Van ez így, szar érzés kikapni a Juventustól, de nekik ez gyakorlatilag egy must win meccs volt, ha bele akarnak még szólni a bajnoki címért folytatott harcba, nekünk meg belefért a vereség is, még akkor is, ha így oda a szép veretlenségi sorozat, oda a meccsenkénti két gólos sorozat, és fel is zárkózott ránk kicsit a mezőny. Részemről bosszankodás tehát nem igazán van, hajtás után értékelés ennek szellemében.

Elvtársak, elvtársnők, gondolkoztam itt, hogy milyen hangzatos, nagy szavakkal vezessem fel ennek a ma estinek a jelentőségét, de hát mit cifrázzam: a listavezető fogadja az ötödiket, mínusz tízről indul a történet. Érti ezt mindenki. Egy para van, a kenera, sajnos a sitteseknél elég komolyan felütötte a fejét ez a retek, 2 játékosuknak megjött, kérdés ilyenkor, mi van a többiekkel. Ez most jelenleg a legnagyobb kétség az egészben, szurkoljunk, hogy legyen meccs, aztán már csak ki kell forzázni, hogy a taknyukon csússzanak vissza a hetedik helyre, ahová valók, Ándreá mesterrel az élen, aki felhozta onnan őket anno, és most szépen vissza is viszi őket, ha a jól megérdemelt Tyé ligába nem is lehet, akkor legalább a középmezőnybe. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Egy a klasszikus szenvedős, kiharcolós meccsen vagyunk túl, nem nézett ki jól, de valahogy behúztuk végül ezt is. Lassan a jelmondatunkká válik ez, mert bármilyen csapást lehet erre a csapatra mérni – ezúttal egy 60 perces emberhátrányt – nem törnek meg a fiúk, valaki mindig elő tud lépni, hogy cipelje a többieket, vagy legalább villanjon egyet. Mondani sem kell, hogy ezt a meccset az elmúlt 8 évben egyszer sem nyertük volna meg, sőt ugye lehet épp az ellenfél kapusa fejelte volna az egyenlítő gólt a 95. percben.

Hölgyek, Urak, boldog karácsonyt mindenkinek!!! Ennél szebb ajándékot aligha kaphattunk volna a Csapattól. Elfogytak már a szavak is, annyira jók voltunk. Megtizedelve, leharcolva, az utolsó percig küzdve valahogy magunk alá gyűrtük a Coccolinót. A meccs előtti előjelek nem voltak éppen rózsásak, ezzel együtt is villámrajtot vettünk. A vendégek azonban nem adták fel, kiegyenlítettek, a döcire rá is szolgáltak volna, node nem ellenünk. A legvégén magasra ugrott Theo, a hálóba stukkolt, utána pedig feltört valami nagyon mélyről a pályán is, a nézőtéren is, és azt hiszem még sok-sok kijelző mögött is. Az érzés, a képek mind magukért beszélnek — ez az ünneplés nem egyszerűen a bravúros győzelemnek, a téli első helynek, hanem valami sokkal nagyobbnak szólt. Igen, ezeknek a srácoknak, ennek a csapatnak a kezdővel, cserékkel, edzővel, vezetőséggel meg úgy cakkumpakk mindenkivel együtt célja van, komoly célja, és ezért minden elképzelhetőt megtesznek a pályán és azon kívül is. Hajtás után rövid hozsanna. Continue reading →

Jön az év utolsó meccse a könnyed karácsonyi hangulatban, megfogyatkozott csapattal vesszük fel a harcot a Coccolino ellen. Akármilyen rosszak az előjelek, ezt most tök nyugodtan lehet várni, legrosszabb esetben is másodikként vonulunk a szünetre, 4 pont előnnyel a harmadikhoz képest, azt hiszem bármikor aláírtuk volna ezt a forgatókönyvet. Ha meg már a Sassuolo ellen meg tudott lepni minket (ismét) a csapat, ki tudja, mi lesz még ma este…

Pajtások, ha volt egy lehetetlen helyzetből behúzott meccs, akkor ez az volt. Full kivéreztetve a csúnya kis mumusok ellen. Erre fel nemcsak, hogy nyertünk, de újra megdöntöttünk egy történelmi rekordot Rafaelló 6 másodperces villámcsapásával, mindezt Morse úr tiszteletére — az egymás utáni két hosszú síp pont az M betű. Meg a Milan is, nyilván. Ha a hazaiak be akartak takarni minket, nos, belőlük lett mém. Ha nekem azt mondják, hogy integető kis zöld emberek, akkor innentől biztosan a lest reklamáló sassolosok jutnak eszembe, nem pedig a természetvédők. Hajtás után rövid dicsőítés a hősöknek.

Continue reading →

Hát Hölgyek-Urak, a lehető legrosszabb módon érkezünk meg a rangadó szériába, kisebb hullámvölgyben vagyunk, jönnek fel a riválisok, növelve a nyomást, kidőlt a fél csapat, és a még ép arcok között is vannak, akik a fáradtság és egyéb okok miatt borzasztó formában játszanak, szóval talán most van az, hogy tényleg félthetjük kicsit a fiúkat. Innen szép nyerni?

Nincs mit ragozni: ez a genovai teljesítmény bizony szar volt, méghozzá nagyon, és nem lehet szerencsétlenségre sem fogni, mint mondjuk a Parma ellen. El kell fogadni, hogy most ennek az 1 pontnak is örülni lehet, mert még ezt sem érdemeltük meg annyira valójában. A tovább után azért inkább pozitív hangvételű értékelés következik.