Urak, Hölgyek, kemény esténk volt, de megcsináltuk. Ha valakikkel nem akartunk egy ilyen sorsdöntőnek beállított partiba bocsátkozni, akkor azok a bergamói csibészek voltak. Stef viszont nem gondolta túl, tudta, hogy ha a fejünk tetejére is állunk, nem fogunk egy hét alatt játékban a kis mumusok fölé kerekedni. Így hát maradt a klasszikus, amihez mindig vissza lehet nyúlni, a mély védekezés és a kontrajáték. Bejött, sőt, ha nem lett volna ekkora tét, olyan nagyon nem is kellett volna izguljunk, mert egy árva percig nem álltunk a 4. helynél rosszabban a virtuális tabellán sem. És persze Keszi, Keszi meg Keszi. Hajtás után csendes örömködés.

Continue reading →

Bajtársak, meglett. Egy félidőn keresztül vezetni a Gonosz Birodalmában. Az utolsó 20 percet kényelmes 2-0-ról szemlélni, ott ahol nekünk 10 évente adatik meg. És végül, a hajrában 3-0-lal porig alázni ott, ahol a legjobban esik. Mikor lehet megélni a pillanatot, ha nem ilyenkor? Ekkora jóság nagyon-nagyon ritkán esik meg velünk, a szezon meccse, nem túlzás kijelenteni. És még csak nem is voltunk túlzottan jók, inkább csapatként voltunk egyben, plusz éleslőszerrel küldte be Stef a srácokat. Máskor ennyi helyzetből 1 gólt, ha lövünk — a tizit, ami most kimaradt — itt meg robbant a gála. Hajtás után rövid örömködés.

Continue reading →

Urak, Úrhölgyek, végre sikerült nyelnünk nyernünk a borzalmas katlanban. Mákunk volt az ellenféllel, eléggé langyos és szétesett banda benyomását keltették, Pippó, szeretünk, de akkor „Benevenuto, Serie B!„, úgyis ott tudtak igazán villogni, nekik az a Szuper Liga, még jót is tettünk velük. Nekünk meg akkor marad a Szopó Liga, még az sem növeli a kényelemérzetemet, hogy az ellenfelek is botladoznak, sajnos, ha rajtunk múlik valami, akkor abból ritkán sül ki bármi jó. Már előretekintünk, várnak minket Pirlo megvadult zebrái, csakúgy szétszedték a kiszebrákat a vasárnap, ajjaj, mekkora csapat az is!! Komoly eresztés lesz az ott. Node visszatekintünk egy picit hajtás után.

Continue reading →

Bajtársak, ez pont az, aminek kinéz. Idegenbeli győzelem után vegyes vágott alsóházi banda érkezik a San Siróba vasárnap délben. Jobb napjainkon össze is tudunk egy ilyenből ganajozni egy 96. perces döcit. És a Griffeknél tobzódnak nem kis ex-szeretőink: Zapimaci és Dexter. Meg ott van még retro köcsögarcnak Béranyu, nosztalgia bérgyilkosnak Pandev, te még tényleg létezel az A ligában bónuszpofának Strootman és Marchetti. Scamacca megmutathatja, micsoda lappangó szupertehetség, Perinből pedig sztárt csinálunk. Hajtás után filléres beharang.

Pajtások, a 96. percben is ér a győztes gól, lehet majd’ egy héttel később is öfit írni. Nyilván elég csicska, olyan, mintha a múlt havi Szabad Földet nyomnák a képedbe. Mindegy, ha nem tetszik, nem nyomom a képedbe, töröld fel vele a májkrémet, vagy vágd a kutya alá. A lényeg, hogy nyertünk, folytatódik a káprázatos idegenbeli szériánk, ilyen győzelmi arányokkal tényleg csak a belorusz területi bajnokságban találkozni. Pofás gólokat szereztünk, a Podravka-duó igazán kiélte magát a pármai sonka gyenge testében. Marcsi rigó is ihletve érezte magát, és feldobta még az estét egy Ibra-pirossal. Nehogy már egyszerű legyen, vakarózhattunk is, most akkor Csonti vagy Kocka fog-e vajon leszopatni. De megúsztuk egy Ga’golyóval, graziano, Pelle! Hajtás után kiderül, aláírja-e Dollár a pénzes papírt.

