krasnaja összes bejegyzése

Sokk-kezelés # Inter 1-0 Milan

Bajtársak, túl vagyunk gyötrelmeink egy újabb stációján. Nyilván, mivel kibaszottul szarul játszottunk, ezért mindenki mélyen élte meg, és ez teljesen jogos. A gond az, hogy sikerült eljutni egy olyan pontra, amikor már nagyon nehezen tud olyat lépni Stef, amivel kijjebb tudunk evickélni az iszaptengerből, és ha NeadjIsten mégis valami „előre mutatót húzna”, azzal sem biztos, hogy beljebb van, ugyanis egyre nehezebben hiszik el neki, hogy még érdemes hallgatni rá, és az a baj, hogy lehet, hogy a játékosai is ide értendőek. Hajtás után egy-két szó, de semmi új gondolat. Amit a Mister a meccs után nyilatkozott, abban minden benne van. Csak az a kérdés, miért kellett addig várni a változtatásokkal, amíg már szinte a teljes bizalmi tőkéjét felélte. Kurva jó kérdés, erősen lehorgaszt és tele a faszom, hogy ilyesmikkel kell foglalkozni a bajnoki cím után 8 hónappal.

Continue reading

Szart eszünk szarral # Milan 2-5 Sassuolo

Pajtások, kiélveztük a jót, most pedig csúnyán megfizetünk érte. Egy laza ötöst cumiztunk a 17. helyezett fűnyírós brigádtól, és az a „szép” benne, hogy olyan nagyon nem is volt hova dobálni magunkat tőle. Az a baj, drága Pista bátyám, hogy lehet, hogy nem is sejtetted, hogy a lószarba is bele tud ám törni az orrunk, ha fagyott. Jó lenne már feltápászkodni, letörölni a képünkről az alvadt vérrel kevert krémes-habos Kincsem-elixírt, sóval meg pálinkával lefertőtleníteni, káromkodni egyet de istenigazából, és a sarkunkra állni, mert kezd baj lenni. Hajtás után semmi olyat nem tudok hozzátenni, ami ne hangzott volna el korábban, ezért aki nem kattintana, itt a lényeg: BASSZAMEG!!!

Continue reading

Nem probléma, hanem feladat # Lecce v Milan

Vagyunk ezzel így, ugye? Bevallom, előnyben vagyok, mert az előző kettő ottózást nem láttam, mert kijöttem Polákiába, és ki kell élvezni, hogy fizeti a cég. De feladatom nekem is van, el akarok menni futni, úgy hogy közmondásosan gyenge gyomorral tegnap az ukrán boltból sikerült megvacsorázni. Végre Borogyinszkij-kenyérhez jutottam, csodás, most nézem, ez június 14-ig jó. Szerintem ez túléli azt, aki megeszi. Legalábbis most így érzem. És még szerencse, hogy csak addig, mert különben felkerekedne, és bevenné a Bastille-t is. A Lecce védelme is meg tud kötni keményen, annyi gólt kaptak eddig, mint mi, és az egész élmezőny megszenvedett velük, vagy csak eggyel kaptak ki, vagy iksz, de volt, akit ütöttek. Lényeg a lényeg, ma este 6-tól fel kell kötni a hózentrógereket, ezt sem írják nekünk jóvá automatice. Hajtás után rövid felskiccelés.

Continue reading

Egy nagyszerű újrakezdése lehetősége # Salernitana v Milan

Pajtások, akkor először is BÚÉK így utólagosan is! Másodsorban pedig észlelhetjük, hogy letelt a nagy szünet, egy hét híján már két hónapja annak, hogy egy óriásit szenvedtünk a Dózsával. A cím persze irónikus — ki hitte volna hiszen a január 4-én szerda délben szinte közmondásos jelleggel csak szopni lehet, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Salerno pont a szopatásban jó, és ki is jöhet nekik a lépés több okból is. Nekünk meg nem, ugyanezen több okból. Hajtás után roppant vázlatosan skiccelünk valamit.

