Atalanta – Milan 3-2 / Nem volt vicces

„Ha több gólt rúgtunk volna, nyertünk volna. Ha ugyanannyit, akkor pedig megérdemelten hoztuk volna ezt a nehéz mérkőzést döntetlenre. Ehhez képest ők rúgtak többet, és ez megkutyulta a taktikai elképzelésünket. Jobbak voltunk, amíg ők nem lettek jobbak. Aztán már sajnos nagyon összezavarodtunk, és nem volt ötlet a játékunkban. Amíg Calabria nem kapta meg a pirosát, 11 emberrel játszottunk. Aztán meg már csak 10-zel, és ez nehézségeket okozott. Sokkal jobb volna a kedvünk most, ha nem kapunk ki. De tanulnunk kell a hibáinkból, és koncentrálni a következő mérkőzésre. Biztos vagyok benne, hogy sok munkával és kitartással sikerül felkészülni a Newcastle ellen, és jó eredményt fogunk elérni újra az utolsó meccsemen a Milan kispadján.” – részlet Pefano Stioli meccs utáni nyilatkozatából.

Nézze, akinek van gusztusa

Sporttársak, ez már megint mi a bűnbánatos rozmáránusz volt? Rengeteg kedvvel és őszinte mosollyal most akkor leírom, hogy én hogyan emlékszem a meccsre, illetve a főbb eseményekre:

Mivel a középpályánk kulcsembere, Lófaszcsík újra bevethető volt, és ő bizony az eddigiekben 4-2-3-1-ben mutatott kiemelkedőt, így felálltunk a jól bevált 4-3-3-ban.

Theo újra középhátvédként remekelt (klasszikus Tatás szemmel verést is bemutatott például Karesz első kihagyott helyzeténél), nehogy véletlenül legyen komoly balszélünk Rafa hiányában. Ettől függetlenül az egyik korai felfutásánál a tizenhatos előtt olyan talpalást kapott egy lövési kísérletnél, hogy nem lennék meglepve, ha valami csontja megrepedt volna, és kidőlne pár hónapra.

Karesz, mint jó szabotőr, több helyzetet hagyott ki az első félidőben, mint amennyibe eddig Jóvicc került összesen a szezonban. Emellett persze kiosztott egy gólpasszt a helyi Báppénak, és jó barátságot ápolván a korábbi kapitányával, nem volt rest hülyét csinálni belőle párszor. Remélem, ez megéri azt a 27 millió eurót a kékeknek, hogy ott tudják tartani a posványban a következő szezonra is.

Elég hamar körvonalazódott, hogy Gázper is nézett pár Pioli masterclass mérkőzést az elmúlt két évből, és észrevette, hogy lövése sincs az öregnek sem a három védős rendszerrel, sem a magas letámadással szemben. Nem volt valami kúl húzás tőle, hogy itt mindkét kriptonitot előhúzta a zsákból.

Azért persze sikerült dominálni a labdabirtoklást az első játékrészben (66%), a szokásosan penge és kapura veszélyes hátsó passzjátékkal, és szinte az egész első félidőben meddő fölényben vergődött játszott a szeretett csapatunk. Aztán természetesen jött egy szarcsimbók megpattanó, és Végbélkúpmájnerszék örülhettek a vezetésnek. Nagyon úgy tűnt, hogy ezzel fordulunk, de nem úgy van az, mert a büdös nagy hulla semmiből Oli fejelt egy szokásosat. Ezúttal szögletből. Rég nem örültem ennyire egyáltalánnem egy Milan gólnak.

