A szombati meccs elég különlegesre sikeredett, de nem a legszebb módon. Vagyis, ha azt vesszük akkor bosszút állva megmutattuk a szemeteknek. Szóval: rasszista digók, színdarab a meccsen, sok gól, fordulatok hegye mondhatni tipikus rangadó…

Continue reading →

Meghúztuk, behúztuk, felhúztuk, ráhúztuk, elhúztuk. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Stefi meghúzta a bombakezdőt, amit egy félig siket teljesen vak vajákos a Blahán is megjósolt volna, ezzel együtt a csapat be is húzta a meccset, Blájen Krisztike pedig felhúzta magát, hogy lehet egy kontakttal járó sportban hozzáérni, és Moura is ráhúzták a vizes lepedőt, okkal, teszem hozzá. Kikaptak a kotorékok, a Speciális Egyes pedig elkotort az Olimpicoból.

Hatalmas szerencsém van több szempontból is. Első rögtön azért, mert nem láttam a tegnapi gyalázatot, helyette inkább az éves árpamaláta termést arattuk a cimborákkal. Azért is, mert így nem kell izgulni amiatt, hogy milyen lesz az összeförmedvény, mert aki látta a meccset annak pont eléggé fáj miatta a feje akár fogyasztott alatta akár nem, aki meg nem látta az nem veszített semmit és így bepótolnia sem kell. Mindemellett már lassan a bejgli is kisült mindenütt, vagy még az utolsó utáni elfeledett ajándéktárgy megvásárlása zajlik, mindezt úgy, hogy úgyis utáljuk a vásárlást, úgyhogy pont senkit sem érdekel, milyen maszlagot fogok, összehordani egy jó 200 méteres sor közepén állva viszont elfoglalhatja magát a kedves illető a poszt olvasásával, miközben a mögötte lévő nyugdíjas pont a seggébe tolja fel a kosarat. Alias, Boldog Karácsonyt és Hanukát mindenkinek!

„Ha több gólt rúgtunk volna, nyertünk volna. Ha ugyanannyit, akkor pedig megérdemelten hoztuk volna ezt a nehéz mérkőzést döntetlenre. Ehhez képest ők rúgtak többet, és ez megkutyulta a taktikai elképzelésünket. Jobbak voltunk, amíg ők nem lettek jobbak. Aztán már sajnos nagyon összezavarodtunk, és nem volt ötlet a játékunkban. Amíg Calabria nem kapta meg a pirosát, 11 emberrel játszottunk. Aztán meg már csak 10-zel, és ez nehézségeket okozott. Sokkal jobb volna a kedvünk most, ha nem kapunk ki. De tanulnunk kell a hibáinkból, és koncentrálni a következő mérkőzésre. Biztos vagyok benne, hogy sok munkával és kitartással sikerül felkészülni a Newcastle ellen, és jó eredményt fogunk elérni újra az utolsó meccsemen a Milan kispadján.” – részlet Pefano Stioli meccs utáni nyilatkozatából.

Minden kedves kollégának gratuláció, aki képes volt végig ülni ezt a horror- és Benny Hill show keveréket tegnap este! Sikerült megszerezni három nagyon értékes pontot, és történelmet írt egy suhanc, akit remélhetőleg még nagyon sokat fogunk látni a következő 15-20 évben. Ha a 19. scudetto mellett másért nem is, de amiatt hálásak lehetünk Piolinak, hogy az első adandó alkalommal pályára küldte Fráncseszkót, és ezzel lehetővé tette, hogy beírja magát a történelemkönyvekbe.

Tegnap emlékezetes estének lehettünk szemtanúi, úgy is mondhatnánk, hogy történelmi esemény volt ez a javából. Hiszen ez a csodálatos, szemkápráztató, Juve koppintott csapat végre megszerezte a várva várt első győzelmét a szezonban. Igeeeen! Úgyhogy vágjunk is bele, legyünk rajta minél hamarabb túl.

Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy írhatok erről a remek kis mérkőzésről. Szóval vágjunk is bele.

