Pajtások, ez most meglepően jól nézett ki. Ha 1-0-ra nyersz, akkor nyerj így, rúgj egyet az elején, utána pedig ne aludj bele, ha a második nem is jön össze, ne adj esélyt az ellenfelednek. És mit ad Isten, jobban mondva jó az Isten, jót ád, most nem esett meg velünk semmilyen „véletlen baleset”, és behúztuk a győzelmet. Február közepén vezetni a ligát nem szoktuk, de eléggé adós, nekem tetszik. Nem tehetünk róla, egyszerűen kurva jók vagyunk, ezt nem lehet rejtegetni. Hajtás után rövid örömködések.
Ahogyan Harkness kolléga felvezette, volt mitől tartanunk, több szempontból is aknamezőnek tűnt a terep, ehhez képest baromi simán sikerült venni az akadályt. Sokan kutyázzák Dzsámpi mestert és a gárdáját – és teszik ezt minden joggal – azt viszont meg kell hagyni nekik, hogy volt elkepzelésük, mélyről építkeztek, többször is baromi pofásan kihozták a labdát heveny nyomásunk alatt, nem egyszer okosan át tudták forgatni a játékot a szabad területekre, mezőnyben egyáltalán nem voltak elveszve. Az meg, hogy ennyire kevés lehetőség jutott nekik a kapunk előtt, nos, azért hadd érje már egy kis dicséret a mieinket is, egy-két kisebb elcsúszást leszámítva végig kontroll alatt tudtuk tartani a vendégeket.
Elöl meg, igen, az első helyzetből vezettünk is, egy igazi kispályás góllal, a kapus kiugratta a meglóduló balszellőt, aki úgy cikázott, hogy a kamera sem tudta követni, nemhogy szegény jobb-bunkó, átvette és gól. Sosem volt még ilyen kicsi a San Siro. Klasszis megoldások klasszis-jelöltektől. Kellett is, mert utána a vendégkapus lehúzta a rolót, csak ezt akkor még nem tudtuk. És Sólyom mester csak 2. számú a kékeknél, ha jól tudom, mekkora egy retek szar bajnokság ez a Serie A, de tényleg!!!
Furamód, a gólt nem hozó második felesben néztünk ki jobban, főleg azért, mert egy langyosabb kezdés után átvettük az irányítást, milliom egy labdát szerezve a vendégek térfelén rohamoztunk a másodikért. És ez mostanában nem volt ránk jellemző. Inkább csak az első 10-12 forduló, amikor ilyenekre képesek vagyunk. Hmmm. És simán belefért, hogy se Zsír, se Messzi, se Széle nem tudott gyorsabban repülni a Sólyommadárnál. Meg hogy Anti mintha láthatatlan mankókon küzdene. Meg hogy Roma teljesen random feltűnik a prima puntában a 70. percben. És igen, Mikinek egyetlen bravúrt kellett bemutatnia a meccsen: az a gólpassz, gyerekek, az a gólpassz…
Egy szó mint száz, ez most vérlázítóan tűrhetetlen módon rendben volt, tenyérbemászó lazasággal voltunk az ebédidő nagykirályai. Faszik, a végén még lehet is valami ebből. Folytatás egy hét múlva a sereghajtók ellen – addig is NAGYFORZA A TUTTI!!!