Június közepére annyi minden történt, hogy nem tudunk önfeledten koktélozgatni Ibizán, a pia sem csúszik, és melegünk is van, de jó lenne valami más. Már várjuk a július végét, hogy mi fog ebből kikerekedni, kitör belőlünk az érzelem, tribute-videókat nézegetünk, és megsárgult Gazzetta-címlapok mögött ülve lamentálunk: jövőre mi lesz itt?! Szerkesztőségi körkarika amiben egy mukk sem esik a mögöttünk hagyott szezonról. Continue reading
Doha valószínűleg nem Torino, Montella meg bizonyára kiirtotta a konnektorokat az öltözőből: nem is azért, mert bármivel elkaphatóbb lenne a Juventus, mint korábban, hanem inkább azért kellene ma nekik menni, mert jó ritmusból érkezünk, na meg ha nem jön, hát bumm. Continue reading
A győzelmet, és az ezáltal megszerzett három pontot nem feledve, korántsem lehetünk elégedettek azzal amit letett az asztalra a csapat vasárnap délben. Ha korrektek akarunk lenni, akkor ez csak a meccs úgy háromnegyedére igaz, de igazából a maradék időben se azt nyújtottuk ami ez a bűngyenge Palermo ellen elvárható lenne egy dobogós Milantól. Viszont amíg ez (is) elég a három pont(ok)hoz, addig mi ezzel egyebet nem tudunk kezdeni, csak örülni neki, mert akárhogyan is, de Montella csapata jelenleg a harmadik legjobb olasz gárda, legalábbis az eredményei alapján.
Continue reading
Nincs könnyű dolga az embernek, amikor a szombati vereségre kellene visszatekinteni: nem azért, mert meglepetésként érte volna, vagy egy olyan meccsen lennénk túl, ahol beleszaladtunk egy váratlan pofonba. Nápolyban nem könnyű futballozni, viszont ez nekünk összejött, még ha csak szakaszokra is. Kérdés persze, hogy ez érdem-e egyáltalán, és kereshetjük ugyan az okokat, és valószínűleg többet is fogunk találni, de azt mindenképpen odasorolnám, hogy ilyen bután nem lehet játszani. Főleg nem az előzmények tükrében. Continue reading
Itt van, megjött, leszállt Malpensán: megint egy új szezon, megint egy új edzővel. Vincenzo Montella megérkezett Milánóba, és bele is vágott a melóba, mi pedig megpróbáljuk összeszedni az első pár nap történéseit, ami a kisrepülő vezetése alatt történt. Az optimizmus töretlen, de azért még jó nagy szürke foltok is vannak, amiben csak elveszünk, mint az a bizonyos szamár. Continue reading
Ciki. Már maga az eredmény is, de szerintem az is, hogy teljesen rezignáltan vettem tudomásul, hogy micsoda szabadrúgás gólt vertek nekünk a 95. percben – nem mellesleg, a tökutolsó Verona otthonában zajlott le mindez. Sajnálom Brocchit, viszont legbelül szétfeszít az ideg, hogy ezt kell nézzük, amit tegnap is sikerült lehozni, méghozzá úgy, hogy a bajnok legtöbbjét saját magunknak idéztük elő. Continue reading
Szombat este mindent megmutatott magából a Milan, amiért bőven lehet kritizálni: borzasztó védekezés utáni tanácstalan játék, majd kihagyott helyzetek tömkelege, és tulajdonképpen mégsem mondhatunk egy rossz szót sem. Igazán feladja a leckét a megfelelő jelző megtalálása erre a jelenlegi csapatra, de leginkább a sótlan pörköltöt használnám.
Nincs idő gyönyörködni a Sassuolo elleni sikerben, mert szerdán máris jön az újabb rangadó, a Chievo ellen. Nem sokra álltunk attól, hogy ez most egy olyan meccs legyen, ami bizony komoly dolgokról is dönthetne, így csak a következő pár hét a tét. Continue reading
Tekintve azt a Torinót, ami eddig az idén játszott, illetve mindazt, amit nekünk sikerült hozni, pláne a szünet előtti meccsen, teljesen nyugodtan ültem le meccset nézni, mert biztos voltam benne, hogy nem fogunk nyerni. Abban pedig még biztosabbak lehettünk, hogy baromi nagy játékot nem kell magunktól várni, és nem csak a megváltoztatott, vagy megváltoztatatott taktika miatt – ilyen szempontból pedig semmi meglepetés nem ért. Continue reading
Egy derbinél persze nem sok minden számít a végeredményen kívül, de most számunkra talán tényleg nem az eredményjelző tábla lehet a legfontosabb a vasárnap esti után. Mihajlovics tényleg tudott kezdeni valamit a csapattal, ennek a meccsnek pedig nem szabad a mélybe taszítania senkit – ugyanúgy, ahogy fordítva sem kellett volna az egekbe emelnie. Continue reading
