Pajtik, zsinórban másodszor poroltuk ki a bergamói útonállókat — ekkora sorozatunk utoljára 2013 és 2014 januárja között volt — nem most. Háromszor még Maxi bácsival sikerült elrakni őket 2010 és 2012 között, a 4-hez pedig vissza kell menni egészen 1993 és ’96 közé. Sima is volt, megnyugtató is, látványos is, erődemonstráció is, minden, na. Annyira pengék voltunk, hogy arra nincsenek szavak, pár éve még mi néztünk egyes gárdákra, hogy lehet az, hogy fele annyi pénzből se sokkal jobb focájuk van, ez most itt szépen megfordult. Ez egy jóféle közösség, amely tud és szeret is együtt játszani, meg nyerni is, ez nagyon átjön. És itt most játszási is meg nyerési is volt, keményen. Hajtás után pár szó, tényleg csak annyi, minden túlmagyarázás csak meddő és hasztalan kísérlet lenne.

Continue reading →

Pajtások, nagyon jó volt ez a tegnapi meccs!!! Írtam volna meg inkább frissen a posztot, most nem juttatnám senki eszébe újra. De azért annyira nagy égés csak nem lett belőle, tavaly is nyomtunk ilyen WTF ikszeket mindenféle szedett-vedett horda ellen, ez van. A Venezia sem lesz könnyebb semmivel sem, egyébként. Igen, itt tartunk, szeptember közepére kiestek kulcsemberek, meccs közben pedig megy a tűzoltás ezerrel, most akkor ha ő is kiesett, akkor küldjünk-e be helyette egy kitömött baglyot, vagy inkább baszódjon még a pályán, amíg nem néz ki rosszabbul, mint egy száz éve mumifikált Lenin. És ahhoz képest még nagyon is jól állunk. A gond mindössze annyi, ehhez márciusban is korán lenne. De bízzunk benne, a telihold szerencsét hoz. Hajtás után rövid elmélkedések. Continue reading →

Emlékeztek az utolsóra? Én emlékszem. Már előtte tudtuk, hogy vagy emeletes bravúr, vagy jó ideig nem húzzák el nekünk azt a bizonyos nótát — akkor volt, hogy átvette See apó Maxi bácsitól valahol a hátsó traktusban, ilyen 40 pont lemaradással az utolsó bejutó helytől. És nem lett meg, sőt, le lettünk takarítva a pályáról, nevetséges védelmi hibákból szétfutva, szétalázva — semmi líra, semmi isteni csoda, semmi nagy érzelem, csak a mocskos patkány matracos banda. Akkor azért nem hiszem, hogy sokan gondolták volna, ennyit kell várni rá. Jobb is. És most itt van, bár ez még csak a csoportkör. Én abban nőttem fel, hogy nekünk az formalitás, a kedvenceim, amikor az első négy behúzása után leadjuk a tét nélküli uccsó kettőt holmi szottyadt Reálnak meg semmire se jó Dortmundnak — egyétek, kutyák. Ehhez képest tartunk ott, hogy itt nekünk most elvileg minden kis elcsórt pontnak örülnünk kellene, mint valami udvarias koldusnak, hát egy lófaszt. Na, majd meglátja mindenki, is. Egy biztos, nekik sose volt, sosincs, és sose lesz mindentbekotró EuroSuperPippójuk!!! Ennyi, kész. Hajtás után szilvalekvár.

Continue reading →

Pajtik, ma este 6-kor rajtol el az A úgy igazán. Az öblítősök közvetlen riválisok, ellenük általában háromesélyes a történet. Végre egy igazi erőmérő, és egy erős sorozat indítása egyben. Nem lesz könnyű, az viszont vigasztalhat, nehezebb csak azoknak lesz, akikkel sorban egymás után összefutunk, és legyaluljuk, mint Ferenc pápa a Dózsa György utat. Az Ő fenséges szavai fényesítik egyébként ezt a csöves kis posztot, és annyira bibliai, hogy kimenni nem lehet a rajztanfolyamról, mert a valtonos srácok ébren őrködnek, maradnak hát a fennkölt latin szavak a macskás helyett, igazán nagyszerű vasárnapi ebéd. Remélem, a mieink is pontosan így vigyáznak majd Csíró csírára. Hajtás után szerény harangozások.