Összességében ez a 3:0 nagyon rosszul néz ki. Viszont, azt kell mondanom, hogy nem volt ekkora különbség a két csapat között. Ami szerintem főleg döntő volt azok az egyéni képességek. Még a túloldalon volt egy Mbappé addig nálunk egy formán kívül játszó Leao próbálkozott. Vagy középen is a mindössze 17 éves Emery remekelt még a mi oldalunkon Krunic vagy Reijnders nagyon gyenge meccset hozott össze. Ha már Mbappé az ő hatástalanítására kitalált Kalulu-Tomori kettős is a mérkőzés elején még remekül ki tudta venni Mbappét a játékból. Viszont később, amikor gondolom edzői utasításra, gyakran helyet cseréltek Vitinhaval már közel sem működött olyan jól a dolog. Erre Piolinak már nem volt válasza ebből aztán jöttek is a gondok. Persze az sem segített a helyzeten, hogy Thiaw besárgult és ezért kényszerből cserélni kellett. Így pedig borult az egész dolog ami előzőleg ki lett találva védekezésben.

Az első gólt érdemes kicsit jobban is megnézni. Az egyik nagy gyenge pontja az emberezésnek védekezésben. Elég, ha csak egy játékos párharcot veszít, mint Reijnders Emery ellen és már is lendületből tud az ellenfél megindulni a védőkre. Itt, pedig ha ezt Mbappé teszi, akkor azzal már nagyon nehéz mit kezdeni Tomorinak sem sikerült megoldani a helyzetet. Jött is az első gól. Tomori itt szerintem nem hibáztatható ilyen helyzetben Mbappe ellen nagyon kevesen tudnának bármi mást csinálni.

Érdemes lehet itt még kitérni Theo és Leao szerepére is. Vannak, akik sokkal többet várnának tőlük egy ilyen meccsen. Ami persze lehet jogos csak jelenleg nem reális. Theo lehet, hogy nem remekelt előre játékban viszont ezt nem is tehette. Bőven lekötötte a figyelmét hátul Dembélé akinek a hatástalanítását majdnem sikerült hibátlanul megoldania.  Ami pedig Leaot illeti róla már nagyon sokszor volt szó. Gyakorlatilag ő jelenti mindig az egyetlen veszélyt az ellenfelekre hatványozottan igaz ez az ilyen meccseken. Most is próbálkozott csak hát hiányoztak mellőle a társak. Az első félidőt hibátlan passz mutatóval hozta le például, csak hát ezek a passzok nem tudnak veszélyt jelenteni, ha nincs elől olyan ember, akit tudna velük keresni. Ezért inkább hátra vagy oldalra kell leadni a labdát.  Ezek mellé pedig még jön az is, hogy a középpályától gyakorlatilag semmi támogatást nem kap. Éppen ezért egészen mélyre vissza kell jönnie, felszedni a labdákat bőven a mi térfelünkre ez pedig minden csak nem ideális.  

A második gól pedig igen csak érdekesre sikeredet. Egy gyorsan elvégzett szöglet után a még nem felállt védelem ellen. Itt is Mbappe volt, aki remekül vette észre a kínálkozó lehetőséget majd pedig Dembélé oldotta meg nagyon szépen. Viszont az hogy egy Bajnokok Ligája meccsen ilyen amatőr hibát vét egy csapat védekezésben óriási probléma. És jár a faszkorbács mindenkinek. Mind ezt az 53-adik percben innentől kezdve el is dőlt a mérkőzés.

A harmadik gól pedig gyönyörűen bemutatja a két csapat közti szintkülönbséget. Amíg nálunk Adli érkezett csereként addig a túloldalon Kang-in Lee. Aki gyönyörűen etette meg Theot és Adlit is egyetlen passzal illetve keresztbe mozgással. Majd pedig középen érkezett pár másodperc múlva Emery begurítására amit Ramos gyönyörűen engedett el a mögötte érkező Koreainak. Itt megint az emberezéssel volt gond. Hiába követe Theo Lee-t vagy Adli Emeryt amikor az egész védekezés egyetlen passz után elcsúszott.

Összességében ez a meccs szerintem leginkább az egyének közti különbségeken ment el. Ez a PSG nem a mi szintünk.  Valamint a két edző között is van némi különbség és ott sem a mi javunkra.  Szóval itt Párizsban ki lehet kapni. Nem is ezzel van gond, hanem az előző két meccsel a bajnokságból, mint ahogy ezt megjegyezte valaki a kumant szekcióban is. Most pedig megint Piolin a figyelem megint ki kell találnia valamit. Persze az is lehet, hogy semmi nem változik, csak egyszerűen visszatér sérülésből Loftus-Cheek Okafor vagy Bennacer és helyreál minden. Viszont ez a Bajnokok Ligája szempontjából már lehet késő lesz.

 A végére pedig itt egy összefoglaló az idei góltermésről, az Európai porondról. Fogadjátok sok szeretetlen nekem a negyedik a személyes kedvencem.