Dübörög az Advent, a mai fordulója már az utolsó előtti volt, ami azért is spéci, mert csak ma kell rózsaszín gyertyát bevonni a képletbe, az összes többi napra fehér dukál, szóval ügyesen választottuk meg, hogy mikor nyerjünk. Ez a vasárnap Szűz Máriáé, nyilván neki szólt a clean sheet. Köszönjük, Jeremiás próféta, hogy népünk élére álltál, Jacko, hogy újra megmutattad, mi a rock and roll, Szent Fülöp, hogy lángoló szíved csak a miénk, Pablo, hogy olyan zseniális ívet rajzoltál, Jakab apostol, hogy megvédtél minket a Gonosztól, és nem utolsósorban Dániel arkangyal, hogy most nem ültettél minket fel a rezsóra. Hajtás után némi örömködés meg egy-két gondolat.
krasnaja összes bejegyzése
Véget ért az idegenbeli menetelés
Drámai körülmények között szenvedtünk történelmi vereséget ma délután a Marassiban: Bonaventura legendás balosa megmenthette volna Inzaghi Pintér Attila-érdemrendjét, és még de Jongnak is volt egy lövése, ami ugyan jócskán fölé ment, de erő az kétségtelenül volt benne! Mind a két gigász átérezte a találkozó fontosságát: átszellemült arcú harcosok vonultak ki alig néhány órája Liguria tartomány legszilárdabb alapzatú mohos tőzeglápjára. A nagybetűs FODBALL ünnepe volt a mai: minden nyolcméteres oldalpassz, minden egyes háromméteres turházás mögül kiviláglott a bámulatos technikai tudás denevérszárnyakat megszégyenítő könnyedsége, a sokéves taktikai képzés birtokában megnyilvánuló acélkeménységű fegyelem és a legtökéletesebb középkori lovageszményeket felülmúló humán csoda. És akkor még meg sem énekeltük a harctér történéseit a parancsnoki állásból vezénylő lángelméjű stratégákat, de hajtás után alighanem erre is sor fog kerülni.
Erőtől duzzadó 3. helyezett
Ezt most rossz volt nézni, nagyon rossz, először a szezonban. Az utóbbi években már láthattunk mindenféle ringy-rongy Milanokat, egyik szarabb volt, mint a másik. Allegrival széthullottunk, mint a koleszos párna, Seedorffal is nagyon fájt olykor-olykor, és most Pippóval is annyira megvolt az élmény, hogy komolyan felmerült, mikor szenvedtünk ennél jobban a képernyő előtt. Hál’isten gyorsan találtam rosszabbat, hiszen például a tavaly januári reggio emiliai borzadályt azért még meg sem tudtuk most közelíteni. Az meg a legnagyobb vicc, hogy bizonyos források szerint ezzel a teljesítménnyel jöttünk fel a 3. helyre. Hajtás után röviden összegzünk, és reménykedünk abban, hogy hétvégén nem ezt az élveboncolást kapjuk az arcunkba.
Haladnánk mi, csak kiszántjuk magunk alól az aszfaltot
Nem volt sok kecmec a meccs előtt: ütni kellett volna a Fiorentinát a dobogóért. Nem sikerült, jogosan vagyunk csalódottak. Ha tényleg a BL-kvalifikáció a cél (mégis mi a bánat lenne?!), akkor gyorsítanunk kell, különben alul fogunk maradni a sok, elég hasonló játékerőt képviselő csapat harcában. Láthattuk, nem vagyunk mi sokkal erősebbek a liláknál, ha éppen azok vagyunk egyáltalán, a lényeg azonban pont az lett volna, hogy legyünk elég ügyesek, célratörőek és fegyelmezettek ahhoz, hogy behúzzunk egy ki-ki meccset egy közvetlen rivális ellen. Nagy tragédia persze nem történt, majd legfeljebb leírjuk a szezon végén, hogy a részvétel a fontos. Hajtás után röviden elemezzük a látottakat.
A Sinkanszen megbízhatóságával
Nem tartogat már sok ilyen lenyűgözően csodálatos vasárnap délutánt a 2014-es év – szeretett csapatunk méltányolta ezt, és kompenzálta nekünk a kieső D-vitamin adagunkat. Simán nyertünk, nagyon simán, számomra váratlanul, Pálka azonban még úgy is hatalmas vátesz lett, ha Nico Lopez a végén széttrollkodta az általa tippelt 3-0-ás vendéggyőzelmet – „Persze kár is sokáig elemezni,mert ha Honda továbbra is világklasszis szinte futballozik, akkor felesleges minden szócséplés, mert simán beülteti Marquest, vagy Marquezt, esetleg Rafael Marquezt” – írta beharangozójában. Valóban, a szőke japán teljesítményét csak a jubiláló szuperexpressz tavalyi évben prezentált átlagosan 50 másodperces késéséhez lehet hasonlítani. Persze vannak olyanok is, akik MÁV-os üzemmódban tolják, de hát nagyobb baj nem lett belőle, örvendjen mindenki. Hajtás után kisebb örömködés, elszállásmentesen.
Pattanjunk vissza! # Empoli v Milan
A vasárnap esti fájó pofon után itt az esély, hogy helyre köszörüljük legalább valamennyire a becsületünkön esett csorbát. Persze nem felejtenénk el, hogy a Juventus kegyetlenül a tudtunkra hozta, hol a helyünk, akkor se, ha nyernénk, de talán már nem sajogna annyira az a seb. Inzaghi számára most az a legfontosabb, hogy morálisan megfogja a csapatát, ne engedje, hogy a kezdeti lelkesedés elvesszen. Menni kell tovább előre, akármi is legyen a szezon végén, legalább annyi adasson már meg, hogy elmondhassuk, mindent megtettünk. Nem lehet azt mondani, hogy minden ideális lenne a felkészülés szempontjából, igaz, mindent magunknak köszönhetünk. Hajtás után villámléptekben felkonferáljuk a ma esti bajnokit.
