Folytatódik a hullámvasút, most épp megint a csúcsot közelítettünk meg, jó nagy megkönnyebbült sóhajjal mehettünk neki a jelenleg tartó válogatott szünetnek múlt vasárnap, mert sikerült a Fiorentina ellen egy igen komoly győzelmet aratni. Így 10 fordulóval a vége előtt talán fél lábbal már ott vagyunk a BL-ben. Ibra alkotott, Bennacer visszatért, Kebab feléledt, igazán eseménydús volt ez a vasárnapi meccs, értékelés és esélylatolgatás a szezon hajráját illetően a tovább után.

Pajtások, ismét egy kör, amibe legyen valami alapon tántorgunk bele. Rengeteg a sérült, sűrű a menetrend, nem jönnek az eredmények, le van fáradva a mindenki is mindenféle fizikai, szellemi, kulturális, munkás-paraszt és egyéb szempontok szerint is. Jön is a jól megérdemelt szünet, mert rendezni kell a sorokat. Mikor visszajövünk, még 10 kör lesz vissza, és sűrű tolongás a még BL-t érő helyekért. A bundások vesztett pontok alapján már előttünk vannak, a kis kék mumusok mindig a végére pörögnek fel, csakúgy, mint a Coccolino, és akkor még az FKF sem engedte el, a kutyusokat meg nem is említettem. Szóval lesz itt feladat. Előtte viszont még itt van nekünk a Viola, telibe ugyanazt a gyászkoporsó formát hozza mindkét gárda — 7 pont az utolsó 6 meccsen — voltunk már ennél magabiztosabb helyzetben is bajnoki előtt, leszünk is még, remélem. De legalább az idegenbeli formánk még mindig elismerésre méltó, kapaszkodjunk abba. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Gumimaci kupa rangadó következik ismét, valószínűleg annyira fontos ez a meccs, amennyire csak lehet valami ebben a sorozatban (a döntőt kivéve). Egy év meccsét már nagyon csúnyán elrontottunk idén, a mostani pedig sok szempontból hasonlóan fontos lesz, ezért nem lehetnek kifogások, van tét bőven. Szerintem sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint a múlt héten, de itt az esély, hogy úgy 8 év után először tényleg alkossunk valami maradandót nemzetközi kupameccsen.

Cimborák, szeszélyes tavaszi formánk a hasonlóan rapszodikusan teljesítő FKF-legénységgel karambolozik majd vasárnap este. Sokan sokfélét mondanak, most akkor talpra álltunk, vagy nem álltunk talpra, van hullámvölgy vagy nincs hullámvölgy, én azt mondom, az elmúlt 2 hónap segített újra megtanulnunk minden kis sikernek örülni, elkerülve azt a fajta túlzott magabiztosságot, amit egy hosszú nyerő széria okozhat. Szóval, most nem nagy a pofánk, plusz nem mi leszünk a legüdébb Szilvia vécépapír a hétközi fáradalmak, meg a sérülések miatt sem. Mindegy, a Napoli ettől még nem lesz félelmetes ellenfél, ütni kéne őket, annál is inkább, mert egy győzelemmel be nem látható távolságra kerülnénk tőlük a véghajrá előtt. Hajtás után rövidezünk. Continue reading →

Nem volt ez a meccs egy nagy throwback a legendás 2007-es elődöntőre, egyik csapat történelmébe sem fogja magát beírni a kiemelkedő teljesítmények közé. De az a helyzet, hogy ettől függetlenül nagyon elégedettek lehetünk (sőt még tán kissé csalódottak is az eredmény miatt), mert elmentünk az Old Traffordra egy abszolút B csapattal, és simán jobbak voltunk az ellenfélnél, ezt pedig hiába csak a gumimaci kupában történt, azért jó volt nézni és átélni, így pedig még a továbbjutás is sokkal közelebb került hozzánk.

Ez a csapat bizony nem képes meghalni! Mindenki tudta, hogy Veronában piszok nehéz dolgunk lesz, főleg egy ilyen felforgatott kerettel, ennek ellenére amit kaptunk, az egy nagyon kellemes meglepetés. Ugyan nem sziporkázó játékkal, de nagyjából végig kézben tartva a meccset, magabiztosan és stabilan játszva hoztunk le egy elképesztően fontos három pontot, folytatva a szezonra jellemző zseniális idegenbeli teljesítmények sorát. A tovább után jár a pacsi a peremembereknek és a megbízható kezdőknek is.