Salernitana – Milan 1-2 / Közel nagyszerű

Milyen jó is volt újra meccset nézni, visszatértünk, egy kellemes szerda 12:30-as átmozgatóval – és de jó, hogy ezt tudom írni, mert a banter éra minden PTSD tünete előjön az emberben, amikor azt látja, hogy ilyen korán játszunk, egy alsóházi csapat ellen, aki már szívatott meg minket tavaly, idegenben, szar felkészülési meccsek után. Nálam ez automatikusan veszélyes x szagú, végtelen sok bénázással. De hát van egy Rafánk, egy Tonalink, és még sorolhatnám, a végeredménynél simábban ment ez, az az igazság.

Krasnaja kolléga inkább érezte ezt, ő betippelte a győzelmet, én nem hittem el neki, de tessék. Tartotta a frontot a szünet alatt minőségi posztokkal, és most is tökéletesen indított, maximális respect a világ egyetlen Sanyi mezzel rendelkező szurkolójának! Apropó Sanyi, bevallom pár napja szíven ütött, hogy mi tök komolyan kapusokat igazolgatunk, és a román adonisz várható továbbra is a kezdőbe, Mike visszavonult, ennyire súlyos az orvosi stáb teljesítménye? Kriminális tényleg, de szeretjük az ilyen deficites szitukat.

Főleg, hogy a kapun kívül ez bizony gyakorlatilag a legerősebb kezdőnk volt, visszatért Dávidka és Széle is a jobboldalra, a világot nem váltották meg, de stabilitást mindenképp adtak a csapatnak. Középen Tomori és Anulu a rettentő magabiztos tavalyi formát hozták, a baloson Theo most átlagosan játszott, Leao viszont úgy tűnik ha valamit összeszedett a válogatottban, az még több önbizalom, már az első 10 percben megmutatta, hogy más szinten játszik, mint gyakorlatilag bárki ebben a ligában.

A meccs embere persze ennek ellenére Tonhal volt, előbb adott egy parádés gólpasszt, a másodikat meg ő maga verte be, tanári módon. Jót tett neki az a VB szünet úgy tűnik, ha ilyen formában nyomják Bennacerrel, akkor a csapat minden gyengeségével együtt bármilyen meccset be tudunk húzni. Voltak azért intő jelek a felkészülési meccsek után, mert rettentő gyengék voltunk, mindenki hülyére vert minket, ezért aztán kicsit megnyugtató volt ez az első bajnoki, a 2-1 ellenére töménytelen mennyiségű helyzetet alakítottunk ki, Ochoanak senki nem szólt, hogy már vége a VB-nek, úgyhogy brutális védéseket mutatott be. Ez így szép és jó, de teljesen azért én nem vagyok meggyőzve, mert itt inkább arról is szó volt, hogy rém gyenge volt a Salernitana, épp elég baj, hogy még így is meccset tudtak csinálni belőle.

Hétvégén már jön is egy nagyobb teszt a Roma ellen – ami szintén kötelező győzelem, mert a Napoli veretlensége is oda, de még így is 5 ponttal előttünk vannak, mögöttünk pedig érkeznek a kuzinok, plusz Allegri trabantja is ott dübörög valahogy. Megint szép sűrű lesz a program, én már nagyon vártam, lássuk mit tudunk, a legjobban mindenestre Mike visszatérésnek kell most szurkolni, addig is lehet szervezni valami ivósjátékot a velünk hírbe hozott kapusokra, Sanyit úgysem szorítja ki egyik sem!