Épp jókor érkeztünk meg a bűzös zebraverembe 2010. január 10-én.  Ciro Ferrara aranylábú legényei egy bemakkolt pármai győzelem után már azt hitték, hogy tudnak valamit, úgyhogy épp ideje volt helyretenni őket. Na, nem mintha ne tudta volna mindenki – őket is beleértve – hol a helye szerencsétlen nyomoroncoknak, elvégre addigra már öt (!) zakót szedtek össze a bajnokságban, melyet további tíz követett. Eme becses sorozathoz volt szerencsénk egy oda-vissza 3-0-ával hozzájárulni. Persze abban az évben sem lettünk bajnokok, sőt, épp csak 2 ponttal szereztünk többet, mint tavaly Gattával, cserébe viszont volt még jó futball, voltak klasszisaink. Ebben az évben vertük például idegenben a Realt (Pato-dupla) vagy a Marseille-t (Pippo-dupla) a BL-csoportkörben, ez a kettő ugyanaz a polc volt abban az időben. Hajtás után egy picit visszamerengünk a pattintott kőkorszak romantikájába.  Continue reading →

Pajtások, nyilván kikaptunk. Erre azért lehetett készülni, Csirko kolléga el is találta telibe az eredményt, úgyhogy egy ideig nem fog ráfanyalodni a kaparósra. Nyert az összeszedettebb, összeszokottabb, előrébb tartó csapat. Ehhez pedig ez a teljesen értelmezhetetlen nyár kellett, mert az előtt tabellán is, egymás elleniben is ütöttük a Coccolinót. Attól még lehet azért pozitívumot is találni.  A mieink a vártnál erősebb teljesítményt tettek le az asztalra, sokáig meccsben voltunk, végre voltak húzóembereink, a pont már-már kinézett, végül azonban kíméletlenül érvényesült az ág is húzza elve. Mit lehet erre mondani, majd a sitteseknél könnyebb lesz? Hajtás után nagyon gyorsan megyünk tovább. Continue reading →

Hölgyek-Urak, Urak-Hölgyek, már megint indulhat a vakara!!! A múltkori, az nagyon jól sikerált, minden, tekintetben, is. Akkora intőt büntettünk be nekik, hogy nyúltak is egyből a szentelt vízért. Mi meg másért, de azt  most inkább hagyjuk… Szóval, itt van ez a soha semmikor sehogysem kívánt kibebaszott roncsderby az utolsó előtti hupikék bohócokkal. Na, köszönjük szépen. Az mennyire szánalmas, hogy ezt írja a whoscored.com? Idézem – „AC Milan are slight favourites to win this due to SPAL’s terrible away form so far this season.” Ez azért már durván büntet. Most mit várjunk ettől? Remélem, holnap reggel bemondják a Kossuth Rádióban, kinek volt jó labdaátvétele a meccsen. Hajtás után nagyon röviden felskiccelünk egy ratyi harit. Kértek? Continue reading →

Urak-Hölgyek, nem jó ez a Roma egyáltalán. Cserébe még ki is fingottak csütörtök este, nem mintha addig ne húzták volna a saját belüket maguk mögött. Úgyhogy félni tőlük nem kell, csak annyira lesznek kemény ellenfél, mint az előző egynehány. Hisz a legkeményebb úgyis mindig ott van – saját magunk. Akit most talán le is gyűrhetünk nagy nehezen. Még szerencsésnek is tekinthető a párosítás, hisz a teher az azt el nem bíró hazaiakon lesz. A mieinktől sokat itt nem várnak, ez nekünk itt nagyon nehezen tud cikin alakulni. Ha Steve egy kicsit is összekapja a legénységet, akkor a pont jó eséllyel meglesz, de egy győzelem sem elérhetetlen álom csupán. Hajtás után rövid felkonf. Continue reading →

Valaki vigye már ki a kalitkáját!!! 

Hölgyek-Urak, tegnap este szülinapoztunk öreganyámmal, utána fokolatlan pálinkával huszonegyeztünk, ennek folytán kezem-lábam meglétének is bőven örültem – annak sem kevésbé, hogy szerencsésen elkerülte mindenféle méltatlan jelenet a családi asztalt – meccsnézésre vagy az események elemi szintű követésére viszont esély sem mutatkozott. A srácok viszont jó arcok voltak, és mindent leírtak nekem a hari alatt, plusz nem kíméltem magam, és megnéztem nemcsak a nyolcperces összefoglalót, hanem még magát az eseményt is benyomtam, de az első 3 perc után rájöttem, hogy ez most nem hiányzik az életemből. Hajtás után a szánalom 52 árnyalata. Continue reading →

Tisztelt Törzsgárda, Kedves Olvasóközönség, indul a szezon!!! Ne tévesszen meg senkit sem, hogy már a 3. forduló következik a naptár szerint. Az első kettőt nem kellett még komolyan venni. Ez csak olyan, mint a welcome pálinka a vidéki lagziban – nem számít bele, amikor a feleseket számoljuk. Most viszont már indul az éleslövészet, be lehet – és be is kell – mutatni, hány zsákkal telik. Na most, ha itt tartunk, következzék a szokásos körkérdéses szezonfelvezetős poszt újra négyfős szerkesztőségünktől – Harkness kolléga a pontrúgás után most összjátékban is bizonyít. Hajtás után várjuk a Ti válaszaitokat is, nincs olyan sok kérdés, kifogásokkal légyszi az asszonynak meg a főnöknek, itt most tessék megerőltetni magatokat!

Continue reading →

Már 9 éves kora óta a klub alkalmazásában állt, az elmúlt 2 szezonban igazi közönségkedvenccé nőtte ki magát, olasz, jóképű, csatár, még csak 21, igazi mi kutyánk kölyke volt Patrick Cutrone. És mennie kellett, pedig esze ágában sem volt, sőt, akarata ellenére tuszkolták át a Wolwerhamptonba. Szar egy helyzet. Az ember többek között azért is ír blogot – még mindig – mert még mindig  voltak ilyen srácok abban a bizonyos mezben még ezekben a fullasztó, toprongyos években is. És most vele is kevesebb. Azok közé tartozom, akik számon tartják a saját neveléseket, azokat a játékosokat, akik kötődnek a klubhoz, és jóban-rosszban lehet rájuk számítani. Kicsi Patrick – Kotró – imádtam a burádat, a vagányságod, a lendületedet, azt a hévet és harci szellemet, amellyel belevetetted magad szinte minden meccsbe. Nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánjunk Neked innen is, rúgj nagyon sok gólt, és bizonyítsd be mindenkinek, hogy most nagyon rossz üzletet kötött a Milan. Hajtás után néhány méltató-összegző szavacska.

Continue reading →

Búcsúzik az újhullámos Milan első veteránja – ezt is megértük, pajtások. 2012-es érkezésekor Oddo árván maradt mezszámát vette magára, hogy most ki fog rá lecsapni, ugyan ki mondaná meg. Korszakokat kötött össze. Akik elmentek azon a nyáron, azokat nem lehetett pótolni. Zapata sokadik volt az „ingyér nem rossz” igazolások között, bánatunkra, vele már nem lehetett behegeszteni a hajón tátongó óriási lékeket. És most hét év után itt hagy minket, egy olyan helyzetben, amikor még bőven meglett volna a helye a csapatban. Ha már így döntöttek odafent, hát, akkor nem marad más hátra, mint összegezni a szerethető, de legalább annyira esendő Zapkó mackó milánói kalandjait.  Continue reading →

Continue reading →