Elkepésztő ótvar meccsen vagyunk túl, a Samp elég csúnyán leoktatott. Se játékunk, se helyzetünk nem volt nagyon, cserébe hátul még mindig Zapata keveri a kártyát. Olyan volt az egész, mintha a korai ebéd utáni csendes pihenőre mentünk volna ki a Marassiba. Kemény dolog tizet igazolni egy mercato alatt, de az összeszokottság nagy úr, szóval az ősz folyamán még bőven lesznek ilyen fogalmatlan meccseink. Reméljük, minél kevesebb.
Rendben, behúztuk azt a hat pontot, amit be kellett, de a genovai egy egészen más meccs lesz. Alapesetben persze itt is egy győzelemmel számolnánk, de a taktikai variációink még közel sincsenek abban a szakaszban, amikor előre lehetne borítékolni bármit a Milantól: azt azért reméljük, hogy Hakan és Jack egyszerre nem fog ki nagyon tróger napot. Continue reading
A meccs nagyon kevés szakaszában tűnt úgy, hogy ezt megnyerhetjük, mégis sikerült – írhatnánk, hogy ez egy igazi nagycsapat ismérve, amikor rossz játékkal is képes három pontot hozni, csak sajnos baromira nem erről volt szó péntek este Genovában. Nagy szerencse, hogy így alakult, különben egy vödör istenáldása biztos rázuhant volna a kispadra és az öltözőre is. Continue reading
Az olasz szövetség döntéshozói és golyómelegítői már szeptember közepére megajándékoztak azzal a “szívességgel”, hogy lehetőséget adtak szeretett csapatunknak, arra, hogy már a péntek esti söröcskébe beleköphessenek, megalapozva a hét legszebb napjainak hangulatát. A vizenyős Genovába utazva könnyen lehet, hogy ma este sem növeljük pontjaink számát, még úgy is, hogy utoljára gyenge hat éve kaptunk ki tőlük ezen pályaválasztás mellett.
Continue reading
Pöcsfej helyett egy igazi Farok, sej-haj, csuhajja!!! Kopasz, és kemény, mint a kád széle – Berlu papa is megirigyelhetné. Ernyedt Szinyótól búcsút vettünk, nem kell ide jugó import, ha egyszer van nekünk saját nevelésű, helyben fogant, helyben nevelkedett, helyben edződött tagunk is! Tűzzük is rá zászlónkat – mondta a Péniszkirály, majd átadta a tudást újdonsült helytartójának, így gyémánt középpályával fogjuk megcsinálni az összes lukat a Sampdoria-középpályán! Úgy betesszük nekik, hogy 3 napig mankóval fognak járni, az biztos is! Visítson az összes kékmezes ratyi, hej-hej-hej! Hajtás után toljuk neki tovább.
Kuzinvalagban is megforgatva
Száraz, mint a jó kunsági homok, nehéz, mint egy talicska érett trágya, kapar, mint a legcudarabb házipálinka, és úgy érzed magad tőle, mintha lenyeltél volna egy kiló meggymagot. Állítólag egyszer valaki ráfújta az orrát, hogy jobban csússzon, persze, aki mesélte nekem, az is csak úgy hallotta valahonnan, ti is úgy terjesszétek, hogy beiktattok vagy 5 köztes szereplőt. Tisztára mint Platón Lakomája. Szerencse is, hogy nem láttam, mert aligha tudtam volna felépülni belőle, és akkor most nem tudnék posztot írni nektek. Na nem mintha ne lett volna doszt elég a Hellas-szopás, én azt mondom, posztot kaptok, oszt jó napot, a meccset magát meg inkább ki is hagyom a sunyiba. Még hétközi olvasnivalót is kaptatok Pálka arany tollából, ugye, hogy micsoda cukker-mukkerek vagyunk? Hajtás, pajtás!
Egészségetekre!
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
Igazi rendes gólt azért még mindig nem lőtt…
Legalábbis ezt válaszolta Szinisa Mihajlovics a Sampdoria elleni meccs előtt. Mindenesetre azt azért megnézhetjük, hogy ez tényleg így lesz-e: Bertolacci hiánya továbbra is ennyire érzékenyen fog-e érinteni minket, Montella személye jelenthet-e jóval többet a Sampnak, mint nálunk a szerbé, és mi van akkor, ha van egy relatíve kipihent Baccád. Continue reading
Egy picit megkésve, de azért csak összefoglaljuk a vasárnap esti legendás mérkőzést. Talán van olyan, aki tudja, milyen posztra számíthat hajtás után, úgyhogy gyorsan levonom a konzekvenciákat még itt a bevezetőben. Két napja egy harcos, magához képest összeszedett, egészséges mentalitású, ámde fájdalmasan korlátozott képességű Milant láthatott a nagyérdemű. A vége felé izgulva figyeltem, hogy mennyi idő van még hátra, szurkolható volt a csapat. Viszont ebben ennyi volt, ez a csapat erre képes. Látszott. Mákkal persze lehetett volna 1-0 vagy 2-1, az összkép viszont ettől még ugyanez maradt volna. Hétvégén Madonnina, addig meg egy kis diagramgyűjtemény.
Tizenegyes!
Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a rettenetes Szinisa edzői kinevezése már nem lenne tétel morálisan-szakmailag-anyagilag tökéleten lecsúszott klubunk életében, mégis, én azt mondom, hogy maradjon csak a seggén ez az exlaziós, exinteres alattomos, agyatlan, fajgyűlölő, soviniszta, kisstílű útszéli tróger, inkább akkor már a paprikajancsi Pippo, köszönöm szépen. Persze tudom én, hogy ennél ótvarabb csapatunk vele sem lehetne, viszont a gyomrom nem kérdez, nem magyaráz, nem indokol, csak reagál, de azt nagyon. Menjen csak vissza a Lazióba, biztosan jól kijönne az ultrákkal, vagy a kuzinokhoz, akik csodatévő messiásként várják. Hajtás után ellamentálunk ezen, azon meg amazon, ahogy szoktuk.
Itt éppen leszarnégerezik és leszarcigányozzák egymást Vieirával