Continue reading →

Cimborák, remélem, mindenki kilocsolkodta magát, legalább a kutyát, vagy adott esetben a kutya, kinek hogy és mint jött ki ez a firifuri ünnep. Na most, ugye meccs volt szombat délben, bár ne lett volna. Vagy ne ilyen. Egy sima, egy fordított, minden második kör betli. Sok szót vesztegetni kár erre, aki látta, látta, aki nem, az nézze meg Pista bácsi meccs utáni értékelését. Kevés volt, egyénileg is, csapatszinten is, tempóban, precizitásban, hozzáállásban, összeszedettségben, mindenhogy. Ki vagyunk fingva, már nem jönnek azok a magabiztos, meggyőző, és nem mellesleg ellenfélleszakító győzelmi sorozatok, ez pedig tré. Ettől függetlenül Nils végre patent góllal beköszönt, Q pedig 42 évesen is fricskázta a védelmünket. Hajtás után rövid komorkodás. Inkább menjetek ki a napra, szépen süt!!!

Continue reading →

Pajtások, ismét egy kör, amibe legyen valami alapon tántorgunk bele. Rengeteg a sérült, sűrű a menetrend, nem jönnek az eredmények, le van fáradva a mindenki is mindenféle fizikai, szellemi, kulturális, munkás-paraszt és egyéb szempontok szerint is. Jön is a jól megérdemelt szünet, mert rendezni kell a sorokat. Mikor visszajövünk, még 10 kör lesz vissza, és sűrű tolongás a még BL-t érő helyekért. A bundások vesztett pontok alapján már előttünk vannak, a kis kék mumusok mindig a végére pörögnek fel, csakúgy, mint a Coccolino, és akkor még az FKF sem engedte el, a kutyusokat meg nem is említettem. Szóval lesz itt feladat. Előtte viszont még itt van nekünk a Viola, telibe ugyanazt a gyászkoporsó formát hozza mindkét gárda — 7 pont az utolsó 6 meccsen — voltunk már ennél magabiztosabb helyzetben is bajnoki előtt, leszünk is még, remélem. De legalább az idegenbeli formánk még mindig elismerésre méltó, kapaszkodjunk abba. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Cimborák, szeszélyes tavaszi formánk a hasonlóan rapszodikusan teljesítő FKF-legénységgel karambolozik majd vasárnap este. Sokan sokfélét mondanak, most akkor talpra álltunk, vagy nem álltunk talpra, van hullámvölgy vagy nincs hullámvölgy, én azt mondom, az elmúlt 2 hónap segített újra megtanulnunk minden kis sikernek örülni, elkerülve azt a fajta túlzott magabiztosságot, amit egy hosszú nyerő széria okozhat. Szóval, most nem nagy a pofánk, plusz nem mi leszünk a legüdébb Szilvia vécépapír a hétközi fáradalmak, meg a sérülések miatt sem. Mindegy, a Napoli ettől még nem lesz félelmetes ellenfél, ütni kéne őket, annál is inkább, mert egy győzelemmel be nem látható távolságra kerülnénk tőlük a véghajrá előtt. Hajtás után rövidezünk. Continue reading →

Pajtik, remélem, a Csapat kevésbé hullott atomjaira, mint a T. Szerkesztőség — előbb megírjuk, hogy kikaptunk, pedig nyertünk, aztán meg szinte el is felejtjük, hogy mi van. Mert meccs van, bizony, a macska rúgja meg. A Zebrette érkezik a San Siróba, most mondhatnám, hogy mumus, de ez elmondható szinte a teljes ligáról az elmúlt 10 év alapján, szóval nem lenne sok értelme. A nagy kérdés pedig, hogy mire megyünk a vasárnapi kiharcolt győzelemmel, visszatalálunk-e a győzelmek ösvényére, vagy csak pont jó ütemben vergődtünk, és most visszahuppanunk. A feladvány szép. Amit még ki szeretnék emelni, hogy a másik oldalról többen is azt emelték ki, hogy ezek a milanisták bezzeg hogy csúsztak 5 méterről is, megmutatták, hogy kell küzdeni. Szóval olyan kurva nagy baj nincs, csak a fókusz változott meg. Hajtás után kezdő sípszó, jönnek a tizik és nyerünk!!! Continue reading →

Pajtik, ezt kéne most összerakni. Kemény dió. A kuzinok alaposan szétszedtek minket, nyilván mélyen vannak a srácok. De nem szabad, mert nem lehet mindig csak történelmi siker, győzelmi sorozat, halom gól meg rekorddöntögetések. Van, amikor ezek a dolgok véget érnek, és akkor szopni is kell. Erős a csapat, vissza kell jönni ebből valahogy. Ki lesz a nyerőember? Keszi három bombával? Radó egy fejessel? Rafaelló egy krémessel? Ha minden szar is, attól még Fikayo. Hajtás után továbbjutás, kummantsuk, FORZA!!! Continue reading →