Szurkolói demonstráció, és bő 50 percig a szokásos forgatókönyv érvényesült a Cagliari ellen is, majd azért sikerült bedarálni a kiesés egyik nagy várományosát. Itt jegyezném meg a klasszikust, mi szerint kár lenne értük, mert kiváló ügynökök, viszont az sokkal izgibb, hogy mi vár ránk. Inzaghi nyert-e valamit ezzel a győzelemmel, vagy egyáltalán számít-e ez valamit a csapatnál, még ha nem is nézünk semmilyen helyezést, vagy ponthátrányt.
Continue reading
Ezt most rossz volt nézni, nagyon rossz, először a szezonban. Az utóbbi években már láthattunk mindenféle ringy-rongy Milanokat, egyik szarabb volt, mint a másik. Allegrival széthullottunk, mint a koleszos párna, Seedorffal is nagyon fájt olykor-olykor, és most Pippóval is annyira megvolt az élmény, hogy komolyan felmerült, mikor szenvedtünk ennél jobban a képernyő előtt. Hál’isten gyorsan találtam rosszabbat, hiszen például a tavaly januári reggio emiliai borzadályt azért még meg sem tudtuk most közelíteni. Az meg a legnagyobb vicc, hogy bizonyos források szerint ezzel a teljesítménnyel jöttünk fel a 3. helyre. Hajtás után röviden összegzünk, és reménykedünk abban, hogy hétvégén nem ezt az élveboncolást kapjuk az arcunkba.
Szerdán este a Cagliarihoz megyünk. Azt követően,hogy elszúrtuk a Fior meccset, roppant mód kéne a hármas, feltéve, hogy tényleg azért küzdünk. A szárdoknál az mindig is őszinte futballt játszó Zeman került hatalomra, így valószínűleg sokan egyből rávágják a párosítás kapcsán, hogy pakolhatjuk a házat a 2,5 overre, és valószínűleg nem is állnak messze az igazságtól. Pippo őszinte lesz, vagy edző? Continue reading
