Szépen elkenték a picsánkat. Cimborák, ez lehet az a hét, amikor elúszott a szezon. A kutyakiesés után megérkezett a „szőrivel”. Egyszerűen ledaráltak minket a bikák. A jutalom 3 hely mínusz a tabellán. Esélyeink erősen megcsappantak – azon túlmenően, hogy így a 35. kör táján már illene megpróbálni megnyerni 1-2 meccset, már a riválisok bukdácsolása nélkül nem jutunk semmire. Lassan már a tavalyi eredményességünk is elérhetetlen kategória lesz, ezt azért nem gondoltuk. Kifingtak a srácok teljesen, a dinamika teljességgel hiányzott az este. A hazaiak hozták a skót 2-be való arcukat, nekünk viszont most ők is megugorhatatlan kategória voltak. Alig nyerünk párharcot, gyengék és lassúak vagyunk. Szar. Hajtás után még egy picit anyázunk.

Szegény Kotró

Fogalmam sincs, mi az oka ennek a látványos széthullásnak, de leolvadtunk, mint a frigó áramszünet idején. A problémák erőnléti jellegűnek tűnnek. A középpályás hirigeket mostanában bukjuk, így volt ez most is. A labdakihozataloknál, támadásépítgetéseknél nulla a sebesség. Elképzelni nem tudom, a liga egyik legfiatalabb kerete miért mutat ilyeneket. A mostani meccsen még egy fokkal szigorúbbnak tűnt a történet, hiszen a hazaiak minden meccsükből sztálingrádi csatát csinálnak. Egyszerűen lehúztak minket a slozin. Ennek vajon ki lehet a felelőse? Csóró Gatta alatt gyönyörűen felforrósodott a pad. Én már komolyan kezdem félteni a blogdizájnt, szerencsére a srácok átmentik nekünk ezt is a kövi szezonra.

Nem volt szép

A gond az volt, bármennyire is „döntő” lehetett a mai, a kezdetektől fogva a hazaiak akarata érvényesült. Játékból még nekik sem ment volna, ezért rúgattunk magunknak két nagyon szar gólt. Egyik nagyobb retek volt, mint a másik. Keszi tizije véleményes volt éppen, ekkora szart azért ritkán fújnak be. Mindegy. Aztán, amikor már elkezdett érdekelni a történet, Musa rúgatott velük mégy egyet. Köszönjük, kellett. Azt nem lehetne mondani, hogy ne lett volna helyzetünk, annyit lőttük kapura, mint a Toro. A gond az, hogy nem jött át, hogy mi tényleg itt és most a BL-ért harcolnánk. Elfogytak a szavak. Eddig még talán el lehetett hinni, hogy tényleg megyünk valamiért, innentől viszont már ez is nagyon nehéz lesz. Nem tudom, évek múltán hogy fogunk emlékezni erre a szezonra, de én most sem látom akkora tragédiának a helyzetet. A nyár szúrós lesz, mert a BL-bevételek nélkül bizony könnyen lehet, hogy piacra kell dobni az aranytartalékot. Hát ez van, ennyire mélyről ennyire keservesen nehéz visszakapaszkodni. Viseljük derűvel, a félúton már biztosan túl vagyunk. Hétvégén jönnek Szinyó mesterék, az öreg már benntartotta a spagettit, elvileg tét nélkül futnak, de hát számít ez valamit… Vér, könnyek és sírás helyett egy vállrándítás. Vagy amit szeretnétek.