Nem vártunk túl sokat az év első meccsétől, és pontosan ezt is kaptuk: ezzel persze közel sem arra szeretnénk célozni, hogy ez így mennyire de jól van, viszont van egy újabb győzelem a zsákban, és ez már egyel több, mint amit mondjuk tavaly ilyenkor kihoztunk volna belőle. Continue reading
Egy ködös estén 0-0-val zártuk 2016-ot a Serie A-ban. Nagyjából ennyire is volt izgi a meccs, mi szürkék voltunk, az Atalanta meg masszív. Ebből az évből csak a Szuperkupa maradt, ahol már az odaúttal is problémák akadtak, de előtte még jöjjön néhány gondolat a lombard derbiről.
Egy vereség után persze hogy is lehetnénk elégedettek, de ha a borzasztóan őszinte kategóriába akarnánk sorolni a tegnapit, akkor lehet, hogy még erre is azt mondtuk volna előtte, hogy tök reális eredmény. Így sem a fordítottja, de mégis tud fájni – egyben pedig egyből képes volt újraírni minden, másfele cikázó gondolatot a római kaland. Continue reading
Elég frusztráló meccsen vertük le a Crotonét, de a lényeg, hogy csak sikerült. Kellett ehhez jó adag tökölés, két pontrúgás utáni gól, de leginkább Gyula. Elszánt volt, küzdött, összehozott egy tizenegyest, majd a végén a győztest is beverte, oltári nagy pacsi, nagyon kellett.
acmilan.com, Força Chape
Nehezen lehetett belőni, hogy mégis mire számítsunk Empoliban: az ilyen helyzetben lévő furkók szoktak kis pondró módjára odapörkölni akkor, amikor talán kevésbé számítunk erre, ráadásul egy meg nem nyert Derby után érkeztünk ide. Bacca kiesése (már ha ez tényező) és egy lerottyant középpálya sem állta utunkat, négy pontra a listavezető – még ha ezek szürreálisnak is tűnnek, de nem mostanában volt az már, hogy ilyenekről beszélhetünk az advent kezdetén. Continue reading
Ha kicsit megkésve is, de érkezik a derbi-értékelő. Még szerencse, hogy nincs hétközi európai elfoglaltságunk. Fain meccs volt, Suso-duplával, döntetlennel, telt házzal, speckó Silvio-koreóval. Szóval röviden sok minden rendben volt, a továbbiakban erről bővebben, és egy kicsit arról is, mi nem klappolt annyira.
acmilan.com
A győzelmet, és az ezáltal megszerzett három pontot nem feledve, korántsem lehetünk elégedettek azzal amit letett az asztalra a csapat vasárnap délben. Ha korrektek akarunk lenni, akkor ez csak a meccs úgy háromnegyedére igaz, de igazából a maradék időben se azt nyújtottuk ami ez a bűngyenge Palermo ellen elvárható lenne egy dobogós Milantól. Viszont amíg ez (is) elég a három pont(ok)hoz, addig mi ezzel egyebet nem tudunk kezdeni, csak örülni neki, mert akárhogyan is, de Montella csapata jelenleg a harmadik legjobb olasz gárda, legalábbis az eredményei alapján.
Continue reading
Krasnaja azzal vezette fel a meccset, hogy most nincs kötelező, ebben pedig mélységsesen egyetértek vele. Ennek megfelelően ez az 1-0 is bőven jó volt, pláne, hogy így ismét a dobogón vagyunk. Jack gólja okos volt, Donna ismét nagyot ment, így az is belefért, hogy Bacca és Niang is kihagyott sokat a kapufájuk mellett.
Nem igazán hittünk abban, hogy ilyen összeomlást lehet produkálni három nappal az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye után: nem azt mondjuk, hogy nem volt benne a vereség tegnap, de a 3-0 baromira nem, még akkor sem, ha ezért a Mister most mindent elkövetett. Reméljük, hogy ez nem az a forgatókönyv, amelyik romba dönt egy egészen ígéretesen induló félszezont. Continue reading
Az olasz első osztály legfiatalabb csapata egy 17 éves kapus és 18 éves középpályás vezérletével győzte le a rekordbajnokot, a jelenlegi legjobb olasz csapatot. Ha csak ennyit írhatnánk a szombati rangadóról, már az is szinte mindent elmondana a Montella kezei alatt igazi csapattá formálódott Milanról. Viszont ennél sokkal több történt a pályán, és az említetteken kívül az összes pályára lépő hazai játékos beletette a magáét ebbe az oly rég várt győzelembe.
Continue reading