Ma este nem voltunk fasza csávók
Arról volt szó, hogy 78000 néző előtt megpróbálkozunk valami naggyal, de minimum szépen halunk meg, erre fel se a hangulat nem volt igazi, nem is tűztünk ki magunk elé nemesebb célt a 0-0-nál, és elég otromba módon járultunk hozzá saját kivéreztetésünkhöz. Persze utólag mindenki ért hozzá, és az az igazság, amit leírok, a semmilyen befolyással nem rendelkezők okoskodása lesz, és hát majd meglátjuk, hogy mit ír erről a Gazzetta, lehet, hogy egész mást. Mindegy, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, ne legyünk telhetetlenek, vagy ha annak születtünk, akkor legalább disztingváljunk egy cseppet, és elégedjünk meg a Lazio-Parma-Juventus hármas ellen szerzett 6 ponttal. (Tavaly összesen lett 2 a ritornóval együtt, csak azt nem tudom, hogy az az év mióta viszonyítási pont.) Mondjuk ki, most rábasztunk, hát istenem, volt már így, lesz is még így, túléljük. Hajtás után egy picit elemezgetünk, de nem sokat, mert 72 órán belül már jön is a következő meccs.
A Cristante-ügy margójára
Nagyon egyedül érezem magam, amikor több helyen is belefutok abba, hogy ilyen meg olyan nagyon fasza mercatót sikerült letudnunk, Galliani megint kihozta a legtöbbet a lehetőségekből, végre elindulhatunk felfelé és így tovább. Éppen ellenkezőleg, úgy látom, a Milan körül uralkodó nihil leghitelesebb mementója lett volna, ha egy napon, egy értéken valósult volna meg Cristante távozása és Biabiany érkezése. Nem így lett, de csak hajszálon múlt. A lényeg viszont ugyanaz: eladtuk a jövő nagy ígéretét, bagóért méghozzá, a tisztelt közvélemény 98%-a meg teljesen nyugodtan elvan Fester kimosakodásával, és minden további nélkül kiszúratja a szemét egy Bonaventurával. Ez így nincsen jól, egyáltalán nincsen jól, még akkor sem, ha rommá kontráztuk a Laziót, még akkor se, ha -adja Isten- lesz egy kifutott szezonunk Pippóval. Nagyon régen mantrázom, itt nem edzőkérdés van, és ha igazam van, akkor elég nagy szarban vagyunk. A lényeg azonban Cristante, ez a poszt az övé.
Új csapatában még nem lépett pályára
Jó volt, nagyon jó volt, nagyon-nagyon jó volt
Az előzetes várakozásokhoz képest sokkal erősebben nyitott a csapat, a Lazio elleni 3-1-es sikernek mindig örülni kell, pláne akkor, amikor egy történelmi mélységekbe zuhant Milant kell kiskanállal összekaparnia egy újonc edzőnek, úgy, hogy nettó forráskivonást eredményezett a mercato. Persze minden pozitívum mellett ott ágaskodnak a kérdőjelek, amelyek nem engedik, hogy önfeledten átadjuk magunkat a siker örömének. Hogy tényleg vagyunk-e ilyen jók? Hogy csak mák volt-e Honda gólja? Hogy Abatének lesz-e még ilyen beadása? Hogy miért tudták ránkborítani a pályát a Sasok? A kérdések teljesen jogosak, de nem szabad, hogy fájjanak. Jómagam egy szolid 2-1-et tippeltem a meccs előtt, de a két gárda potenciálja alapján a 3-1-től az 1-3-ig bármilyen előrejelzés hihető lett volna. Hogy miért lett mégis 3-1? Mert mi csak azoktól a csapatoktól fogunk kikapni, amelyek jobb képességűek nálunk – mondta Pippo, és ha Pippo mondta, akkor az úgy is lesz.
Legalább védekezzetek, az Isten b mindenkit!
Új év, régi problémák, halvány remények, zsírszagú történetek, tiszta lap, felette trágyás bakancs. Nincs RESET gomb, nincs felelősségvállalás, nincs önreflexió. Senki sem rontott el semmit, senkinek sincs elszámolnivalója, senkinek sem kell félreállnia. Nincs, nincs, nincs semmi, ami ellent tudna állni a tökéletes elaljasodásnak, a szánalmasabbnál szánalmasabb húzásoknak, a saját maga kicsinyességét százszor is alulmúló pitiánerségnek. Berlusconi hazug, Galliani hazug, Berlusconi béna bohóc, Galliani béna bohóc, Berlusconi nárcisztikus, Galliani tehetetlen. Mexes aláfut, Mexes leszarja. Mexes lemarad, Mexes leszarja. Mexes aláírja, Mexes marad. Alex lassú, Alex öreg, Pippo boldog. Pippo balszélsőt kért, Pippo balfasz kapust kap, Pippo boldog. Pippo boldog, mindenki nyavalyog. Pippo boldog, Pippót kiröhögik. Pippo boldog, Joker is vele vigyorog. Hajtás után tovább viszolygok, hajtás után te is viszolyogsz. Hajtás nélkül Essien boldog, hajtás nélkül neked is könnyebb.