Bajtársak, napra pontosan 11 éve az Olimpicóban kiharcolt 0-0-ával megnyertük a bajnokságot. Holnap este pedig tehetünk egy óriási lépést a következő scudettónkért. A feladat nem egyszerű, de nem is lesz nehezebb, mint az elmúlt hetekben. Nincs olyan ellenfél, akit fölényesen le tudnánk győzni, mindenkivel élet-halál harcot vívunk, és mindenkit le is nyomunk, valahogy. A jugoszláv kontingenssel mindig megszenvedünk, ősszel lendületből megcsaptuk őket, most tavasszal viszont eddig egy impotens 0-0-ra (Bologna) és egy szánalmas 0-0-ra futotta (Torino). A srácok azon vannak, hogy megtörjék a sormintát. Stef szerint koncentráltak és magabiztosak, nem pedig idegesek vagy túlcsordultak. Hajtás után forzázzuk ki ezt is!!!

Continue reading →

Bajtársak, győztünk. A meccs közben nem lehetett elhinni, hogy nem nyerünk, a végén pedig már veszve látszott minden, de kikapartuk. Ez van, megyünk előre, amíg a scudettóra van egy kis esély, menni fogunk, kaparunk, reménykedünk és kesergünk, korholunk és káromolunk, de legfőképpen óriásit forzázunk. A munka ünnepén szétkapjuk a Dózsát, legalább négybe. Addig viszont hajtás után Acerbivel vigyorgunk.

Continue reading →

Bajtársak, egy kicsit el vagyok veszve, szerintetek hogy nézne ki a tökéletes visszavágó? Csapjunk bele!

Continue reading →

Pajtások, reméljük mindenkinek jól telt a négynapos hétvégéje, frissen, kisimulva tér vissza a kummantmezőbe! Most, hogy senki sem fog már elhervadni, és a piros tojások is elkeltek, visszatekintünk egész röviden a nagypénteki griffkopasztásra. Becsülettel kiálltuk a böjtöt, jutalmunk egy igazi fieszta, a 2 rúgott gól valóban piros betűs ünnep nálunk!!! Nagyon kellett, nagyon simán meglett, odatették a srácok. Hajtás után rövid hozsánna.

Continue reading →

Csak el ne vigye a róka. Ha már a Nyuszit ünnepeljük. Bár egy kissé beleragadtunk a bejglibe. A griff is csak egy madár, tele van velük az arborétum. Madarat tolláról, embert barátjáról – haj-haj amikor még az átkosban mekkora de mekkora cimborák voltunk Preci Józsival, mindig volt egy vagon közös tulajdonú alapanyagunk. No de most már ők is idegen tollakkal ékeskednek, jenkik itt is, ott is, emberek. Usánkából is visszadigózunk – Tiszta „A keresztapa”. Paradicsomszósz fulladásig, az agyvelők is fröcskölnek fel s alá, fel s alá – vacsora közben viszont nem beszélünk üzleti ügyekről. Hajtás, kimerevített állóképek, szenvedés, izzadságszag és véres könnyek.

Continue reading →

Elvtársak, előttünk egy izgalmas utazás a festői Túrkeve városába, vár ránk egy nagyszerű mérkőzés egy újabb klasszikus jugoszláv gárda ellenében. Vendéglátóink általános gány formának örvendenek, vannak fontos hiányzóik, 7 fordulóval a vége előtt már eldőlt, hogy a csámpjonsztől a konfettiligán át egészen a B-ig sehová sem tudnak már odaérni: minden adott egy tökéletes Milan-élményhez, azt gondolom. Gólt tőlük bajnokin nem kaptunk mostanában, sőt, az egy évvel ezelőtti 7-0-ás dózerolás örökké szívünkben él, legyen neki könnyű a föld. Egy Antal-triplát adnék, ja, azt nagyon!!! Hajtás után elpakoljuk a szuszékba az ágyneműt.

Continue reading →

És igen, Urak, csak összebarkácsoltuk az újabb 3 puntit, továbbra is vezetve ezzel a bajnokságot. A 17. helyezett hazaiak ellen sem ment könnyen, csak nagy küzdelmek árán, a legvégéig harcolva sikerült megszereznünk a győzelmet. A helyzetek alapján rúghattunk volna talán többet is, de ami meg pont bement, hát az igazi bravúr volt, bombagól a javából, ha Bence nem üt ekkorát, szépen néztünk volna ki, óriási pacsi. És hátul is erősek voltunk, kétszer kerültek a szárdok helyzetbe, a clean sheetet viszont ennyiből nem tudták összemocskolni a mindig megnyerő mosolyú, szimpatikus Mazzarri mester fiai. Ez van, minden meccs egy háború 90 plusz percig, nincsenek könnyen osztott pontok. Hajtás után rövid értékelő.

