London, BL-nyolcaddöntő visszavágó.

Az előny minimális, de nálunk van.

Amikor utoljára hasonló cipőben jártunk, akkor Allegri kirakatcsapata elhasalt Barcelonában. De ennek már 10 éve, az akkori nagy bajnokok közül már csak az akkor még fiatal titánok, mostmár aranylabdás világsztárok játszanak:

Fáraó -> AS Murinnyó

Prince -> Dárdai BVSC

Niang -> Ószeres, kéregető, lomis létforma

Bojan ->Vesszen Kobe

Daliás idők voltak ezek, de ma már más a stájsz.

Ha már így összefutott 3 kopasz talján edzőlegenda, akkor illik, hogy körbeadják egymásnak a faszkorbácsot. Stef szombat este átvette Italianótól nagy tisztelettel, ma pedig továbbadhatja Bundás Tóninak, aki majd jövőre visszadja a feladónak a Konfertelmes Ligában. Addig is a fejére telepített életnagyságú „PomPom és MirrMurr kandúr elutazott a holdbeli sztyeppékre” makett simogatásával vigasztalódhat.

Srácok, tiszteljétek már meg magatokat, meg talán minket is azzal, hogy elhoztok nekünk egy igazi topcsapatot egy éles ki-ki meccsre a San Siróba, legyen már egy kis nosztalgia élményünk. Ez a gedvás Szpörsz ahhoz nagyon kevés. Hajtás után tényleg csak röviden.

Continue reading →

Próbáltam valami értékelhetőt írni erről a meccsről, de nagyon nehéz lenne, mert maga a csapat teljesen értékelhetetlen volt. Már az első 20 percben sejthettük a sorsunkat, mivel gyakorlatilag a félpályát sem sikerült átlépnünk, teljesen domináltak minket a hazaiak. Vajon csak visszaléptünk kicsit a januárba, és szerdán már helyreállnak a dolgok, vagy az előző négy meccs volt a kivétel, és további szenvedésre számíthatunk? Ez a tovább után még nem derül ki, az viszont igen, ki volt az egyetlen értékelhető emberünk, és kik jelentették a legnagyobb csalódást szombat este.

Ez most nagyon rendben volt, úgy játszottunk és nyertük meg ezt a meccset, mintha a katasztrofális január nem is létezett volna, a tavalyi bajnokcsapat magabiztossága és minősége látszott a pályán. Az Atalantát megverni mindig külön öröm, pláne ilyen dominánsan, és még két nagy visszatérés is történt – szóval ez gyakorlatilag egy tökéletes vasárnap este lett, Gasperini helyett mi táncolunk ezúttal is, neki meg maradt a szendvicsdobálás.

Kollégák, visszatér a kapuba Mike Maignan.

Lehetne ennek hosszú bekezdéseket szentelni, de szerintem nem kell.

Elég ránézni a fenti fotóra, meg visszaemlékezni az elmúlt hetekre, hónapokra.

Persze nem hátrány, hogy az előző meccseket kapott gól nélkül le tudtuk hozni, sőt, ez bizony három darab 1-0 win sorban, nyílván óriási előrelépés, ha azt nézzük, mik mentek, viszont a Serie A címvédőjétől reális elvárás, hogy futballcsapatra emlékeztető produkciót tegyen ki az asztalra, szóval elalélni nincs nagyon hova. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Continue reading →

A keddi kiharcolt nagy győzelem után egy papíron könnyebb, önbizalom építésére szolgáló meccs vár ránk, de a valóság az, hogy a Monza jó kis csapattá nőtte ki magát a szezon második felére, úgyhogy kőkemény 90 percre kell számítani. Újabb teszt ez a bevezetett formációnak és a szervezettségnek, kiválóval kellene átmenni ezen is, mert a BL helynek nem szabad ilyen elhullajtott pontokon múlnia.

Régóta vártunk erre, végre BL egyenes kiesés meccset játszhattunk a San Siroban, és az előzetes várakozások és (részemről) alacsonyabb elvárások ellenére győzelemmel is sikerült visszatérni erre a színtérre, ez pedig rohadt sokat jelen most ennek a csapatnak és minden szurkolónak. Életjeleket mutatunk, a szervezettség visszatért, a motiváció nagyon a helyén volt, és nem várt hősei lettek az estének – ez pedig lökést adhat, esetleg még továbbjutást is érhet.