A meccs nagyon kevés szakaszában tűnt úgy, hogy ezt megnyerhetjük, mégis sikerült – írhatnánk, hogy ez egy igazi nagycsapat ismérve, amikor rossz játékkal is képes három pontot hozni, csak sajnos baromira nem erről volt szó péntek este Genovában. Nagy szerencse, hogy így alakult, különben egy vödör istenáldása biztos rázuhant volna a kispadra és az öltözőre is. Continue reading
Tipikusan mindenki megmondta előre-meccsen, helyenként kilátástalan, helyenként kifejezetten kilátástalan játékkal, fél-őszinte hajtással szoptunk ki az Udinese ellenében, úgy, hogy egészen a hajráig minden esélyünk megvolt arra, hogy egy random akcióból valahogy bevigyük a győztes találatot. Most azonban az a szerencse, ami a Torino elleni nyitómeccsen mellénk szegődött, most a vendégek pártját fogta, mi pedig egykedvűen konstatálhattuk a szezon első hazai vereségét. De mi ebben a pláne? Hajtás után könnyen elengedjük a dolgokat.
Nincs könnyű dolga az embernek, amikor a szombati vereségre kellene visszatekinteni: nem azért, mert meglepetésként érte volna, vagy egy olyan meccsen lennénk túl, ahol beleszaladtunk egy váratlan pofonba. Nápolyban nem könnyű futballozni, viszont ez nekünk összejött, még ha csak szakaszokra is. Kérdés persze, hogy ez érdem-e egyáltalán, és kereshetjük ugyan az okokat, és valószínűleg többet is fogunk találni, de azt mindenképpen odasorolnám, hogy ilyen bután nem lehet játszani. Főleg nem az előzmények tükrében. Continue reading
Erősen megkésve, nem túl bő lére eresztve következik az összefoglaló. Ha válaszolni akarunk a beharangozó címében feltett kérdésre, akkor kijelenthetjük, hogy elkezdeni semmit sem kezdtünk el vasárnap, legfeljebb ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De nincs ezzel semmi baj, mert nincs benne semmi meglepő, mert nem lehetett reális elvárás, hogy más legyen. Ami tényleg fontos lehet, az most távol a pályától zajlik. Ha nem jön össze, az csúnya lesz, mert ekkora fejetlenség 30 éve nem volt a klubnál. És akkor ehhez képest hol jön a sorban, hogy megfogta-e Donnarumma a 94. percben? Hát, az már egy másik koordinátarendszer….
Hajtás után röviden, tömören, egyszerűen.
Sok szögből nézhetnénk ezt a Juve elleni kupadöntőt, de a vége ugyanaz marad: a Juve attól Juve, hogy megnyeri ezeket a meccseket, nekünk meg marad a szimpatikus vesztes szerepe. Nem túl hízelgő, na, főleg, hogy ilyenből volt már idén, ami után ugye meg is köszöntük Mihajlovics munkáját. Most is köszöngetnénk, de inkább már az újaknak, és lehetőleg júliusban. Continue reading
Az egészen méltatlan szezonhoz illően teljesen méltatlan utolsó bajnokink után nem sok minden maradt. Jön még egy hét fogadkozás, hogy majd a kupadöntőn megmutatjuk mekkora fasza csávók vagyunk. Vidám lesz és főleg esélyes, hogy bármi közönk is lesz majd hozzá. Mindegy is, a lényeg, hogy Silvio továbbra is elemében van.
Csendélet esernyővel
Szóval mégiscsak Bolognában léptünk pályára, ahol lehoztunk egy közel sem tökéletes 0-1-t. Egyre inkább úgy tűnik egyébként, hogy amiben most lebegünk, az egy teljesen más világ, mert ami visszaköszön a sajtóból, leginkább köze sincs ahhoz, amit látunk – mármint ami a klub részéről megszólalók mondatait illeti, mert persze a kritika az árad a sztorira rendesen. Szóval egy teljesen felesleges és valahol a felhők között megálló meccsen brillírozó játékkal nyertünk, csak hogy ne kapjunk a fejünkre. Continue reading
Cimborák, nem akar szuperálni ez az új broki, nagy baj, hogy mostanában mindenki dákóval jön szembe. Viszont nem kaptunk ki, ujjé!!! Előrebocsátom, hogy dehogy néztem én végig ezt a reszelést, a Lejcseszterről néha átkapcsoltam, hogy valami impresszióm legyen arról, éppen hogy agonizálunk. Úgyhogy a fergeteges hatgólos szöcskeharcból nem láttam sokat, azt mondjuk pont igen, amikor a szakállas csávókám elsütötte a nagybrét, meg hát ugye a legvége is megvolt, amikor majdnem dobtunk egy leccsét, de oszt mégse. Hanem azért ne gyógyuljunk rá túlságosan a témára, nem ér annyit. Hajtás után villámgyorsan eltesszük gyógyulgatni a szerszámot.
Ciki. Már maga az eredmény is, de szerintem az is, hogy teljesen rezignáltan vettem tudomásul, hogy micsoda szabadrúgás gólt vertek nekünk a 95. percben – nem mellesleg, a tökutolsó Verona otthonában zajlott le mindez. Sajnálom Brocchit, viszont legbelül szétfeszít az ideg, hogy ezt kell nézzük, amit tegnap is sikerült lehozni, méghozzá úgy, hogy a bajnok legtöbbjét saját magunknak idéztük elő. Continue reading
Valahol meg tudom érteni mindazokat, akik idegesen püfölték a billentyűket tegnap este, és mind a mellett, hogy persze mindenkinek szíve joga úgy reagálni erre, amit kaptunk, ahogyan akar, én azzal a jó tanáccsal élnék felétek, hogy ne vegyétek ezt annyira komolyan, mint ahogy – mert egész egyszerűen jelenleg jóval komolyabb kérdések vannak teljesen nyitva hagyva, mint hogy milyen lenne a megfelelő taktika a Milan számára. Szóval keep calm. Continue reading