alább van karakter bőven. Várjuk ősi dakota szokás szerint a kummantolók verzióját is! Igazság szerint ezt meg sem csináltuk volna, csak szeretnénk látni, a kummantsereg mit hord össze. Hajtás után kellemes olvasgatási.

Mesterek, péntek este megszereztük első idei bajnoki győzelmünket, bravó! A mérkőzést BB és Fx kollégákkal tekintettük meg a nagyszerű Stex helyszínén. A tanksöröknél csak a mentateák csúsztak jobban, gulyáslevessel. A 3 pont megszerzése megteremtette a kincstári jó hangulatot is. Hajtás után néhány, pontokba szedett állítás.

Mesterek, itt van az ősz, itt van újra, de ez még csak a rézeleje. A szokásos playoff körök augusztus idusa után eggyel. Allegri közel 12 év után visszatér a Milan padjára – sok-sok scudettóval gazdagabban és sok-sok hajszállal szegényebben. Minden valószínűség szerint edzői karrierje zenitjén már túl, de Taljániában még eladható kiadásban. Hajtás után vázlatos felvezetés.

Saját idejében sem volt töltött káposzta, de a lecsót is fel lehet melegíteni. És nem is olyan rossz ez, sőt, mert a szakács tud a mi szájunk íze szerint főzni. Az előzőek pusztító elegyet alkottak, mint amikor a MÁV összeáll az UZ-vel, és közösen gründolnak egy projektet:

 – Munkácson nem az állomáson, hanem fél kilométerrel arrébb kell felszállni

– erről zéró tájékoztatás, de legalább már nem akadálypályán kell átkelni a poggyászokkal, mint pár hónapja

– a világvégi peronon tülekedik a nép, néha elgördül egy tehervonat, akkor ez biztos nem az

– aztán harminc perc késéssel bepöfékel egy M41 az átkosból

– leparkol a szerelvény, a sok bőröndös-kisgyerekes-nagymamás felcihelődik, hogy egymáson átkelve elvergődjenek a megfelelő számú kocsihoz

– a piros dízelparipa váratlanul felbődül, a népet morajló kürtszóval rendszabályozva kitolat

– aztán újabb 20 perccel később visszalibeg, immár fordított kocsisorrendben, hogy tornázzanak a parasztok

– a vonaton a MÁV-os kaller előadja, hogy 90%, de inkább 95, Záhonyban nem vár meg az IC

– hiszen az csupán optikai csalódás, hogy közvetlen járatként adták el a jegyet, szóval nézhetsz új helyjegyet, ha már meg tudod tippelni, melyik álomkígyó farkincáját tudod elkapni

Szóval, ha nagyjából ilyen színvonalon mentek a dolgok szeretett klubodnál, akkor kész felüdülés lesz egy sokat látott, már bizonyított kapitányt és admirálist tudni a vezérállásban az első bajnoki előtt.

Ezen mérkőzés még tényleg inkább a felkészülés része, a keret még nem végleges, sok volt, és még mindig várható mozgás. De ugyanúgy 3 pont jár érte, a győzelem pedig mindig jól esik. A Cremonese frissen jutott fel, túl veretes A ligás múltjuk nincsen, szinte biztos, hogy a legjobb esetben is a kiesés elkerülése ellen fognak viaskodni. Hálás ellenfelek, túl sok vizet nem kellene, hogy zavarjanak. 

A kezdő érkezik majd Turbó mester tollából.

Nyerünk kettő nullra – maradhat, Főnök?

Ha van Mister, akire rá lehetne húzni, hogy negyedik hely, és azon kívül bárcsak semmi sem lenne, akkor az Allegri. Érdemes párhuzamokat vonni a Juvénél eltöltött második 3 évével, ugyanis nagyon hasonló állapotok közepette kezdhette meg a munkáját mindkét helyen. És a legcsodálatosabb az egészben, hogy a raboknál ottléte alatt nagyjából zéró előrelépés nem sok, annyi sem történt. Ez hadd álljon itt anélkül, hogy elkezdenénk feszegetni, személy szerint Maxinak mennyi felelőssége volt ebben. Mindegy is — mit várhatunk ettől az embertől? Az áhított negyedik helyet, emellett ugyanúgy cseppfolyóssá válik a retinánk a látványtól. Ez előrelépés jelen helyzetben? Igen. A poszt azonban másképp közelíti meg a témát — egy kis idézetgyűjteménnyel készültem, azt gondolom, sok mindent előrevetít, hogyan fogjuk érezni magunkat azon kívül, hogy kurva jól. Azért annak is megvan a szépsége, hogy Allegri nyilatkozatai pedánsan dokumentáltak, azért ez felénk messze nem megy így. Micsoda véletlenek. Na, hajtsunk egyet!

Pajtások, a nagy nyári punnyadozgatásokat kovászoljuk meg egy kis híg, csúszós limonádéposzttal. Tények, elemzések, kitekintések nélkül. Képek nélkül. Azt gondolom, egy böhöm, trabális szekrénymanust kacsasárga hajzattal és románszőke fogazattal bárki el tud képzelni. Hiszen posztunk tárgya il nuovo direttore sportivo. Hajtás után néhány töredék.

Pajtások, emberi számítások szerint ez a szezon 52. — egyben utolsó beharangozója. Miről is szólhatna másról, minthogy megköszönjük, hogy értelmet adtak szürke kis hétköznapjainknak, hétről hétre bűnös kis alibit, menetrendszerinti közösségi élményt. Sportszempontból persze egy óriási tükörtojásnulla, de a blog fennállásának 16. esztendejében ez nem életbevágó. Leszarom az egészet, eddig sem az eredmények miatt voltam itt, ezután sem fognak érdekelni. Szerencsére a Milan van akkor klub, van olyan, párját ritkító történelme, hogy nem tudok lealacsonyodni a rivalizálás szintjére, nem érdekel, hogy éppen sehol sem vagyunk tényezők. Hajtás után ezért köszönetet mondunk a szezon mókamestereinek.