Az elődöntőbe jutás remek érzés, a csapat elszántsága, és harcossága még remekebb, de némileg árnyékolja mindezt, hogy még mindig rengeteg hibával, és pontatlansággal játszunk. Mihajlovic újabb ultimátumot úszott meg a római iksszel, és az elődöntővel, de ha nem szeretne újabbakat, esetleg a szezont még a Milan edzőjeként szeretné befejezni, mielőbb megoldást kell találnia ezekre, mert ami tegnap belefért, nem fog beleférni a következőkben. Hajtás után, visszafogott örömködés.
Continue reading
coppa_italia kategóriaarchívum
Fujtós tarhonya
Száraz, mint a jó kunsági homok, nehéz, mint egy talicska érett trágya, kapar, mint a legcudarabb házipálinka, és úgy érzed magad tőle, mintha lenyeltél volna egy kiló meggymagot. Állítólag egyszer valaki ráfújta az orrát, hogy jobban csússzon, persze, aki mesélte nekem, az is csak úgy hallotta valahonnan, ti is úgy terjesszétek, hogy beiktattok vagy 5 köztes szereplőt. Tisztára mint Platón Lakomája. Szerencse is, hogy nem láttam, mert aligha tudtam volna felépülni belőle, és akkor most nem tudnék posztot írni nektek. Na nem mintha ne lett volna doszt elég a Hellas-szopás, én azt mondom, posztot kaptok, oszt jó napot, a meccset magát meg inkább ki is hagyom a sunyiba. Még hétközi olvasnivalót is kaptatok Pálka arany tollából, ugye, hogy micsoda cukker-mukkerek vagyunk? Hajtás, pajtás!
Kiváló magyarázat // Milan-Crotone 3-1
Lezavartuk, megvan a továbbjutás – röviden ennyivel el is intézhetnénk a tegnapi kupameccset, de egy picit hosszabban nézve, arra garantáltan jó volt ez a Crotone elleni meccs, hogy néhányaknak kőkeményen benyomja az arcba a tükröt, hogyha esetleg lázadni támad kedvük, és nem mellesleg ez is egy igazolás volt Mihajlovics számára.
Continue reading
Műkszik? // Milan-Crotone
Kedd este a nyolccaddöntőbe jutás a tét a Crotone ellen, és ha túllépünk azon, hogy ezt a meccset azért bármilyen összeállításban, edző nélkül is hozni kell, akkor is akadnak még érdekességek – egyelőre Mihajlovics felírta a táblára, hogy ő a boss, aztán meglátjuk, ezt fent tudja-e tartani. Continue reading
Minden kezdet fontos // Milan-Perugia 2-0
Valószínűleg a tegnap este legtöbbször elhangzott mondata a „de azért helyén kell kezelni”, és ebben van is valami. Legyaktuk a Perugiát, méghozzá habsimán, ami persze önmagában nem érdem, de megtanították velünk a kicsit is értékelni. Így teszünk mi is a hajtás után. Continue reading
An Jung-hwan, Pomper Tibi és egy patkány előadóművész
Cimborák, IN-DUL-A-SZE-ZON!!! A nyári szünet kellett, nagyon kellett, a poszt-nem-írás nemkülönben, de most vége a lazsálásnak, és begyújtjuk a rakétákat. Igaz, egyelőre csak egy olasz kupa selejtező van a menüben, a vészterhes Pippo-éra hagyatékaként, az is csak két nap múlva, de hát nem lehet mindig BL-döntőket beharangozni! (Egyet szeretnék, csak egyet, a kutya úristenit.) Most más lesz, nagyon más, alaposan fel lett forgatva a moslékos dézsa az Atalanta felszeletelése óta, nyilván erről is szólni fog a poszt, de csak egy kicsit, ugyanis jövő héten szerkesztőségi körben fogjuk megnyitni ezt a felettébb furának ígérkező szezont.
Hátrafelé nyilazós Pippo
Csirko megfejtésére még a nagyhírű Michael Cox sem jött volna rá. Nemhiába, mi magyarok tudjuk a legjobban, milyen az, amikor eladjuk, hogy hótszerencsétlenek vagyunk, inkább el is szaladunk, aztán amikor zsírosszájú ellenségeink önhitten győzelmi tort ülnének, egyszer csak megfordulunk, és elsütjük a hajóágyút. És jól felprédáljuk Európát. Pippo is szegről-végről honfitársunk, ősapja, Ozorai Pippo kiváló magyar ember volt, még akkor is, ha 1401-ben Zsigmond királlyal egyetemben Siklós vára alatt lesre futott, ha-ha. A patinás Sassuolót ezzel a taktikával aláztuk rommá, így a nemes Lazio ellen tényleg oda kellett tennünk magunkat, hogy bedőljenek nekünk. Nos, a vitézek kitettek magukért, most már tényleg csak meg kell fordulni, és szitává lőni Berisha kapuját.
Tölts rá műgyantással!
Beharangozom a Sassuolót – így telnek a hétfő estéim mostanában. Régebben nagyon más volt, régebben érzelmileg is érintett egy-egy meccs eredménye. Most már csak keserűen felröhögök, ha érkezik a menetrendszerű krach – no lám, újfent bejött a kincstári pesszimizmus. Ez így nincs jól, nagyon nincs jól, hiszen mégiscsak szurkolói blogról van szó, nehogy már akkor legyen jó, amikor a legrosszabb. Mégis, -ha teszem azt- összebarkácsoltunk volna egy győzelmet szombaton – semmivel sem lett volna tőle jobb kedvem. No de, praktikus szempontból, ha nyerünk, az semmivel sem rosszabb, mintha kikapnánk, úgyhogy nyerjünk! És akkor most itt van ez az amúgy is lesajnált Olasz Kupa nyolcaddöntője, hát érdekel ez valakit? Nem baj, nyerjünk! Hajtás után szétfugázzuk Berardiék seggét!