Nem igazán hittünk abban, hogy ilyen összeomlást lehet produkálni három nappal az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye után: nem azt mondjuk, hogy nem volt benne a vereség tegnap, de a 3-0 baromira nem, még akkor sem, ha ezért a Mister most mindent elkövetett. Reméljük, hogy ez nem az a forgatókönyv, amelyik romba dönt egy egészen ígéretesen induló félszezont. Continue reading
Az olasz első osztály legfiatalabb csapata egy 17 éves kapus és 18 éves középpályás vezérletével győzte le a rekordbajnokot, a jelenlegi legjobb olasz csapatot. Ha csak ennyit írhatnánk a szombati rangadóról, már az is szinte mindent elmondana a Montella kezei alatt igazi csapattá formálódott Milanról. Viszont ennél sokkal több történt a pályán, és az említetteken kívül az összes pályára lépő hazai játékos beletette a magáét ebbe az oly rég várt győzelembe.
Continue reading
Cimborák, nyertünk, újra nyertünk, kiváló játékkal nyertünk! Magát nehezen adó vendéglátó otthonából hoztuk el a három pontot, végig élesen játszott a csapat, amikor úgy tűnt, kiesik a szerepéből, akkor is vissza tudta szerezni a kezdeményezést. Győzelmünk még akkor sem mondható esetlegesnek, ha az, aki csak a négyperces összefoglalót, talán találtnak is vélheti góljainkat. Nagyon egyben van most ez a gárda, beleadnak apait-anyait, egyfelé húzzák a szekeret, amennyire meg lehet ezt ítélni a kijelzők mögül. Újra élmény, újra kikapcsolódás, újra örömforrás Milan-meccset nézni. Hajtás után rövid örömködés.
Nem lehet véletlen, hogy pontosan 5 éve, egy szép októberi délután történt meg utoljára a Milannal, hogy két gólos hátrányból nyerni tudott. Igaz, akkor a hátrány három gól volt, de attól a tény tény marad, hosszú idő után sikerült a csapatnak egy olyan fordítást bemutatnia, ami rendkívüli csapategységet és hatalmas küzdeni akarást igényel. Az sem lehet véletlen, hogy ez pont a mumusnak titulált Sassuolo ellen sikerült, ráadásul olyan játékosok közreműködésével akikről aligha gondoltuk volna.
Vitán felül áll, hogy a játékunkon bőven lenne még mit csiszolni, ám időnként még is úgy tűnik, hogy ez már nem egy teljesen alaktalan, jellegtelen valami, viszont még közel sincs kész. Hogy aztán ez most pontosan mit jelent, azt rátok bízom, de ha egy csapat az öt európai topliga közül egyedüliként hoz le zsinórban három meccset kapott gól nélkül, az nem mutat rosszul – még ha nem is a közvetlen krémmel játszottunk. Continue reading
Egész korrekt kis meccset toltunk a Lazio ellen: a puszta győzelem mellett azért annak is tudunk némelyest örülni, hogy kettőt nyertünk zsinórban, ez pedig a mostani, klubnál zajló életben ha nem is ritka, de abszolút nem gyakori vendég. Fájdítjuk kicsit a szívünket, és nem képzelünk bele egy dekával sem többet a tegnapi sikerbe, mint amit ez jelent. Continue reading
A meccs nagyon kevés szakaszában tűnt úgy, hogy ezt megnyerhetjük, mégis sikerült – írhatnánk, hogy ez egy igazi nagycsapat ismérve, amikor rossz játékkal is képes három pontot hozni, csak sajnos baromira nem erről volt szó péntek este Genovában. Nagy szerencse, hogy így alakult, különben egy vödör istenáldása biztos rázuhant volna a kispadra és az öltözőre is. Continue reading
Tipikusan mindenki megmondta előre-meccsen, helyenként kilátástalan, helyenként kifejezetten kilátástalan játékkal, fél-őszinte hajtással szoptunk ki az Udinese ellenében, úgy, hogy egészen a hajráig minden esélyünk megvolt arra, hogy egy random akcióból valahogy bevigyük a győztes találatot. Most azonban az a szerencse, ami a Torino elleni nyitómeccsen mellénk szegődött, most a vendégek pártját fogta, mi pedig egykedvűen konstatálhattuk a szezon első hazai vereségét. De mi ebben a pláne? Hajtás után könnyen elengedjük a dolgokat.
Nincs könnyű dolga az embernek, amikor a szombati vereségre kellene visszatekinteni: nem azért, mert meglepetésként érte volna, vagy egy olyan meccsen lennénk túl, ahol beleszaladtunk egy váratlan pofonba. Nápolyban nem könnyű futballozni, viszont ez nekünk összejött, még ha csak szakaszokra is. Kérdés persze, hogy ez érdem-e egyáltalán, és kereshetjük ugyan az okokat, és valószínűleg többet is fogunk találni, de azt mindenképpen odasorolnám, hogy ilyen bután nem lehet játszani. Főleg nem az előzmények tükrében. Continue reading
Erősen megkésve, nem túl bő lére eresztve következik az összefoglaló. Ha válaszolni akarunk a beharangozó címében feltett kérdésre, akkor kijelenthetjük, hogy elkezdeni semmit sem kezdtünk el vasárnap, legfeljebb ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De nincs ezzel semmi baj, mert nincs benne semmi meglepő, mert nem lehetett reális elvárás, hogy más legyen. Ami tényleg fontos lehet, az most távol a pályától zajlik. Ha nem jön össze, az csúnya lesz, mert ekkora fejetlenség 30 éve nem volt a klubnál. És akkor ehhez képest hol jön a sorban, hogy megfogta-e Donnarumma a 94. percben? Hát, az már egy másik koordinátarendszer….
Hajtás után röviden, tömören, egyszerűen.
