Chelsea – Milan 3-0 / Nem nekünk való

Papíron ettől a meccstől várhattuk a legkevesebbet a csoportkörben, és még a sérülések is a legjobb ütemben ütöttek be, szóval óvatosan mentünk neki a szerda estének. Még így a limitált elvárásokkal együtt is komoly gyomrosba szaladtunk bele, a tavalyi BL körben nem volt ilyen súlyos vereségünk, sajnos osztálykülönbség volt a csapatok között, pedig jelenleg ez a Chelsea sem a közvetlen európai elit része. A tovább után rövid fenyítés, aztán felejtés.

Hát urak, nem véletlenül csúszott ez az összefoglaló poszt, mert nem igazán volt gyomrom nekiállni, úgyhogy ezúttal is elnézést, ez krasnaja kolléga zseniális beharangozója után egy alibi lesz, valami olyasmi, mint amit a csapat is művelt a pályán. Én előzetes nehéz meccset vártam, sima vereséggel, de ennél azért komolyabb helytállást, itt gyakorlatilag az első 15 perc után a pályán sem voltunk, és egészen amatőr hibákat vétettünk.

Pedig tényleg nem indult rosszul, kicsit be tudtuk szorítani őket, Leao nyerte az 1v1-es párharcokat sorra, a középpályát uraltuk, hogy aztán ezekből majdhogynem semmi ne maradjon meg a későbbiekben. Azért csak majdnem, mert Rafa még így is majdnem tudott a semmiből gólt rúgatni a csapattal, Radó sajnos képes volt 6 méterről kibombázni a stadionból a ziccert. A félidőben még érezhettük úgy, hogy egy kukázós x kijöhet ebből, valamikor a 93. percben Tonali átlépi a labdát, Bennacer betekeri, Dest lefejelve Thiago Silvát továbbcsúsztatja, hogy aztán Sanyi seggéről bepattanjon, valahogy így képzeltem el 1-0-nál.

Aztán a második félidőre a teljes szétesés jött, és bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam a meccs előtt: a Reece-James – Ballo-Touré (ez a sok kötőjel összezavar) párharcot brutálisan elveszítettük. Szégyen amúgy nincs ebben, a világ egyik legjobb jobboldali wingbackje az angol jelenleg, Ballon meg a Serie A-ban is kevés néha, hát még itt, mindkét gólnál brutálisan nagyot hibázott sajnos. De persze nem csak ő, a másodikban Tomori is bőven benne volt, azt a helyezkedést, meg ahogy kibújt mögötte Aubameyang inkább nem is minősítem.

Persze nagyon hiányzott az a 3 alapember a védelemből, Maignan egyszerűen uralja a 16-ost, szóval ő az első és a második gólnál is különbséget jelenthetett volna, Sanyi azért nem arról híres, hogy kirobban a kapujából és üvöltve utasítja a védőket, merre helyezkedjenek. Theot szerintem magyarázni sem kell, a labdakihozatalok vele sokkal egyszerűbbek lettek volna, Dest meg sajnos egyelőre teljes kuka, adjunk neki időt persze, mert fiatal és új ember, szóval teljesen ellene fordulni indokalatlan lenne, de mint egy zombi úgy mozgott a pályán.

Ennek ellenére azért aggasztó, mennyire életképtelenek voltunk előrefelé, ennél többet vártam, gyakorlatilag egyetlen értelmes helyzetet sikerült kidolgozni, pedig ott papíron kevesebb volt a jelentős hiányzó. A vészharangot még nem kongatnám, mert a Napoli elleni vereségnél jól játszottunk, de az Empoli és most a Chelsea elleni teljesítmény már elég vékonyka. Szombaton rangadó a Juventus ellen, és ez bizony egy kötelező győzelem lesz itt most.