Continue reading →

Pajtások, régi szokás szerint összeült az igazi szezonkezdet előtt maroknyi kis Szerkesztőségünk, hogy kipuhatoljuk, mi vár ránk az idén. Belenéztünk Radó tenyerébe, megszámoltuk Pista bácsi fején az évgyűrűket, megvizsgáltuk, Ibra melyik oldala mohásodik már – rajtunk ez nem fog múlni. Hagyományos forma szerint hármas kánonban kántáljuk, miért és hogyan leszünk megint mi a legjobbak. Gyertek, tegyétek hozzá a magatokét, aztán már csak várnunk kell szép nyugodtan a trófeákra!!! Hajtás után ki a madárbelekkel, tessék szépen velünk együtt nagyotmondani!!!! 

Continue reading →

Papák, ez csakugyan a végletekig elengedős lett, nem tudom, milyen lehet valami szent hegyen szamádhi állapotba zeneskedni, de a szárdok elleni második félidő még annál is biztosan magasabb rendű eggyé válás volt a világmindenséggel. Jó páros lennénk mi ezzel a Cagliarival, többet kéne velük meccselni!!! Egészen a tavaly őszi nagy menetelésig repítettek minket vissza a srácok hangulatilag. Rúgtunk egy pár gólt, azt jól van, bátran dőljön le mindenki egy kicsit, nyugodjék, nem kell semmin sem agyalni vagy görcsölni, a világon minden szép és jó teljesen saját magától, és az is marad, 5, 10 meg 20 perc múlva is, akárcsak oda se kell nézni. Sok ilyen félidőt szeretnék még!!! Na, majd a BL-ben!!! Hajtás után rövid összegző miafasz.

Continue reading →

Hölgyek, Urak, üdvözöl mindenkit újra a Szerkesztőség, remélem, jutott mindenkinek elég napfény, dinnye, sör, jegeskávé, lecsó vagy csak egy jó könyv – igény szerint. A dolog úgy áll, a bajnokság holnap este Genoában elindul nekünk is. Hivatalosan, legalábbis. Hiszen annyi bizonytalanság van még a végleges keretet illetően, az ék mögötti trió helyén jelenleg egy gigantikus szakadék tátong, hogy azt egyszerűen képtelenség elhinni, képesek leszünk így belemenni a szezonba. Ezért aztán olyan véresen komolyan nem is lehet venni ezt a holnap esti métát, tudjuk le, foltozzuk be a lukakat, aztán nézzünk rá szeptemberben újfent. Hajtás után is hírlapi a formátum.

Continue reading →

Pajtások, reméljük, mindenkinél beütött már a nyár, kinyílt a világ, és gyűlnek az élmények. Mi most azért még visszajöttünk, értékeljük az évet a szokásos kérdezz-felelek-formátumban. Gyertek Ti is, osszátok meg velünk, ki hogy látta. Ezen kívül meg mindenkinek sok pihenést, tartalmas kikapcsolódást a nyárra! Szerintem írunk azért még, mert szoktunk azért, de valszeg azért kevesebbet. Aztán majd várjuk vissza a hajóra a tisztelt legénységet augusztus 22-én, majd jól kiporoljuk a Veneziát!!! De süljön le mindenki Keszire, csak úgy ér!!! Hajtás után várjuk a korszakos meglátásokat.

Continue reading →

Urak, Hölgyek, kemény esténk volt, de megcsináltuk. Ha valakikkel nem akartunk egy ilyen sorsdöntőnek beállított partiba bocsátkozni, akkor azok a bergamói csibészek voltak. Stef viszont nem gondolta túl, tudta, hogy ha a fejünk tetejére is állunk, nem fogunk egy hét alatt játékban a kis mumusok fölé kerekedni. Így hát maradt a klasszikus, amihez mindig vissza lehet nyúlni, a mély védekezés és a kontrajáték. Bejött, sőt, ha nem lett volna ekkora tét, olyan nagyon nem is kellett volna izguljunk, mert egy árva percig nem álltunk a 4. helynél rosszabban a virtuális tabellán sem. És persze Keszi, Keszi meg Keszi. Hajtás után csendes örömködés.

Continue reading →

Bajtársak, meglett. Egy félidőn keresztül vezetni a Gonosz Birodalmában. Az utolsó 20 percet kényelmes 2-0-ról szemlélni, ott ahol nekünk 10 évente adatik meg. És végül, a hajrában 3-0-lal porig alázni ott, ahol a legjobban esik. Mikor lehet megélni a pillanatot, ha nem ilyenkor? Ekkora jóság nagyon-nagyon ritkán esik meg velünk, a szezon meccse, nem túlzás kijelenteni. És még csak nem is voltunk túlzottan jók, inkább csapatként voltunk egyben, plusz éleslőszerrel küldte be Stef a srácokat. Máskor ennyi helyzetből 1 gólt, ha lövünk — a tizit, ami most kimaradt — itt meg robbant a gála. Hajtás után rövid örömködés.

Continue reading →