Continue reading

Miért nem védtünk bajnoki címet 1994 óta?

Urak, gondoltam ide egy posztot az év végére, ebben a témában. A téma már régóta megvan. Óriási terjedelmű posztot lehetne belőle írni, viszont teljes az sem lenne, az időm meg még a két ünnep között sem végtelen. Éppen ezért, úgy írom meg, ahogy tudom, töredékes lesz és sok esetben leegyszerűsítő. De vitaindítónak, azt hiszem, még el fog menni, és ez is lenne a lényeg, a katari délibábüldözés meg év végi kiengedés mellett is, rúgjuk be a motorokat, mert minden egyes nappal csak közeledik a salernói hétközi látogatás. Hajtás után egy poszt, ami nem beharang, nem összefoglaló, és nem is értékelő kérdezz-felelek. Rég írtam ilyet, az is biztos.
Continue reading

Az első Diavoli-Börzsönyfoglalás

Pajtások, ahogyan ígértük, meg is csináltuk, tegnap, mint a Blog lelkes olvasói, kummantolói, cenzorai felkerekedtünk, és meghódítottuk a Csóványos egetkarmoló csúcsát. Népes társaságunk egészen pontosan két főt számlált, MK kollégát mint túravezetőt és jómagamat mint megvezetett hordát. No de hát miért is ne mi lennénk ezek, lepusztult bloghoz lepusztult túracsapat dukál, a név még mindig kötelez. Persze nekünk ettől még jó volt, és ki is néztük következő alkalomnak február első hétvégéjét, amire persze most jövök rá, hogy nekem jó eséllyel nem is lesz jó, szóval további alkudozások meg a kummantmezőben, egy kis útibeszámoló pedig a tovább alatt.
Continue reading

Boldog karácsonyt # Milan 2-1 Fior

Mama, nem én szartam össze a wécét! Nem tudom, mivel lehetne itt még mentegetőzni, mert ez egy kénköves pokollal felérő gyalázat volt. Azt sem tudom, milyen lehetett, amikor anno a románok bevonultak Budapestre, de sokkal nagyobb csicskaság nem jutott hirtelen az eszembe. Mekkora öröm volt, amikor sikerült két épkézláb passzt összehozva nagy-nagy keservek árán kihozni a labdát saját térfélről, te jó ég! És a végén most meglett, de az egyetlen köszönet az, hogy két hónapig elmegy szunyálni a Tévémackó, plusz nem kellett „Arrivederci, Scudetto!” címmel ellátni ezt az egyáltalán nem magasröptű bejegyzést. Hajtás után időutazás 2015-be.

Continue reading

Belevágjuk a Krémesekbe is # Cremonese v Milan

Urak, Barátok, Komák, Mesterek, Doktorok, ma este folytatódnak a Serie A küzdelmei, a kedd este egy teljesen szokványos időpont, Cremona meg amúgy is egy tökéletesen hagyományos helyszín. De ez már csak egy ilyen bolondos szezon, nem tudunk vele mit csinálni. Annyiból bizonyosan különleges lesz, hogy Stef ennek a kapusnak lőtte élete egyetlen A ligás gólját. De az is lehet, hogy nem így értette, hanem másképp. A krémesek borzasztóak, nyeretlenek, 6 darab ikszet tudtak eddig összemotorozni, ami eléggé féregnyúlvány. Köztük olyan nagyságokkal, mint a Salernó, a Lecce vagy éppen azok, akiknek a nevét sem írjuk le, és reméljük, többet tényleg nem jönnek a San Siróba, max a kuzinokkal Serie B-t játszani. Persze az, hogy szegényeknek nem megy, az még enm jelenti, hogy sétagalopp lesz, az előtörténetünk mindenki számára ismeretes, tavaly is bőszen ajándékozgattuk a puntikat ennek a szekciónak. Ki tudja, mi lehet a megoldás, néha teljesen váratlanul jön, például tegnap egy nagy öreg (szerintem Attila volt) elengedte a kocsmában, hogy a p*naszaft oldja a fogkövet, na most, kérem szépen, ebben a mai világban mennyibe is van egy ilyen művelet? Kár, hogy olyan igénytelen vagyok, hogy el sem gondolkodtam ezen egészen idáig. Vagy lehet, hogy jók leszünk, de aztán jön a tőgyarcú barom, és szétfújja, vagy a látássérült varrónők behunyorognak valamit. Annyi bizonyos, hogy Zsír és Theo nem lesz, hogy megmentsen, kipontozták magukat szombat este. Az ellenfélnél amúgy vannak ijesztő nevek: Valeri, Pickel, Rád – ez a trió halálos. Akkor ott van Bianchettikét lábon járó korrupció, akkor Tsadjout meg még Máté is a korábbi sikercsapatokból. Szóval, ha viszket a könyökhajlatotok, az nem véletlen. Hajtás után felskiccelt kezdő és tipp és a Kummantgárda következik. Akinek meg nem tetszik a kannabiszos ökörvizelet margó, az menjen be a WordPress ügyfélszolgálati irodájába.

