Fiúk-lányok, nekem jutott csapatunk római bajnokijának felkonferálása. A pasztázást – hála az édes jó Istennek – nem láttam, most így megnéztem egy összefoglalót, hát tényleg minden részvétem a hősiesen kitartóknak, azt hiszem, ezzel ugyan alaposan leszedálhatták magukat. Amellett, hogy ez tényleg erősen szopol kategória volt, azért gondoljunk csak bele, hol volt és mit csinált –mondjuk– 21 éve Mihajlovics? És Donadoni? És mi lett belőle? Hiába, az emberi fantázia még mindig képtelen akárcsak megközelíteni is azokat az abszurditásokat, amelyeket az Élet produkál. Grátisz. Csak neked és csak most! A helyzet egyértelmű: takarodjon az a szar szemét Mihajlovics!!! Hajtás után már a következő misterünk kommentálja az eseményeket!
Címkearchívumok: serie_a
Óvatos derűvel # Carpi v Milan
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.
Táncolj még, te ébenfekete bikaborjú!
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
Konzervlecsó
Váratlanul, mondhatni derült égből villámcsapásként ért ez a derby, a vele együtt járó beharangoztatási kötelezettséggel együtt. Még a hét elején elvállaltam, mert jó fiú voltam, aztán kiment a fejemből, és most utolért. Juventus-Milan. És nem akar megmoccanni az a bizonyos. Az elmúlt két hét hullámvasútja norvégokkal, Fülöppel, Párizzsal, meg a szokásos hétköznapi húsdarálóval zárójelbe teszi ezt az ötszázforintos pezsgőlocsolást. Mert odaírhatják egy olyan kép alá, amelyen Mihajlovic, Montolivo és Abate ülnek egy asztalnál, hogy ‘top-flight classic‘, de én inkább a Dacia Sanderót reklámoznám az illető urakkal, vagy a Lehel téri nejlonzacsis csokis nápolyit, bár annak nem kell reklám, az eladja magát. És igen, nyugodtan a szememre lehet vetni, hogy ezzel a múltba révedős, mindent leszarozós, százszor elcsépelt olcsó fogással megúszom az „érdemi elemzést”. Hajtás után nincsen érdemi elemzés.
Sassuolo sálálálá!!!
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.
Ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is!
Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
Szinyó! Rajtad a világ szeme!!!
A Pippo idejéből maradt erjedt moslékot már bekanalaztuk, elég volt! Kérjük, követeljük az új fogást! Az alapanyagok ugyan nem sokban változtak, a szakács viszont friss, mutassa hát meg, hogy mit tud! Az első két forduló megmutatta, hogy valamit ki kell találni. Láttuk, hogy ott tartunk, ahol a part szakad. Ezt a legőszintébben maga Szinyó ismerte be. Volt rá három hét. Három hét nem a világ, ahhoz azonban elégnek kell lennie, hogy lássuk, van-e még idén kiút a fostengerből, avagy nyomunk egy szaftos remake-et. Igenis, látni akarom holnap, hogy ugyan nem vagyunk makulátlanok, vannak még bajaink, de Szinyó elindult egy úton, vannak válaszai, képes futballt előcsiholni ebből a hervatag bagázsból. Aztán lehet, hogy a pesszimistáknak lesz igaza, és bebizonyosodik, hogy Krisztus is csak vízen tudott járni, nem szartengeren, mit akar akkor egy Szinyó, alias Miha, alias Traktoros, alias Cigány, alias Barbika, alias Borovói Bombázó, alias Barbika, alias Kamionos.
Beletört a Jack-dugó
Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!
Megadatott egy szép búcsú
Merthogy ez az volt, ne akarjunk mást belelátni. Azok, akik továbbra sem értik, hogy miért vagyunk a tabella közepén, azok persze óhatatlanul is hivatkozási pontként tekintenek egy ilyen produkcióra, hogy aztán a következő alkalommal keserűen meghasonuljanak, újra, újra és újra, de ez legyen az ő bajuk. Mondom, ne feszüljünk rá a történesekre, a lényeg az, hogy azok, akik a gyomorforgató szezon ellenére is kilátogattak a San Siróba vagy leültek a képernyők elé, végre kaptak valamit a csapatuktól. Hajtás után rendhagyó összefoglaló.
