Kedves barátaim, ha egy mód van rá, engedjétek meg most nekem, hogy ne szofisztikáljam túl ezt a posztot, lévén, aki látta a meccset, annak nem tudok újat mondani, aki meg nem, hát, annak se. Nem utolsó sorban, holnap reggel le kell vezessek 200 kilométert, kutya ez a világ, hej. Pedig akár még meg is nyerhettük volna ezt a meccset, igazán nem voltunk olyan messze tőle. Mégis, nem elsősorban az eredményen múlt, hogy ronda meccs lett ez, nagyon ronda, demó verziója a hőskor nagy derbyjeinek, szegény Sandro születésnapjának izzadságszagú megcsúfolása. Mindezt úgy, hogy egy szavunk sem lehet a játékosok hozzáállására, nem egyszer alakultak ki tumultuózus tömegek a labda körül. De oszt minek? Tudja a radai rosseb. Hajtás után 1-2 hevenyészett gondolatfoszlány, semmi több.
krasnaja összes bejegyzése
Csak a szokásos # Sassuolo 2-0 Milan
Van a Lehel sarkában egy büfé, irtó jó hely. Ha útba esik reggel, mindig ott reggelizem meg. A kiszolgáló hölgy kérdés nélkül keni nekem a sajtos-tejfölöst, meg kapom hozzá a feketét cukor nélkül. Reggio Emiliával is valahogy így állunk. Kérdés nélkül elkenik a pofánkat, és még a seggberúgásunkat is megkapjuk. Fekete leves sajttal-tejföllel, már harmadszor sorozatban. Úgy néz ki, ennek így kell lennie. Vagy nem, de mindegy. Engem igazából csak az érdekelne, hogy a bánatba lehet ilyen foslé a dobozos barna Kozel, ha egyszer nem liszenszelt??? Igen, ezek a fontos dolgok, az meg, aki randit mondott le emiatt a szarság miatt, az szerintem kibaszott nagy hülye! Hajtás után mélyszakmázás. Szerintem mindenki nyomjon be egy smooth jazz playlistet, én már megtettem.
Abcúg Sándorfalva!!!
Fiatalok, aki ennek a posztnak a helyére valami terjengős litániát várt, az tegye a szívére a kezét, és sorolja fel, hogy miket ivott össze előző este. A nagy többségnek valószínűleg lesz jobb dolga, minthogy hétközben egy megye kettes gárda elleni előnyből várt kupavisszavágó elé leüljön. A döntő az már persze más lesz, annak majd megadjuk a módját, majd lesz ám kép is a posztban, aztán az öfiben majd mindenki tízest kap, mondván, olaszkupa-győztes, és akkor majd jön az Enzo, és szóvá teszi, hogy Béla mér tízes. Egyelőre azonban hasonló cirkalmasságok nem érkeznek, hanem csak egy kutyafuttában idevetett valami. Continue reading
Megint lepippantjuk a Vezúvot? # Shared Service Center Napoli
Az ilyen helyeken általában széthajtott, kiégett, sokat káromkodó emberek végzik a maguk majom munkáját, néha azért félreteszik a kagylót, vagy beloggolnak egy kamumítingre, oszt lemennek cigizni a flaszterra. Nos, ez a mostani nem a Váci úton található, hanem egy igazi mediterrán helyen, éppen ezért az előbbi sztereotípiák sem ültethetőek át rajtuk csak úgy. Valóban, ez a Napoli cseppet sem kieégett, egyáltalán nem egysíkú, de talán azért egy picit kimerült. Ez lehet az esélyünk ma este, de ehhez először magunkon kellene segítenünk. Kép nélküli felvezető az esti derby elé. (Akinek vizuális élmény kell, az nézegessen csöcsöket.) Hajtás után is bezavar a tetves t9. Continue reading
Engedd el könnyedén! # Milan 1-1 Udinese
Cimborák, ezt bizony most nem nyertük meg. Okkal lehettek frusztráltak. Vagy talán annyira mégsem. Igazán nem történt semmi különleges. Idejött egy kritikán aluli Udinese, beálltak védekezni, találtak egy gólt, aztán mi is, utána nyomtuk, mint süket az ajtót, de elfogyott a nafta. Hát, ez a meccs dióhéjban ennyi volt, nem több. No de nem azért vagyunk La Cosa Nostra, hogy beérjük ennyi pastával. Hajtás után vegyes gondolatok.