A második félidőre tartogatta a meccs az igazi ínyencségeket: az egy dolog, hogy nem túl meglepő módon tragikomédiába hajló teljesítménnyel rukkolt elő Csucsinnyó, és a CSK, de a hazaiak második góljánál álljunk meg egy pillanatra, mert ez valami félelmetesen dermesztő volt már megint. (aki szeretné megnézni, itt van az időzített link az összefoglalóhoz) Az akció indulásánál Calabria bent kolbászol a zinvertid fullbekk pozijában (indokolta ezt bármi ebben a helyzetben?), kidobják Karesznak a balra, ahol Csucsó lazán sétálgat befelé, két emberrel a háta mögött. Szerencsétlen mire kapcsol, teljesen reménytelen helyzetbe kerül CDK lendületből való átvétele után, Calabria közben visszakocog üres területre tök fölöslegesen már, mire Zsuzsi próbálná keresztezni a beadást, de szépen beteszi mögé a belga, méghozzá oda, ahol a francia vörldklássz csúcsvédőnk az emberét méterekre elhagyva csinálja a nagy semmit. Ez itt 4 védekező játékos produkciója volt 2 támadóval szemben a tizenhatoson belül. (a hosszún Flóri fogta, amit fognia kellett). Kié a felelősség?

A gól után a mester cserére szánta el magát, csóró Csicsó le, Múzsa ki a szélre, Bence pedig visszatért középre, aminek én személyesen végtelenül örülök, mert ez alatt a bruttó 40 perc alatt, amíg pályán volt, látszott, hogy miért hiányzott ő nagyon. Lesz még azért élesebb meccse is remélhetőleg.

A 75. percben következett aztán egy újabb Benny Hill show, ahol Májki meccsben tartotta a seggünket megint (bizonyítva újra azt, hogy megérné neki odaadni azt az évi x millió pluszt, amit jogosan kér). A meccs ekkorra egy randomfüggvénnyé keredett, és dobott a gép egy Jóvicc gólt, amivel sikerült másodjára is egyenlíteni. Kiszakadt a gólzsák a gyereknél remélhetőleg, mert nagyon szükség lenne egy épkézláb csatárra, aki nem Oli. És feltenném a költőit: ki emlékszik még, mikor volt utóljára olyan, hogy egy meccsen belül két csatárunk is gólt szerzett? Amúgy meg Puli gólpassz ismét, szépen csendben, mégha ezen a meccsen ő is alul múlta a várakozásokat.

A random faktort erősítendő Stefi a pályára durrantotta a dupla algír dinamitot először a történelemben. Vegyes is szar volt sajnos. Ezzel nem volt persze egyedül, Calabria mesteri becsúszó szerelésével megkapta a második sárgáját a 93. percben. Legalább volt mire fogni a teljes összeomlást a meccs után Piolinak.

Nem érdemeltük volna meg azt az egy hitvány pontot sem, amit ekkor még indikált az eredményjelző. Szerencsére Adli is így gondolta, és nem vette fel a mélységből érkező emberét, ezzel teret engedve annak, hogy megmentsen minket ettől a büdös ponttól Kurviel, egy zseniális, sarkazós megmozdulással. Ezt érdemes megnézni párszor.

Kár, hogy mi kaptuk

Ezzel szerencsére vége is lett ennek az ember és állatkínzásnak. Pioli nyilatkozott megint egy jót, és a botok begyűjthettek minden adatot, hogy ezt a remek statisztikai összegzést még be tudjam ide vágni nektek, és mindenkinek, aki szereti:

Végezetül, mivel tudom, hogy rendszeres olvasója a mister a bolgnak, szeretnék egy kicsit sem burkolt üzenettel ellátott dalt küldeni Pefano Stiolinak, hogy legyen kedves gondolkodjon el azon, hogy vajon tényleg jó-e rá ez a kabát, vagy inkább megvárja azt a pár hónapot még, amíg nyáron elküldik a jenkik valami más szakmában szerencsét próbálni! Aki meg nem ismeri őket, de a stílustól nincs hányingere, az hallgassa sok szeretettel, legalább ennyi jó legyen ezen a hétvégén.

Álmodik a nyomor, tudom.

Viszont elvtársak, szerdán Score, forrázzuk ki a Kastély ellen az EL indulást BL továbbjutást!