Hölgyek, Urak, úgy kezdtük ezt a szezont, ahogyan azt kell, teljesen megnyugtató, magabiztos győzelemmel Szinyóék ellen, akik a legnagyobb veszélyt az első 70 percben nem a kapunkra, hanem a játékosaink lábaira jelentették. Ibra dupla, Calabria feltámadás, random Duarte feltűnés, volt itt minden!
Most már mondhatni a szokásos könnyedséggel, magabiztossággal és szép játékkal hoztuk le az újabb kötelező győzelmet, elsősorban a címben említett két úriembernek köszönhetően. Egy tökéletes július tökéletes zárása, dicsérethalmazzal a tovább után, mert megérdemli a csapat és a Pioliball.
Közeledik a bajnokság vége, a Sampdoriához látogatunk az utolsó előtti fordulóban, nagyjából most már tényleg tét nélkül, nagy Roma bénázás kéne az 5. hely megszerzéséhez. A brutálisan jó sorozat folytatása, a veretlenség megőrzése lehet a cél. Tovább után rövid beharang, addig meg egy kép a héten bemutatott következő hazai mezről.
Eseménydús kedd esténk volt, a Sassuolo megverése mindig édes élmény (mióta Berardi egy négyessel kivégezte Allegrit), bebiztosítottuk az EL szereplést a következő szezonra, kiesett gyakorlatilag a teljes védelem pont az Atalanta elleni meccs előtt, és ráadásul egy váratlan fordulattal a semmiből az edzőkérdés is tisztázódott.
Újabb győzelmet arattunk, hátrányból fordítva, főleg néhány kiemelkedő egyéni teljesítménynek köszönhetően, de a játék összességében is rendben volt ismét csak. Kezdünk ehhez hozzászokni, és na, nem olyan rossz érzés. Rövid összefoglaló a tovább után.
Pláne akkor, ha ilyen szarul játszunk. Mert Nápolyban bizony nem sok közünk volt a meccshez, főleg az első félidőben, a hazaiak sokkal veszélyesebbek voltak, de így is sikeresen harcoltuk ki a döntetlent, és így a megszerezhető 12 pontból 10-et gyűjtöttünk be a Roma-Lazio-Juve-Napoli négyes ellen.
Ha valaki 2 héttel ezelőtt azt mondja nekem, a Napoli elleni meccsnek úgy fogunk nekimenni, hogy előtte a Roma-Lazio-Juve triót egytől egyig megvertük, akkor egészen biztosan jól kiröhögtem volna ezt az Ibra szintű nagyotmondást, aztán tessék, mégis így vagyunk itt. A győzelem viszont talán most lesz a legnehezebb ebből a sorozatból.
2016 október 22. Ekkor nyertünk utoljára bajnoki meccset a Juventus ellen. 1989-ben lőttünk utoljára 4 gólt nekik. Szintén 2016 októberében jöttünk vissza utoljára 2 gólos hátrányból, a Juventus pedig 2016. március 16-án kapott ki utoljára 2-0-ás vezetésről, a Bayern elleni BL nyolcaddöntő visszavágóján, bajnokin még régebbre kell visszamenni, egészen 2013. október 20-ig. Nem mindennapi siker volt ez tehát, nem tudom mikor volt utoljára ekkora élmény Milan meccset nézni. Az én szemeim előtt a lelátón üvöltő Fester és a mellette önelégült mosollyal nyugodtan ülő Berlusconi sziluettje is felsejlett, úgy teleportáltunk vissza a 2000-es évekbe.
A visszatérés meglehetősen jól sikerült a szerényebb képességű ellenféllel szemben, ma viszont következhet is az első igazi teszt, egy Roma elleni rangadó. Újabb “rá sem ismerünk erre a csapatra” jellegű másfél órát kapunk vagy jöhet a szokásos letargia?
Nos, itt vagyunk újra. A csapat is, mi is. Reméljük mindenki jól van, és hogy túl komoly elvonási tünetekkel sem küzdöttetek a Keszi bombák, Calhanoglutól elpattanó labdák és Calabria ellenfeleknek adott gólpasszok hiányában. Először is a legfontosabb dolog: ma este, 21:00, Coppa Italia visszavágó a Juventus ellen. A tovább után hírösszefoglaló és beharangozó következik.