Jön még kutyára dér # Palermo v Milan
Komák, már jó rég nem írtam nektek, ami nem biztos, hogy akkora nagy probléma – nektek, igaz, nekem se lenne, ha nem az lenne a dolog hátterében, hogy egész nap dolgozom. Mindegy. Meccset idén nem nagyon láttam, leszámítva a dicsőséges római döntetlent. Az már idén volt, ha minden igaz. Azóta viszont legyalultuk a Fiorentinát, ikszeltünk Empoliban, és előnyt szereztünk Sándorfalva ellenében is, hogy mintegy ráadásként széjjelcsapjuk az Intert. Daliás idők. Elvileg most nagyon megy, ennek ellenére a nagy többséget sem lepné meg egy szicíliai döntetlen szerda estére. Hajtás után színtelen-szagtalan felvezető.
Karfiolleves # Milan v Fiorentina
Totális érdektelenségbe fullad a ritorno rajtja: januárban már tényleg csak a falvédőről frissen lebucskázottak várhatnak feltámadást. Látjuk, hogy mi van. És ez rossz. És még rengeteg van vissza belőle. Nem érzem magamban az erőt ehhez, és nem hinném, hogy egyedül lennék ezzel. Frusztráltságunk nőttön nő, kezdünk kiégni. Elfogynak a gondolatok. Egyre kisebb intenzitással tudjuk beleélni magunkat ebbe a fene nagy milanistaságba. Szenvtelenné válunk, kiüresedik a szurkolói lét mint olyan. Valódi érdeklődés nélkül, valójában csak önként magunkra szuszakolt kötelességtudatból ülünk még mindig a hajóban. Gépiesen jönnek egymás után az egyre kényszeredettebben teljesített teendők. De mi van akkor, ha egyszer csak kiesünk a napi-heti rutinból? Na, ez a félelmetes. Ettől valósággal rettegek. Ezért íródik meg most ez a poszt, semmi másért. Hajtás után a nagy semmi.
Jugók haza!!!
Fiúk-lányok, nekem jutott csapatunk római bajnokijának felkonferálása. A pasztázást – hála az édes jó Istennek – nem láttam, most így megnéztem egy összefoglalót, hát tényleg minden részvétem a hősiesen kitartóknak, azt hiszem, ezzel ugyan alaposan leszedálhatták magukat. Amellett, hogy ez tényleg erősen szopol kategória volt, azért gondoljunk csak bele, hol volt és mit csinált –mondjuk– 21 éve Mihajlovics? És Donadoni? És mi lett belőle? Hiába, az emberi fantázia még mindig képtelen akárcsak megközelíteni is azokat az abszurditásokat, amelyeket az Élet produkál. Grátisz. Csak neked és csak most! A helyzet egyértelmű: takarodjon az a szar szemét Mihajlovics!!! Hajtás után már a következő misterünk kommentálja az eseményeket!
A 10 legnagyobb csalódás
Nem tudom, hogy mitől szilveszteri a téma, a lényeg, hogy a következő posztban összegyűjtöttem azokat a játékosokat, akik szerintem a legnagyobb csalódást okozták nekünk, milanistáknak. Hatalmas méhkasba nyúltam bele, amikor elkezdtem azokat az arcokat összegereblyézni, akiknél valami elcsúszott. Rengeteg játékos, csoda sok történet, változatos tényezők. Ez nem egy kategória, ez nem egy poszt. Ebbe az elsőbe most azok kerülnek bele, akikben sokkal, de sokkal több lett volna benne, mint amennyit végül is sikerült realizálni. Hajtás után vár mindenkit egy rendhagyó lista. És hatalmas köszönet a Forza Milan fórum lakóinak, amiért nem egy posztra való névanyaggal láttak el.
A 10 legszebb Milan-gól
Kedves barátaink, karácsony alkalmából összedugtuk a fejünket, és a Forza Milan fórum lelkes csapatával kiegészülve megkíséreltük összegereblyézni a 10 valaha volt legnagyobb dugót. Mihez lehetne ezt hasonlítani? Szokták mondani, hogy nem lehet az összes jó nőt megdugni. Hát, ilyen. Vagy még kegyetlenebb. Nem lehet, egyszerűen nem lehet megcsinálni! A listán, az én listámon lesz 10 átkozottul penge zúzás, mindezt úgy, hogy nem fért rá egy Ibrahomovic-, egy Pippo-, egy Ronaldinho-, egy Boateng-, egy Mexes-, egy Borriello-alakítás sem. Hogy a Grenoliról például szót se ejtsünk, mert hát mi volt az. No de ajándék lónak ne nézd a fogát, uram bocsá’, majd ha te csinálsz egy ilyen listát, akkor én jövök. De szeressük egymást, ünnep van, minden fasza. Hajtás után előétel a nagy gyomorrontáshoz.