De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
krasnaja összes bejegyzése
Sassuolo sálálálá!!!
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.
Ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is!
Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
Az első talajmenti fagyok
Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.
Plutarkhosz nyomában
Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???)
Continue reading
Szinyó! Rajtad a világ szeme!!!
A Pippo idejéből maradt erjedt moslékot már bekanalaztuk, elég volt! Kérjük, követeljük az új fogást! Az alapanyagok ugyan nem sokban változtak, a szakács viszont friss, mutassa hát meg, hogy mit tud! Az első két forduló megmutatta, hogy valamit ki kell találni. Láttuk, hogy ott tartunk, ahol a part szakad. Ezt a legőszintébben maga Szinyó ismerte be. Volt rá három hét. Három hét nem a világ, ahhoz azonban elégnek kell lennie, hogy lássuk, van-e még idén kiút a fostengerből, avagy nyomunk egy szaftos remake-et. Igenis, látni akarom holnap, hogy ugyan nem vagyunk makulátlanok, vannak még bajaink, de Szinyó elindult egy úton, vannak válaszai, képes futballt előcsiholni ebből a hervatag bagázsból. Aztán lehet, hogy a pesszimistáknak lesz igaza, és bebizonyosodik, hogy Krisztus is csak vízen tudott járni, nem szartengeren, mit akar akkor egy Szinyó, alias Miha, alias Traktoros, alias Cigány, alias Barbika, alias Borovói Bombázó, alias Barbika, alias Kamionos.
У тебя СПИД…
… и значит, мы умрем. Hallgatom ezt a zenét. Ez a refrénje. Olyan nyomasztó sötétség, sivárság, kilátástalanság árad belőle, ami talán azt is mélységesen lehangolja, aki nem is érti a szöveget. „AIDS-ed van – meghalunk. „- hát, ezt énekli a lány. Érdemes egyszer meghallgatni, szerintem nem játssza a Nájlon FM. Na, ez olyan szinten megüti az embert, hogy már fel sem veszi a tegnap esti történéseket. Hajtás után azért összeszedjük a tanulságokat, és örülünk neki, hogy ebbe senki sem halt bele.
Szerkesztőségi szezonnyitó
Kedves milanisták, eljött az idő, beszéljük meg, hogy mit várunk 2015/16-tól! Rengeteg-rengeteg a kérdőjel, minden szinten nyitott kérdések sora, legyen az tulajdonosi szerkezet, menedzsment, szakmai stáb vagy játékoskeret. Nyilván senkinek sincs meg a tuti, de azért fogtuk magunkat, és a legjobb tudásunk szerint megpróbáltunk néhány problémát kifejteni. Elég szépen szórnak a vélemények – vegyes a poszt, mint a koldusszar. A nagy tapasztalat az, hogy ilyenkor augusztusban a legpesszimistább nézőpontot is csúful kiröhögi az Élet, és kapunk a nyakunkba egy nagy adag borzalmat. Jó lenne változtatni ezen. Hajtás után minden vélemény számít.
Continue reading
An Jung-hwan, Pomper Tibi és egy patkány előadóművész
Cimborák, IN-DUL-A-SZE-ZON!!! A nyári szünet kellett, nagyon kellett, a poszt-nem-írás nemkülönben, de most vége a lazsálásnak, és begyújtjuk a rakétákat. Igaz, egyelőre csak egy olasz kupa selejtező van a menüben, a vészterhes Pippo-éra hagyatékaként, az is csak két nap múlva, de hát nem lehet mindig BL-döntőket beharangozni! (Egyet szeretnék, csak egyet, a kutya úristenit.) Most más lesz, nagyon más, alaposan fel lett forgatva a moslékos dézsa az Atalanta felszeletelése óta, nyilván erről is szólni fog a poszt, de csak egy kicsit, ugyanis jövő héten szerkesztőségi körben fogjuk megnyitni ezt a felettébb furának ígérkező szezont.
Rózsaszín álmok és tehénszar a pofádba
Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.