Continue reading

Klasszikus # Milan 4-0 Salisburgo

Pajtások, nyílván már kétmillió alkalommal elhangzott, de azért nagyon jó leírni: kilenc év után újra ott leszünk a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában. Úgy nyertünk kiütéses eredménnyel, hogy közben játékban ott volt az ellenfelünk, és meg tudta mutatni, hogy egy nagyon jó csapat. És persze hamarosan már azt is tudni fogjuk, kire kell fennünk anyukánk kiskésit februárban. Hajtás után egy-két gondolat.

Continue reading

Csapassuk # Torino v Milan

Pajtások, ez a poszt most rövidnek indul, de majd Ti, a kummantkommandó, megtöltitek tartalommal! Úgy alakult, hogy egy Maly Ciche nevű falucska legvégén, a patak mellett, a kocsim hátuljára ülve hintem a mannát avagy maszlagot, az van, hogy 15% a töltés, és hidegben szökik az elektrony. Szóval, a Tátra még mindig zseniális, ha nem Zakopane felől mentek, akkor nem fogjátok úgy érezni magatokat, mint pulikutya valami üzbég főajatollah birkacsordájában. Magyarok is vannak, valakikre az előbb ráköszöntem, hogy jó estét, de megelőztek egy dobrével, valszeg a kezem meg a szám megelőzte a hangom, de hát egész napos sétafika után van ilyen. Szóval menni kell és nyerni kell, mert így tettek a riválisok is, noha a Toro trükkös ellenfél, de ősszel még meg szoktuk őket csapni, tavasszal szoktak jönni a bajok. Nincsenek amúgy nagy passzban, a nyáron gyengültek is, a városi derbyt is talán bukták – javítsatok ki, ha nem – ez azért idén szégyenszámba megy. Pedig ott van az olasz bajnok fiatal tehetség, nagy ígéret Pellegri, elvileg az előző körben győztes gólt is vágott. De Rafa nálunk van, szóval csak dőljetek hátra, és élvezzétek a szopatást!!!

Sanyi – Cafulu, Gabi a Kanári , Zsuzsi , Theo – Tonhal, Bodega – Mirelit, Brahimimho, Rafa – Eredet

Tipp: Torino 0-5 Milan (annyit árulok el , hogy mind Sanyi-assziszt)

PS 1 Elvileg a polákoknál vasárnapi boltzár van/volt, de volt egy nyitva, de csak random faszságok voltak, de volt bent két belevaló fiatal kobjeta, sajnos egymással voltak elfoglalva.

PS 2 Közben előjött az erdőből valami borzalmas szánalomraméltó empátiahajhász nyávogással egy vörös macska, az jó előjel? A nápolyi nem kell neki, de a sok kacatot lelkesen rendezgeti a csomagtartóban. Lesz hús estére, srácok!!!