Continue reading →

Olvtársak, folytatódnak a kalandozások, ezúttal a megnyerő kisebbik toszkán csapat érkezik a San Siróba. A közelmúltban mindenféle eredményt összehoztunk velük, hagyományosan nem fekszik nekünk a stílusuk, nehezen tudjuk megfejteni a sok mozgásos, helycserés passzjátékot (bármi is legyen az) illetve a presszing sosem feküdt nekünk. Node még decemberben komolyan lezúztuk őket, eredményileg, a többit most ne firtassuk. Mert hát mégiscsak egy alsóházi gárda, nem egy világverő alakulat, csak hát mindenkinek megvan a maga fétise. Ki is néztünk valakit tőlük, ha jön Bajrami, akkor a pizza után egy újabb komoly sütőipari szegmenst sikerül lefedni. És ott lesz Keszi, aki komolyat zúzott azon a bizonyos meccsen. Gyerekek, 10 forduló után egész más vezetni a Serie A-t, mint amikor már csak 10 van vissza, és a legrangosabb ellenfeled a 6. helyezett. Úgyhogy fittyet és fityiszt és füttyöt és fitymát hányva a papírformára, zúzzuk le őket a búsba!!! Hajtásra fel, innentől tik jöttök, engemet várnak a hegyek.

Continue reading →

Komák, ez még izgalmasnak sem volt izgalmas. Szerintem elég sokan mondogattuk, hogy „ezek után” tuti, hogy győzünk a guberálósok földjén. Izgalmasnak sem volt izgalmas emiatt. Node, mindig kell a bizonytalanság? Néha jó csak egyszerűen hazahozni a tutit. Aztán majd cidrizhetünk az alsóháziak ellen. És még úgy is jött, hogy Spatula mester csapatai ellen híresen nem ment nekünk, még anno a négylábúak élén állandó jelleggel szívatott minket, aztán ugyanezt folytatta a kutyaevőknél. Legyen nagyon boldog 63 éves, de ez most nem róla szólt!!! Anulu meg Zsuzsi a legnagyobb természetességgel válogatta széjjel a hazaiak támadójátékát műanyagra, vasra meg szárazelemre, Zsír meglőtte a sintergyilkos győztes gólját, Theó óriási arca volt a csapatnak, már megint, Bence végre megmutatta, milyen volt az, amikor attól féltünk, hogy kivásárolják, Antal végre életjeleket mutatott, Ibra is beállt, Rafa pedig megint csak szopatott. Húha, bajban is leszek tovább után, miről írjak még? Ja nem, megvan, kifejtem, mekkora ászkirály volt a jobboldalunk!!!

Continue reading →

Pajtások, és akkor még egy Madonnina, így keddre, miért ne, jöjjön, ha jönnie kell, megdolgoztunk érte. Ez csak úgy beesett a menetrendbe. Van amikor kiesik belőle, de az inkább a MÁV szokott lenni, őket most hagyjuk inkább. Az most úgy van, hogy erősen leolvadtunk így hó végére, csak azon mehet a vita, vajon a fantáziánk vagy az erőnlétünk fogyott-e el jobban. Amikor már Don Stefano is bírózik, akkor nagy a baj, mert ő az úriemberek között is nagyvonalú. Mintha bármi esélyünk lett volna a friuliak ellen gólt lőni a második félidőben. Kész szerencse, hogy a város kevésbé szép felében is van humorérzék, ha mi leégünk Salernóban, akkor ők is szopnak a Sasstól, ha mi nem tudjuk megverni az Udinét, akkor ők sem a Genoát. És most akkor találkoznak a vicces fiúk, meglátjuk, meg tudják-e oldani, hogy ma is mindketten nevetség tárgyai legyenek. Én azt mondom, hajtsuk meg őket, menjenek teljesen tropára, ha nem tévedek, akkor mostanában nehezebb a sorsolásuk, felülnek még az Anfielden a körhintára is, ne fukarkodjunk az agyfasszal, lássuk el őket bőven! Nekünk úgyis könnyebb meccsünk lesz a hétvégén, a kukásokat ezek után tuti fixen szétcsapjuk ketté háromba, Hajtás után kummantra fel!!!

Continue reading →