Elérkezett a várva várt nap, mikor Brocchi bemutatkozott, mint a Milan új edzője. És ahhoz képest, hogy ez mennyire kevéssé tűnik ígéretes ötletnek, a Samp elleni meccs egészen rendben volt. Ami még egész bíztató volt, a clean sheet, Bacca győztes gólja és, hogy hajtás nyomait is fel lehetett fedezni a bagázson.
Na, kérem tisztelettel. Áldozzunk néhány sort a tegnapi szopodának, de azért olyan sokat ne rágódjunk rajta, igazán nem éri meg. Azt gondolom, hogy pontosan azt kaptuk, amit várhattunk, nagyon nincs itt miről beszélni. 6 fordulóval a vége előtt már nem tud meglepetést okozni a csapat, tényleg csak az az egy baj van, hogy hátra van még az a 6 forduló. Hajtás után néhány szóval elintézzűk ezt a sablonos 1-2-t. És kaptok még bónuszként egy régen látott színvonalú taktikai diagramot is, megéri kattintani!
Nem tudni, hogy most az, ami összeomlani tűnik, az egy egekig felépített kártyavár-e, vagy csak a harmadik sorig felépített valami. Azt sem tudni, hogy ami most próbálja ledönteni, az mekkora erejű fuvallat, vagy egyáltalán az-e, sőt, azt meg aztán végképp nem tudjuk, hogy ezzel most mi tulajdonképpen mit is kockáztatunk, vagy mi is lesz ennek az egésznek a vége. Hajtás után nem sok szó lesz az Atalanta elleni meccsről. Continue reading
Kedves barátaim, ha egy mód van rá, engedjétek meg most nekem, hogy ne szofisztikáljam túl ezt a posztot, lévén, aki látta a meccset, annak nem tudok újat mondani, aki meg nem, hát, annak se. Nem utolsó sorban, holnap reggel le kell vezessek 200 kilométert, kutya ez a világ, hej. Pedig akár még meg is nyerhettük volna ezt a meccset, igazán nem voltunk olyan messze tőle. Mégis, nem elsősorban az eredményen múlt, hogy ronda meccs lett ez, nagyon ronda, demó verziója a hőskor nagy derbyjeinek, szegény Sandro születésnapjának izzadságszagú megcsúfolása. Mindezt úgy, hogy egy szavunk sem lehet a játékosok hozzáállására, nem egyszer alakultak ki tumultuózus tömegek a labda körül. De oszt minek? Tudja a radai rosseb. Hajtás után 1-2 hevenyészett gondolatfoszlány, semmi több.
Mennyire ironikus lett volna, ha a végén Cacciatore gólját megadják, és a két kapufánk stílusosan egy rögzített szituáció után kapott győztes góllal bosszulja meg magát?! Ráadásul pont az az ember fejéről, akivel Gigio ütközött, és aki a legpatkányabb volt az undorító szintet felülről súroló Chievoban.
Continue reading
Van a Lehel sarkában egy büfé, irtó jó hely. Ha útba esik reggel, mindig ott reggelizem meg. A kiszolgáló hölgy kérdés nélkül keni nekem a sajtos-tejfölöst, meg kapom hozzá a feketét cukor nélkül. Reggio Emiliával is valahogy így állunk. Kérdés nélkül elkenik a pofánkat, és még a seggberúgásunkat is megkapjuk. Fekete leves sajttal-tejföllel, már harmadszor sorozatban. Úgy néz ki, ennek így kell lennie. Vagy nem, de mindegy. Engem igazából csak az érdekelne, hogy a bánatba lehet ilyen foslé a dobozos barna Kozel, ha egyszer nem liszenszelt??? Igen, ezek a fontos dolgok, az meg, aki randit mondott le emiatt a szarság miatt, az szerintem kibaszott nagy hülye! Hajtás után mélyszakmázás. Szerintem mindenki nyomjon be egy smooth jazz playlistet, én már megtettem.
A tegnapi szép győzelem, és az összesítésbeli 6-0 azt jelenti, hogy a Milan 13 év után újra olasz kupadöntőt játszhat május 21-én. Mihajlovic az odavágón tapasztalt masszívabb pihentetés után, a visszavágóra már egy olyan sorral állt fel, amelyik akár bajnokin is kezdő lehetne, és ennek meglett az eredménye, már az első félidőben minden kérdést eldöntött az ismét zseniálisan játszó Kucka vezérelte Milan. Az ellenfelünk kezdeti lelkes, kockáztató játéka nagyon nem ízlett az álmosan indító csapatnak, de komolyabb gond nélkül sikerült letudni ezt a néhány percet, aztán ébredés után úgy fociztuk le a sokkal gyengébb erőt képviselő Alessandriat, ahogy az illett.
Continue reading
Tény, ahogy a Gazzetta is fogalmaz: ez nem a hetvenes évek brazil válogatottja, de azt hiszem, abban a csapatban valamivel több advanced playmaker volt, mondom ezt úgy, hogy relatíve kevésszer láttam játszani azt a csapatot. Mihajlovics Milanja közel sem a szépségről szól, viszont megkímél minket sok egyéb tényezőtől – attól mondjuk pont nem, hogy a következő hetekben is mehessen a számolgatás. Continue reading
Megérdemelt ponttal tér haza Nápolyból a zsinórban tizedik meccsén is veretlen csapatunk. A játékunk néhány elemére, és a pontunk mikéntjére is lehetne panaszunk, de ez inkább a küzdeni akarás, az odaadás, és a jól felkészültség hozadéka volt, mintsem a parádés támadójátéké. Mihajlovic első szándéka az volt, hogy ne kapjunk gólt, s ha kapunk is, lehetőleg egynél ne többet. Az egyértelmű volt, hogy még egy olyan pofonba nem szaladunk bele, mint ősszel, mert az akkori még alakuló, az elemeit kereső csapat már a múlté, tegnap egy szervezett, a dolgát milliméterre tudó, pontról pontra kitalált gárda tette zsebre Higuaint és a bandáját, ráadásul úgy, hogy a legjobb védőnk csak a padon méregette a lázát.
Continue reading
Valószínűleg ezért a mondatért sokakat az egekbe emelnének, vagy épp nem, de azért jó volt leírni. Mert úgy tűnik, Mihajlovics csapatán egyre kevesebbet kell már csiszolni, és lassan kiforrja magát a történet úgy, ahogyan azt a szerb szeretné. Persze a Barcelona játékában is lehet hibát találni, szóval meglepő lenne, ha a mienkben sem lenne. Continue reading
