Csak túlvagyunk az első fordulón, és rögtön egy győzelemmel rajtoltunk. Viszont azzal, hogy előtte kilenc meccset azért toltunk, édesebb a negyedik helyen tanyázás. Némileg újszerű érzés, nagyon ne szokjunk hozzá, de ha minden jól megy, még az is lehet, hogy.
Kedves Olvasók, az első fordulóból elhalasztott griffkopasztásra ma este kerül sor, fél kilences kezdéssel. És akkor le is megy a tizedik forduló. Ki kell mondani, van egyfajta szimbolikája a történetnek. Ha sikerül legyűrni a vendégeket, akkor bizony ott fogunk vigyorogni a 4. helyen, tíz forduló után, úgy, hogy nem lesz olyan érzésünk, hogy túl sok pontot nyertünk volna a tombolán, ezekért bizony keservesen megdolgoztak a srácok. És ha nem jön össze, akkor “csak” egy újabb világvége, és a méltó 6. hely, ami nekünk jár. Az ilyeneket nem szoktuk behúzni, kínosan betartjuk, meddig ér az árnyékunk. A válogatott meccsek utáni kört eddig erősen felemás teljesítménnyel hozzuk, aki ebből jósolni tud, az biztosan tud olvasni a disznók beléből is. A Genoa egyébként korrekt kis fiókcsapat, legalább a San Siróban nem szoktak megverni minket. Persze a döcivel sem vagyunk sokkal beljebb. Ők sincsenek egyébként világbajnok formában, két pontot hoztak a zebrás szafari kalandokból. Hajtás után roppant vékony felvezető.
Anno
Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.
André Silva első A-ligás gólja
Egy újabb förtelmes meccsen vagyunk túl, most éppen a Genoa ellen nem jött ki a lépés. Így a hétre jutott két 0-0 is, megfejelve Bonucci kiállításával, egészen gyászos. Vagy inkább csak kezd visszatérni az elmúlt három-négy évre jellemző nihil.
Kedves barátaim, egy igazi jóféle lazulós, kellemes értelemben vett izgalommentes hazai 1-0-on vagyunk tól, hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, mondjátok nyugodtan, de nekem valósággal simogatta a kis lelkem, hogy nem kellett görcsölni núlkettő és egyéb járulékos hupákságok miatt. Az órát se kellett nézegetni, szép lassan lecsorgott a meccs, mert minden úgy ment szépen előre a maga az útján, mint égen a csillag. Ilyen is kellett már, na! Én mondjuk hozzá tudnék szokni ehhez a formátumhoz is, szóljon valaki Tibi bácsinak. Hajtás után egy picit megpiszkáljuk a dolgokat, de nem nagyon, mert igazán nincs miért, beírok mindenkinek egy jó nagy piros pontot.
Ha Inka Feri bácsi alányes, dől, mint a rohadt nád
Tíz kör van vissza, ez meg persze pont jó arra, hogy lehessen számolgatni, már annak, aki szeret. Nehéz továbbra is a futballra koncentrálni, de megpróbáljuk. Continue reading
Nem igazán hittünk abban, hogy ilyen összeomlást lehet produkálni három nappal az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye után: nem azt mondjuk, hogy nem volt benne a vereség tegnap, de a 3-0 baromira nem, még akkor sem, ha ezért a Mister most mindent elkövetett. Reméljük, hogy ez nem az a forgatókönyv, amelyik romba dönt egy egészen ígéretesen induló félszezont. Continue reading
Kedves Olvasók, rohamléptekben érkeztünk el a következő fordulóhoz: 2 óra múlva ismét a pályán a Csapat, pontosan 3 nappal a Juve-verés óta. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt hónapban, az elmúlt évek tömény undora után most már sokkal szebb a jelen. Valóban, elkezdtünk játszani, jönnek az eredmények, hihetetlen módon megváltozott az egész atmoszféra. Komolyan mondom, nekem az este jelenete, ha megengeditek, akkor nem Locatelli csodagólja volt, hanem az öklét rázó Gallaini. Nagyon régen láttuk már ilyennek az öreget, el is felejtettük, mennyivel is jobban áll neki ez a póz. Hogy aztán milyen jellegű hangulatkitörések fogják jellemezni az öreget ma este, azt még nem látjuk, de hajtás után villámtempóban megágyazunk a nagyérdeműnek.
Valaki dobjon már egy faszábbat!!!
Valószínűleg ezért a mondatért sokakat az egekbe emelnének, vagy épp nem, de azért jó volt leírni. Mert úgy tűnik, Mihajlovics csapatán egyre kevesebbet kell már csiszolni, és lassan kiforrja magát a történet úgy, ahogyan azt a szerb szeretné. Persze a Barcelona játékában is lehet hibát találni, szóval meglepő lenne, ha a mienkben sem lenne. Continue reading
Egy hétnyi pihenő után újra nekifutunk egy hazai kötelezőnek. Azt a Genoat fogadjuk, akikkel a mercatos szívességeik miatt annyira jól bánunk, hogy hazai környezetben utoljára csekély három és fél éve vertük meg. Viszont van amiért ők is hálásak legyenek, hisz olyan játékosokat kaptak tőlünk bagóért, mint az eurómilliókat érő Cerci, vagy a nagy spanyol ígéretként számon tartott Suso. De mi sem panaszkodhatunk, hisz megkaptuk Kuckát és Antonellit, na meg sokak szerint az Ők érdemük, hogy Niang megtanult gólt lőni. Baráti meccs lesz ez, sok-sok volt játékossal, kevés faulttal, és ugyanennyi góllal.
