Sok szögből nézhetnénk ezt a Juve elleni kupadöntőt, de a vége ugyanaz marad: a Juve attól Juve, hogy megnyeri ezeket a meccseket, nekünk meg marad a szimpatikus vesztes szerepe. Nem túl hízelgő, na, főleg, hogy ilyenből volt már idén, ami után ugye meg is köszöntük Mihajlovics munkáját. Most is köszöngetnénk, de inkább már az újaknak, és lehetőleg júliusban. Continue reading
Az egészen méltatlan szezonhoz illően teljesen méltatlan utolsó bajnokink után nem sok minden maradt. Jön még egy hét fogadkozás, hogy majd a kupadöntőn megmutatjuk mekkora fasza csávók vagyunk. Vidám lesz és főleg esélyes, hogy bármi közönk is lesz majd hozzá. Mindegy is, a lényeg, hogy Silvio továbbra is elemében van.
Csendélet esernyővel
Szóval mégiscsak Bolognában léptünk pályára, ahol lehoztunk egy közel sem tökéletes 0-1-t. Egyre inkább úgy tűnik egyébként, hogy amiben most lebegünk, az egy teljesen más világ, mert ami visszaköszön a sajtóból, leginkább köze sincs ahhoz, amit látunk – mármint ami a klub részéről megszólalók mondatait illeti, mert persze a kritika az árad a sztorira rendesen. Szóval egy teljesen felesleges és valahol a felhők között megálló meccsen brillírozó játékkal nyertünk, csak hogy ne kapjunk a fejünkre. Continue reading
Cimborák, nem akar szuperálni ez az új broki, nagy baj, hogy mostanában mindenki dákóval jön szembe. Viszont nem kaptunk ki, ujjé!!! Előrebocsátom, hogy dehogy néztem én végig ezt a reszelést, a Lejcseszterről néha átkapcsoltam, hogy valami impresszióm legyen arról, éppen hogy agonizálunk. Úgyhogy a fergeteges hatgólos szöcskeharcból nem láttam sokat, azt mondjuk pont igen, amikor a szakállas csávókám elsütötte a nagybrét, meg hát ugye a legvége is megvolt, amikor majdnem dobtunk egy leccsét, de oszt mégse. Hanem azért ne gyógyuljunk rá túlságosan a témára, nem ér annyit. Hajtás után villámgyorsan eltesszük gyógyulgatni a szerszámot.
Ciki. Már maga az eredmény is, de szerintem az is, hogy teljesen rezignáltan vettem tudomásul, hogy micsoda szabadrúgás gólt vertek nekünk a 95. percben – nem mellesleg, a tökutolsó Verona otthonában zajlott le mindez. Sajnálom Brocchit, viszont legbelül szétfeszít az ideg, hogy ezt kell nézzük, amit tegnap is sikerült lehozni, méghozzá úgy, hogy a bajnok legtöbbjét saját magunknak idéztük elő. Continue reading
Valahol meg tudom érteni mindazokat, akik idegesen püfölték a billentyűket tegnap este, és mind a mellett, hogy persze mindenkinek szíve joga úgy reagálni erre, amit kaptunk, ahogyan akar, én azzal a jó tanáccsal élnék felétek, hogy ne vegyétek ezt annyira komolyan, mint ahogy – mert egész egyszerűen jelenleg jóval komolyabb kérdések vannak teljesen nyitva hagyva, mint hogy milyen lenne a megfelelő taktika a Milan számára. Szóval keep calm. Continue reading
Elérkezett a várva várt nap, mikor Brocchi bemutatkozott, mint a Milan új edzője. És ahhoz képest, hogy ez mennyire kevéssé tűnik ígéretes ötletnek, a Samp elleni meccs egészen rendben volt. Ami még egész bíztató volt, a clean sheet, Bacca győztes gólja és, hogy hajtás nyomait is fel lehetett fedezni a bagázson.
Na, kérem tisztelettel. Áldozzunk néhány sort a tegnapi szopodának, de azért olyan sokat ne rágódjunk rajta, igazán nem éri meg. Azt gondolom, hogy pontosan azt kaptuk, amit várhattunk, nagyon nincs itt miről beszélni. 6 fordulóval a vége előtt már nem tud meglepetést okozni a csapat, tényleg csak az az egy baj van, hogy hátra van még az a 6 forduló. Hajtás után néhány szóval elintézzűk ezt a sablonos 1-2-t. És kaptok még bónuszként egy régen látott színvonalú taktikai diagramot is, megéri kattintani!
Nem tudni, hogy most az, ami összeomlani tűnik, az egy egekig felépített kártyavár-e, vagy csak a harmadik sorig felépített valami. Azt sem tudni, hogy ami most próbálja ledönteni, az mekkora erejű fuvallat, vagy egyáltalán az-e, sőt, azt meg aztán végképp nem tudjuk, hogy ezzel most mi tulajdonképpen mit is kockáztatunk, vagy mi is lesz ennek az egésznek a vége. Hajtás után nem sok szó lesz az Atalanta elleni meccsről. Continue reading
Kedves barátaim, ha egy mód van rá, engedjétek meg most nekem, hogy ne szofisztikáljam túl ezt a posztot, lévén, aki látta a meccset, annak nem tudok újat mondani, aki meg nem, hát, annak se. Nem utolsó sorban, holnap reggel le kell vezessek 200 kilométert, kutya ez a világ, hej. Pedig akár még meg is nyerhettük volna ezt a meccset, igazán nem voltunk olyan messze tőle. Mégis, nem elsősorban az eredményen múlt, hogy ronda meccs lett ez, nagyon ronda, demó verziója a hőskor nagy derbyjeinek, szegény Sandro születésnapjának izzadságszagú megcsúfolása. Mindezt úgy, hogy egy szavunk sem lehet a játékosok hozzáállására, nem egyszer alakultak ki tumultuózus tömegek a labda körül. De oszt minek? Tudja a radai rosseb. Hajtás után 1-2 hevenyészett gondolatfoszlány, semmi több.