Minden, amit tudni szeretnétek az előttünk álló évadról. Meg az is, amit nem. Lesz-e hatósági áras vihar karácsonykor? Hány nap homofiszt kapsz januárra? Mikor lép fel Madonna legközelebb a Szigeten? Vajon a konyha melyik elérhetetlen zugába szart be a bezárt macska? Mikor lesz végre zöld első számú meze szeretett csapatunknak? Hajtás után inkább el se olvasd, csak görgess a végére, másold le a tételsort, és kummantold meg, hadd szórakázzunk mi is!!!
Pajtások, rég volt már ilyen: augusztus közepére már lényegében lezárult a mercato, összeállt a csapat, alig vannak sérültek, bajnoki címvédőként utazunk a korábbi mumus Atalantához. Erősen tolerálható állapot. Na jó, esetleg beesik még egyméter kilencven lédig verőnéger az adott napi árfolyamon, meg Kalitka elmegy kölcsönbe a Sampba tanulni a helyi Mágustól, de ennyi. A vendéglátók felett 3 meccses győzelmi sorozatot tartunk nyilván, a még az átkosban minket folyamatosan leckéztető meg oltogató Gasperini mester is azt nyilatkozta a meccs apropóján, hogy a Milan a modell a pályán és a pályán kívül is, mi kell még? Hajtás után álom alapítási.
Continue reading
De még milyen, azt a sistergős kutyaúristenit!!! Annyi a hír, hogy csak kapkodjuk a fejünket!!! Több itt a fordulat, mint a bajnokságban!!! Nem szeretnék nagy életbölcsességeket megosztani, de vidéken sokkal inkább túlélhető ez a fenenagy hőhullám, mint egy nagyvárosban!!! Pedig azt mondják, hogy a Kiskunság már most is félsivatag, lehet, de szerencsére még nem betonozták le!!! Így hát maradt erő egy hevenyészett és szedett-vedett miabánat van poszt megírására, hajtás után!!!
Bajnokok, visszatértünk! A nagy ünneplés után itt a nagy ítélethirdetés ideje. Lesújtanak a súlyos kalapácsok! Már olyan rég nem írtam, hogy itt ülök fél bekezdésen mióta már! Előszedem akkor a mindig előhúzható helykitöltő varázs kifejezéseket: Hétszünyű Kapanyányi Monyók, Y-bárca, rejtett foglalkoztatás megdönthető vélelme. Hajtás után veressétek oda Ti is!!!
Pajtások, ez a bejegyzés egy bajnoki címet vezet fel. A mienket, nagyon remélem. Egy pont, egyetlen egy szaros egy szaros kis pontocska hiányzik, aztán Mészöly Kálmán bácsisan egymás nyakába ugorva „gyere a kurva anyád, a kurva anyád, a kúúúúúrvaaanyááááááááááád”. Az nem lehet, hogy ne legyen meg, olyan nincs, hogy ne jöjjön össze. Isztambulnál nem lehet nagyobbat bukni, azok nem mi leszünk, az nem ez a Milan. Nem, egy meccsen továbbra sem vagyunk csillagharcosok meg bolygóközi turbópatkányok, viszont a mi csapatunk a legerősebb. Isten ne adja, hogy románhoz kell nyúlj — de ha mégis, nos, a mienk a Madonninán tizit fog, másoké meg, hmmm, azt láttuk, hogy mit csinál. Azért mehet majd Sanyi meg Radu is a Fáraó mellé a fejlécbe, a „lepusztult” után meg odaírjuk, hogy „román” — bármit, ezen nem fog múlni. Jobban mondva, a srácokon nem fog múlni. Bárki is kerüljön oda, meg fogja oldani, valahogy. Ebbe mindenki beletette a magáét. A teljesség igénye nélkül: Kispál góljával vertük a Speziát, Kastély dupla assisztjével gyaktuk le a Veronát, Sándor egy baromira megsüvegelendő teljesítményre volt képes, amikor be kellett ugrania, és bizony Gabika is hozta magát a neki jutott kevés számú alkalmakkor. Nem szeretnék kiemelni senkit, annyira, de annyira megérdemelné ez a társaság, amit csak nagyon ritkán lehet érezni. Hajtás után ez most lehet, hogy egy picit hosszabb lesz.
Bajtársak, napra pontosan 11 éve az Olimpicóban kiharcolt 0-0-ával megnyertük a bajnokságot. Holnap este pedig tehetünk egy óriási lépést a következő scudettónkért. A feladat nem egyszerű, de nem is lesz nehezebb, mint az elmúlt hetekben. Nincs olyan ellenfél, akit fölényesen le tudnánk győzni, mindenkivel élet-halál harcot vívunk, és mindenkit le is nyomunk, valahogy. A jugoszláv kontingenssel mindig megszenvedünk, ősszel lendületből megcsaptuk őket, most tavasszal viszont eddig egy impotens 0-0-ra (Bologna) és egy szánalmas 0-0-ra futotta (Torino). A srácok azon vannak, hogy megtörjék a sormintát. Stef szerint koncentráltak és magabiztosak, nem pedig idegesek vagy túlcsordultak. Hajtás után forzázzuk ki ezt is!!!
Bajtársak, győztünk. A meccs közben nem lehetett elhinni, hogy nem nyerünk, a végén pedig már veszve látszott minden, de kikapartuk. Ez van, megyünk előre, amíg a scudettóra van egy kis esély, menni fogunk, kaparunk, reménykedünk és kesergünk, korholunk és káromolunk, de legfőképpen óriásit forzázunk. A munka ünnepén szétkapjuk a Dózsát, legalább négybe. Addig viszont hajtás után Acerbivel vigyorgunk.
Bajtársak, egy kicsit el vagyok veszve, szerintetek hogy nézne ki a tökéletes visszavágó? Csapjunk bele!
Pajtások, reméljük mindenkinek jól telt a négynapos hétvégéje, frissen, kisimulva tér vissza a kummantmezőbe! Most, hogy senki sem fog már elhervadni, és a piros tojások is elkeltek, visszatekintünk egész röviden a nagypénteki griffkopasztásra. Becsülettel kiálltuk a böjtöt, jutalmunk egy igazi fieszta, a 2 rúgott gól valóban piros betűs ünnep nálunk!!! Nagyon kellett, nagyon simán meglett, odatették a srácok. Hajtás után rövid hozsánna.
Csak el ne vigye a róka. Ha már a Nyuszit ünnepeljük. Bár egy kissé beleragadtunk a bejglibe. A griff is csak egy madár, tele van velük az arborétum. Madarat tolláról, embert barátjáról – haj-haj amikor még az átkosban mekkora de mekkora cimborák voltunk Preci Józsival, mindig volt egy vagon közös tulajdonú alapanyagunk. No de most már ők is idegen tollakkal ékeskednek, jenkik itt is, ott is, emberek. Usánkából is visszadigózunk – Tiszta „A keresztapa”. Paradicsomszósz fulladásig, az agyvelők is fröcskölnek fel s alá, fel s alá – vacsora közben viszont nem beszélünk üzleti ügyekről. Hajtás, kimerevített állóképek, szenvedés, izzadságszag és véres könnyek.