Kedves barátaink, vezessük fel akkor az esti meccset, még ha nem is ez a legfontosabb most az életben. De maradjunk a szorosan értelmezett témánál. A Milan 4 éve nem tudott ilyen sok pontot szerezni egy félszezon alatt, mint most (37). Tehát a számokban mindenképpen kimutatható az előrelépés. Most indul a ritorno, én azt gondolom, ha csak még egyszer ennyit sikerül összehozni, már jók vagyunk. Persze jó lenne többet, még többet, de ehhez tovább kell javulni. Mostani ellenfelünk, a Napoli, a tabellán is közvetlen riválisnak számít, ősszel elvertek minket, tavaly szétgyaláztak minket a San Siróban, ütni kell őket. Hajtás után óvatos duhajkodás.

Elolvastam a tavalyi összefoglalómat a 0-4-ről, hát elég szürreál hangulat fogott el utána, szerencsére kopnak az emlékek, és már meg sem volt, hogy milyen szakadékokból kapaszkodtunk vissza az elmúlt fél évben azóta. Pedig nagyon fontos, tabut ledöntő hatása volt annak a 0-4-nek. Egészen odáig alapvetés volt, hogy itthon nem tudunk olyan rosszak lenni, hogy ki tudjunk kapni a Napolitól, vagy ha igen, akkor azt már tényleg szándékosan kell csinálni. Ez igaz volt egészen azóta, hogy kivakarták magukat a másodosztályból ezek a déli maffiózók, kéz a kézben a púpos haverjaikkal. Ebbe tehát már nem tudunk kapaszkodni. Persze ebből még nem következik, hogy mostantól ez lesz a trend.

A formánk nem elég jó, szórjuk a pontokat mostanában. Pár napja Torinóban saját eddigi teljesítményükhöz méltatlan módon tevékenykedtek a srácok, az első félidőben mindenképpen. Igen, jól ismerjük a burleszk műfaját, de szerencsére hanyagoltuk már egy ideje. Teljesen világos, hogy ha megint ezt adjuk elő, akkor az lesz a vége, mint tavaly. Én nem tudom, mi a fene okozta ezt, de nagyon remélem, hogy ezek a hajmeresztő dolgok ma este nem fognak elkövetődni. Az, hogy 0-2-nél Giggio állva maradt – és ezzel állva tartva a csapatot is – a minimum volt azon a meccsen, de most ilyenbe nem kéne belemenni.

A Napoli BL-résztvevő, erős csapat. Minőségi játékosaik vannak, és bizony fel kell kötni a gatyánkat, mert az ők nem a fővárosi ócskapiacon szerzik be a szélsőiket. Elég erős formát mutatnak, jelenleg övék a leghosszabb veretlenségi sorozat a ligában, és közben persze fossák a gólokat. Sarri papa vagány csávó, eljutott odáig, hogy az ütközőgép Allan helyett a firkás kis lengyelt, Zielinskit teszi be a kezdőbe. Elöl nagyon veszélyesek (Callejón-Mertens-Insigne, hmm…), a középpálya is inkább játékos, mint izmos (Jorginho és Hamsik plusz a polák), hátul viszont viccesek (Albiol mellett a veterán lepkevadász, Pepe Reina is tiszteletét teszi a San Siróban). De hozzá el is kell jutni, úgyhogy fel kell kötnünk a gatyánkat alaposan. De ma este ez lesz a föladat.

Hiányzóink vannak, komolyak. Romagnoli kipirosozta magát, de inkább pihenjen is, mert ráfér. Locatelli is rengeteget játszott az elmúlt hónapokban, neki sem árt egy meccs szünet. De Sciglio sem lesz, de ő nem kulcsember jelenleg. Niang konstans influenzával küzd, de ő se. Poliról is lehet mindenfélét olvasni, de ezt csak a rend kedvéért jegyzem meg. Hát ennyi, játsszon, aki játékra kész, és oldják meg. Gómeznek ilyen csatárok ellen ez most szép feladat lesz, de meg kell oldania, lehetőség szerint egy gólnál többet ne hozzon össze. Ott lesz mellette Raklap, aki egy jó Alessio nélkül nem egy életbiztosítás, de ez van. De a kulcs úgyis a középpálya lesz, mint mindig. Kuco kelleni fog, mint egy falat kenyér. Pasalictól is sokat várunk, ami nem látványos megoldásokat jelent elsősorban, hanem hatékony és fegyelmezett munkát. Neki is van még hova bőven. A kiadó harmadik helyre Sosa tűnik befutónak, aki egy erősen kompromisszumos megoldás, Bertók viszont a párharcokban még gyengébb, Jacket meg nem játszhat két helyen, Polit inkább hagyjuk, más meg már tényleg nincs. Elég billegősnek tűnik, de ez van. Elöl van egy Susónk, aki a játékunk 50%-át adja, egy Jackünk, akitől talán ismét lehet várni a dugókat, meg egy hologram üzemmódban közlekedő Baccánk. A szélső védőket nem is mondtam, pedig fontosak lesznek (főleg ha kiharcolnak ismét egy-két tizit, de inkább ne): Abate (ha megint lefutják labdával, az ciki lesz) és Calabria vagy Antonelli. A padon Gyula és Bertók lesznek azok, akiktől várhatunk valamit.

Nyilván könnyű mondani, hogy meg kell őket fogni a középpályán, mert ha rá tudnak gyorsítani a védelemre, akkor nekünk kampó. De mégis ezt kell megoldani. És közben maradjon valami játékunk is. Fel van adva a lecke alaposan, de arról volt szó, hogy ez a csapat el akar érni bizonyos dolgokat. Szeretnénk akkor ennek a nyomait látni legalább. Mocskosul nehéz lesz, nem is mi vagyunk az esélyesek a bukik szerint, de meg kell próbálni. Valamiért jó előérzetem van, nem mintha bármi alapja lehetne vagy számítana ez bármit is. A lényeg továbbra is az, hogy FORZA MILAN!!!